A koronavírus által okozott válsághelyzet egy olyan időpontban ért minket, amikor a virtuális kommunikáció újabb és újabb platformokon jelenik meg, és egyre nagyobb és nagyobb jelentőségre tesz szert az életünkben.

Sokszor hallani, hogy a magyar társadalom mennyire végletesen kettészakadt. Mintha ez valami egyedi jelenség lenne, amiről politikai nézetektől függően egyik vagy másik vezető tehet. Holott a kialakulása – amit szakszóval polarizációnak szoktunk nevezni – sokkal inkább egy globális trend része.

Ahogyan korábbi blogbejegyzésemben szó volt róla, a vírusjárvány miatt foganatosított egészségbiztonsági óvintézkedések látványosan rámutattak a generációs konfliktusra, amelynek kialakulását egyebek között annak idején Hankiss Elemér szociológus prognosztizálta – más „biopolitikai” törésvonalakkal…

A vírus elleni védekezés nagy változásokat hozott az életünkbe. Jelentősen lecsökkent a kapcsolatunk a külvilággal, kevés emberrel találkozunk személyesen, kevesebb információt kapunk azoktól, akik nem a családtagjaink, vagy a szűk baráti körünk tagjai.

A koronavírus – egyebek mellett – felszínre hozta a generációk közötti ellentéteket is. Mint hallani lehetett, sok helyen az idős emberek úgy érzik, hogy a járványügyi rendelkezések (idősek otthon maradásának ösztönzése) kapcsán a világ megint az időseket bántja, hibáztatja.

Manapság minden a koronavírusról szól. A politikusok talán csak választások éjszakáin kapnak annyi figyelmet, mint ezekben a hetekben minden egyes nap, ha tartanak egy sajtótájékoztatót, vagy akár csak egy élő bejelentkezést a Facebookon.

Ahogy egyre agresszívebben nyomul előre a koronavírus, napról napra szűkűl be a megszokott életterünk, vonulunk vissza a máskor csak pihenésre fenntartott otthoni szféránkba.