Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Vízió? Dehogy. A szakpolitikai kártya

2022. április 25. 09:20 - Méltányosság Központ

A francia elnökjelölti viták gyakran döntőek a választás kimenetelét tekintve. Vajon mit tett hozzá a legutóbbi vita Emmanuel Macron győzelméhez?

playing-cards-1068147_960_720.jpg

A francia elnökjelölti viták hagyománya 1974-re nyúlik vissza, azóta számtalan alkalommal hangzott el olyan mondat a résztvevők szájából, amely végül sorsdöntőnek bizonyult a választás szempontjából. Hogy rögtön az elsőről hozzunk egyet, Francois Mitterand például úgy vélte, hogy ellenfele Giscard D’Estaing azzal a kijelentésével nyerte meg a választást, miszerint Mitterandnak nincs monopóliuma a szívek felett. Miközben jelenleg mindenki a választás eredményével van elfoglalva, s mindazzal ami ebből következik Franciaország, Európa, illetve hazánk számára, érdemes elgondolkodni mit is tett hozzá a kampány egyetlen vitája a választás kimeneteléhez, már csak azért is, mert Magyarországon 2006 óta nem volt miniszterelnökjelölti vita.

Érdekessége az idei vitának, hogy minden idők legalacsonyabb, mindössze 15,6 milliós nézettségét produkálta, ami részben egybevág az első forduló eleve nagyon alacsony részvételi számaival, részben viszont annak köszönhető, hogy megváltoztak a médiafogyasztási szokások. Egyre kevesebben nézik a közel három órás vitát élőben, sokkal nagyobb jelentőségűvé váltak azok az erős mondatok, amelyek a későbbiekben kiemelve online elérhetőek. E tekintetben Emmanuel Macron szolgált emlékezetesebb ki- (vagy inkább be) szólásokkal, még, ha ezúttal nem is mért olyan megsemmisítő vereséget Marine Le Pen-re, mint öt évvel ezelőtt. Az, hogy a fejkendő viselés tilalma polgárháborúhoz vezetne, vagy hogy Le Pen orosz hitelei miatt “fogott ember” mindenképp megragadt a nézők emlékezetében.

Erős mondatok ide vagy oda, ahhoz képest, hogy mekkora súlyt tulajdonított a nemzetközi közösség és a média a mostani választásnak, a vita szinte teljes egészében szakpolitikára fókuszált, gyakran egészen részletekbe menően. Még az amúgy átfogó, nagyszabású víziókat megfogalmazó Macron is inkább azokat a témákat részesítette előnyben, amelyek kézzelfoghatóak, mint az infláció, vagy az energiaárak. Igaz, ennek az is az oka, hogy öt évvel ezelőtt, pont a szakpolitikai jártasságával tudta kibillenteni és összezavarni ellenfelét. Ráadásul minél többet beszéltek az adócsökkentésről meg a szélenergiáról, annál kevesebb lehetősége jutott Marine Le Pennek, hogy kifejtse saját vízióját a demokratikus reneszánszról, vagy épp a nemzetek Európájáról. Abbéli igyekezetében, hogy ezúttal ne maradjon alul szakpolitikai kérdésekben, pont az szorult háttérbe, ami Le Pent leginkább érdekessé teszi a szavazók körében. Mindaz amiben eltér a mainstream-től, és ami miatt gyakran hangoztatják, hogy ha nyerne, az olyan lenne, mintha Orbán Viktor kerülne az unió élére.

Talán éppen emiatt hiányoztak a vitából azok a nagy kirohanások, amit sokan vártak volna. Akármennyire különbözően látja a két jelölt Franciaország és a világ jövőjét, a vita tiszteletteljes, és kiegyensúlyozott volt. Miközben Macron a megkezdett intézkedések folytatása mellett érvelt, Le Pen igyekezte feledtetni korábbi szélsőséges álláspontjait, még akkor is, amikor történetesen a francia és az európai törvényekkel szembemenő elképzeléseket fogalmazott meg. Le Pen kihívóként számon kérte a hivatalban levő elnök korábbi ígéreteit, és számos olyan problémára mutatott rá, amivel ellenfele is kénytelen volt egyetérteni. Macron ugyanakkor minden alkalmat megragadott, hogy rámutasson arra, hogy miközben Le Pen sok problémát helyesen érzékel, vagy nincsenek rájuk konkrét megoldásai, vagy javaslatai kivitelezhetetlenek.       

Ami biztos, hogy az erőviszonyok látványosan átalakultak, sokkal inkább egyenrangú felek vitáját követhettünk ezúttal, semmint kiütéses győzelmet. Marine Le Pen nem egy Trump-szerű jelöltként lépett fel, hanem, mint egy “hagyományos” politikus. Le Pen levonta a tanulságokat korábbi vereségéből, sokkal felkészültebb és rutinosabb volt, egyben sokkal kevéssé radikális. Pártjával ejtették a Frexit gondolatát, az eurózónából való kilépést, és az ukrán háború árnyékában Le Pen még a korábbi oroszpártiságából is visszavett. Sokak szerint ugyan ez csak látszat, szemfényvesztés volt, mégis, nem véletlen, hogy a választáshoz közeledve szorossá vált a különbség a két jelölt között. (Még akkor is, ha a két forduló között megduplázta előnyét Macron)

Habár Macron győzőtt, messze nem dőlhet hátra, és nem csak a júniusi parlamenti választások miatt. Ugyan a kampány erejéig középre mozdult, Le Pen populizmusa nem volt eredménytelen. Öt év alatt egy sokkal inkább megválasztható jelöltté vált a gyakran elitistának, és arrogánsnak titulált Macronnal szemben, mint korábban. Miközben utóbbi azt hangoztatta, hogy a választás népszavazás Európáról, azaz a francia-német tandem továbbéléséről, addig sokak számára az volt inkább a kérdés, hogy vajon jobban félnek-e Le Pentől, mint amennyire elutasítják Macront?

Ha nincs vita, ez nem válik világossá a szavazók számára. Jelen esetben a választás nem egy mondaton múlott, hanem azon a lehetőségen, hogy a jelöltek másodszorra is megmérkőzzenek, így az emberek folyamatában látták azok politikai fejlődését, változását. Mindez kockázatos játszma, amelyben azonban nagyot lehet kaszálni.

Lakatos Júlia

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr8817815595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása