Egyre inkább egyértelművé válik, hogy a mai politikában az erős üzenetek eredményeznek előretörést a pártoknak.
A szürke, menedzser-jellegű politikusok és pártok, legyenek bármilyen tapasztaltak vagy ügyesek, rendre népszerűtlenné válnak, ha nincs hozzájuk köthető erős üzenet – elég csak Hillary Clintonra vagy Angela Merkelre gondolnunk. Ezzel szemben azok a politikusok, akik valami erőset állítanak, látszólag könnyedén törnek előre függetlenül attól, hogy értik-e a politika mindennapi működését vagy sem. Nem vitás, a választók egy jelentős tömege egyértelmű üzeneteket igényel.
Ennek a jelenségnek ékes példája volt az európai parlamenti választás. A legnagyobb párt az EP-ben az alig néhány hónapja létező Brexit Párt lett, amelynek egyetlen, de annál erősebb és egyértelműbb üzenete volt: az Egyesült Királyság ki kell lépjen az EU-ból. Előretörtek a német Zöldek, az olasz Liga, és Emmanuel Macron hangsúlyosan progesszív pártja is remekül szerepelt.
A modern politikában egyre inkább a karizmatikus személyek és a kiemelt ügyek azok, amik számítanak a választóknak. Egyre kevésbé számít az, hogy valaki megbízhatónak, jó menedzsernek tűnjön, legyen képes nyitni több különböző réteg felé. Aki egy fontos ügyben tud egy erős, érthető állítást tenni, annak egyre inkább nyert ügye van. A képlet azonban nem olyan egyszerű, hogy elég csak egy kemény állítást mondani, és máris garantált a siker. Az áttöréshez két dolog szükséges: egyrészt egy olyan személy, aki képes az erős üzenetet képviselni a nyilvánosság előtt (ezzel az aspektussal most nem foglalkozunk), a másik pedig, mivel kormányzóképesség és rugalmasság helyett az ügyek politikájának napjait éljük, a megfelelő ügy kiválasztása. Nagyon nehéz megtalálni, mi az az ügy, ami fel kell vállalni. Egyrészt fontos kell legyen a választók számára, másrészt hosszútávon fenn kell tartsa az érdeklődést, harmadrészt a pártnak vagy politikusnak hitelesnek kell lennie az ügyben.
Az EP-választás megmutatta, hogy mindhárom ponton el lehet bukni. Az LMP például Magyarországon hiába kampányolt gyakorlatilag ugyanazzal az erős üzenettel, ami a német Zöldek áttörését eredményezte, mivel Kelet-Európában a klímaváltozást még nem érzi a választók tömege központi kérdésnek (nem úgy, mint Nyugat-Európában), ezért komoly visszaesést könyvelhetett el. A témát úgy kell megválasztani és megfogalmazni, hogy a helyi célközönségnek legyen fontos, szinte minden országban más és más volt a kulcsfontosságú téma, amit pajzsra emelve sikert lehetett elérni.
Olyat is láttunk, hogy valaki egy érdekes ügyet képviselt, de csak ideiglenesen tudta fenntartani az érdeklődést a témával kapcsolatban. Ilyen például az AfD, ami a brüsszeli technokrácia és a föderális Európa elleni háborúként kezelte a választásokat – ez a kérdés bizonyos időszakokban fontos volt Németországban (pl. a görög válság legnehezebb időszakaiban), de ma nem ez a központi kérdés a választók számára.
Arra is akad példa, hogy hiába a jó téma, a képviselő hiteltelen. Görögországban a baloldali kormány immár nem tudja hitelesen képviselni azt, hogy küzd az EU és az IMF megszorításai ellen, hiszen már régóta kormányon hajtja végre ezen szervezetek utasításait. A választói ezért nem tudtak tovább arra az üzenetre szavazni, ami korábban sikert hozott nekik.
A magyar eredmények is az ügyek politikájának tipikus lenyomatai. Azok a pártok, amelyek nem rendelkeztek egyértelmű üzenettel a kampányban (Jobbik, MSZP), vagy rossz témát ragadtak meg (LMP), jelentősen meggyengültek. A kormánypártok a migráció napirenden tartásával erősek maradtak, és két olyan párt tört előre, ami a több Európa ügyét tűzte zászlajára. A DK az Európai Egyesült Államok koncepciójával egyértelműen az egész EU megerősítésére tett javaslatot (az így megváltozó EU részeként pedig Magyarország is megváltozna), míg a Momentum az Unió megreformálása helyett egy nyugatibb módon működő Magyarország képét adta a válaszóknak, akiknek egy jelentős része erre fogékony is volt. Ezek az ígéretek homályosak és természetesen betarthatatlanok (nem a 4 DK-s képviselő fogja átalakítani az EU intézményrendszerét, és nem két brüsszeli momentumos politikus fogja megváltoztatni a magyar politikai kultúrát), de a lényeg, hogy a választók egy csoportjának fontosak voltak, és hitelesen tudták képviselni ezt az adott pártok vezetői. Addig lesznek épp ezek a pártok sikeresek, amíg továbbra is képesek megtalálni és képviseli az adott választásnak megfelelő ügyet – ez pedig egyáltalán nem egyszerű feladat.
Rajnai Gergely