Rajnai Gergely blogbejegyzése arra hívja fel a figyelmet, hogy az, hogy nem ismerjük, milyenek is azok, akikkel nem értünk egyet, eltorzítja a róluk kialakított képet.

A „gyógyítsuk meg Magyarországot” össznépi óhaj jegyében új műfaj születik: ország-terápia. Ennek első ülésén jártunk.

Az 1960-80-as években készült nyugati filmek alapvetően befolyásolták a magyar közönség fölfogását a francia, amerikai, angol, német kisvárosok világáról: ahol a közösség összetartó, mert közös tekintélyek biztosítják a kohéziót. Sokan a filmekből, utazásokból ismerős világot kérik számon a mai politikán. Nem tudják elmondani, mi az, ami nem jó Magyarországon, de azt érzékelik, hogy valami nem úgy működik, mint az ő Nyugat-képükben.

A koronavírus-járvány következményeinek hatására azok körében is megnőtt az online térben töltött idő, akik korábban ódzkodtak ettől a világtól. A politika azonban már korábban felismerte, hogy ebben a közegben minden korábbinál hatékonyabban tud embereket elérni és közösséggé szervezni.

Túlontúl gyakran ragadunk le a konfliktusok erkölcsi vonzatánál és nem látjuk meg a mögötte rejlő érdekkülönbséget. Nem csoda, ha a botrányoknak nincs következményük. Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Nem csak Európában elégedetlenek helyi vezetők a központ hatalomgyakorlásával - Rajnai Gergely blogbejegyzése bemutatja a kanadai centrum és periféria konfliktusait.

A mostani napok egyik fő fogalma: a vétó. Lehet-e haszna a magyar és a lengyel kormányfő ellenállásának az Európai Unió előtt álló vitákban? S van-e vétó-tanulsága az amerikai történelemnek?