A szokatlanul hosszúra nyúlt szavazat számlálási folyamat után az elemzők cápaként vetették rá magukat a különböző exit pollokra és választási eredményekre. Nem csoda, hiszen messze nem a papírforma érvényesült, még ha Joe Bidennek sikerült is a maga javára billenteni az elektori szavazatok számát, legitimitása erősen megkérdőjelezhető lesz a szavazók megosztottságát nézve. A kampány és a rendelkezésre álló adatok fényében a Méltányosság választási sorozatát néhány már most látszó tanulság felvázolásával zárjuk.
- Elemi ösztön vs. szakmaiság
Donald Trump ugyan képes volt megérzésből kormányozni négy évig, hosszútávon mégis csak rájöttek a szavazók, hogy a politika művelése ezen a szinten egy szakma. A politikai kívülálló mítosza – ami négy éve még előny volt számára – hivatalból már nem volt fenttartható. A tanácsadókkal és a saját pártjával szembemenő kommunikáció ezúttal nem a győzelmet hozta meg, hanem hozzájárult ahhoz, hogy Biden sok éves tapasztalatával kiénekelje a sajtot Trump szájából. Egészségügyi krízishelyzetben szakmaiságra vágytak a szavazók, nem érzelmi alapú, ad hoc intézkedésekre.
- Kereslet és a kínálat találkozása
Válsághelyzetben a szavazók inkább egy olyan vezetőt szerettek volna hatalomban látni, akinek nem csak tematizációs képessége, hanem problémafelismerő képessége is van. Trump rosszul mérte fel a válság jellegét. A vírushelyzetet gazdasági kérdésként fogta fel, nem egészségügyi válságként. Azzal, hogy szinte a valósággal szembemenve minimalizálta a vírus jelentőségét egész egyszerűen nem találkozott az, amivel a választók szerették volna, ha foglalkozik, azzal amivel ténylegesen foglalkozott. Természetesen mindenki számára fontos volt a gazdaság életben tartása, de nem az emberi életek rovására. Ez szorosan kötődik az első tanulsághoz. Trumpot “menedzseri” képessége miatt választották meg 2016-ban, üzletember mentalitása viszont jelen esetben nélkülözte az emberi aspektusok figyelembevételét a megváltozott politikai környezetben. Biden ezzel szemben pont ezt, az együttérző, óvatos szakmaiságot kínálta választóinak.
- A teknős és a nyúl esete
Joe Biden stratégiája az volt, hogy minél jobban hangsúlyozza a különbséget közte és Trump között. Ha Trump vakmerő, akkor ő megfontolt. Trump meg volt győződve, hogy a jó úton jár, akkor, amikor folytatta a tömegrendezvényeken való szerepléseket, kigúnyolva Biden otthonülő, távolságtartó, az egészségügyi szabályokat maximálisan betartó kampányát. A demokrata jelöltre saját pártjából is jelentős nyomás nehezedett, hogy hagyjon fel ezzel a stratégiával, azonban az, hogy az elnök, a pozíciója által biztosított minden védelem ellenére elkapta a vírust miközben ő nem, végső soron legitimálta azt. A kitartás kifizetődő volt számára.
- Ne tegyél keresztbe a másiknak
Négy évvel ezelőtt nem vették elég komolyan a demokraták Donald Trumpot, így számos csatatér államban későn kezdtek el helyi szinten szerveződni. Most mintha megfordult volna a helyzet, miközben a demokraták tanultak korábbi hibájukból és a számukra kritikus államokban/városokban erőn felül kampányoltak, aközben a Trump kampány és a republikánus párt között lebomlott a kommunikáció a kampány végére, márpedig ha a párt, a helyi szervezetek, és a jelölt nem összehangoltan dolgozik, kiolthatják egymás tevékenységét.
- Ideje volna utólérni a 21. századot
Az amerikai választási rendszer egy olyan korban született, amelyben nem volt tömegkommunikáció, lovaskocsival közlekedtek, és a szavazóképes állampolgárok csakis fehér férfiak lehettek. Az intézményrendszer mára természetesen jóval demokratikusabb, és az utóbbi években jelentősen nőtt a szavazói részvétel is, a tekintetben azonban nem változott, hogy miközben a politikai kommunikáció nemzeti szintűvé vált, aközben a szavazás logikája még mindig a helyi politizálás logikájára van felfűzve. Ráadásul az évek során Amerika drámaian polarizálttá vált, amelyre szintén nincs megoldása az intézményrendszernek, ugyanis az alapító atyák által kitalált rendszer nem pártlojalításra épülő indulati politizálásra lett teremtve, alapvetően konszenzuális természetű, többek között emiatt lehetetlen mára elfogadni a költségvetést. A kialakult permanens kampány miatt gyakorlatilag megbénul a kormányzás, vagy csak erőből lehet átvinni törvényeket, amelyet aztán a következő elnök megsemmisít. A megosztottság ugyanakkor azt is jelenti, hogy nemigen lehet hozzányúlni ahhoz a rendszerhez, ami ezt az ellentmondást feloldaná. Joe Biden egységesítő politikája, többek között emiatt is lukra futhat.
+1. Hogyan tovább?
Ami mégis reménykeltő, hogy mind a demokrata, mind a republikánus pártban látszik némi reflexiós készség. Addig azonban amíg ez komolyabb válaszokat szül, még mindig teret biztosít a helyi politizálás a rendszer lassú, de biztos, alulról történő megváltozására.
Ha azok a (főleg fiatal) szavazók, akik kritikusak a jelen állapottal szemben úgy reagálnak az intézményi válsághelyzetre, hogy belépnek a politikába, egy új politikai generáció nőhet ki, amely hasonló horderejű változási hullámot eredményezhet, mint amit a hatvanas évekből kinövő új politikai osztály vezényelt le az azóta eltelt évtizedekben. A politikai aktivitás növelése, a visszatérés a “valódi” politizáláshoz a permanens egymásnak feszülés helyett teret nyithat némi enyhülésre.
Lakatos Júlia
