Sokak szerint az Orbán-rendszer egyik meghatározó jellemzője a permanens válságkezelés. Ha nincs válság, akkor kreálnak, hogy fenntartsák az egyedüli kompetens válsákezelő imázsát. De mi van abban az esetben, ha egy ilyen rendszerben tényleg olyan komoly, akár világméretű válság adódik, amelyik borítja a korábbi kormányzati-papírformát? Hogyan lehet kezelni azokat a válságokat, amelyek kívülről jönnek, és a központi üzenetek ellen dolgoznak?

Rajnai Gergely blogbejegyzése az ukrán-orosz konfliktus és a John Adams című sorozat közötti meglepő párhuzamokkal mutat rá a történelemben ismétlődő mintákra.

A közgazdászok, politikusok jelentős része a nyugati világban egyetért abban, hogy minden régiónak, országnak a nyugatos fejlődést kell követnie. De mi van, ha ez szemellenzősség, és létezik a Nyugattól eltérő modell is?

Ritkán beszélünk arról, hogy milyen fontos szerepe van egy demokráciában az ideológiai határok átjárhatóságának, vagy éppen a határok fenntartásának. Elképzelhető, hogy a határ egyesít, a határ elmosása szétválaszt?

Miért beszél el egymás mellett a kormány és az ellenzék? Rajnai Gergely blogbejegyzése erre a kérdésre ad választ a pártfinanszírozás kérdésén keresztül.

A magyar szellemi-közéleti táborok gyakran vitatkoztak és vitatkoznak a történelmen. Három anekdotán mutatjuk be a történelemről szóló vitákat.

Véget ért az Európa jövőjéről szóló tanácskozás-sorozat, amely azt a célt szolgálta, hogy az állampolgároknak nagyobb szava legyen az unió irányításában. De vajon sikeres volt, és ez megemelte a demokrácia minőségét? Attól függ mit értünk demokrácia alatt.