Minden egész eltörött, írja a költő, és bizonyára mindannyian éreztük már, hogy vannak napok, (hetek, hónapok?) amikor mintha minden borulna életünkben. Késve ébredünk, és akkor már a busz sem időben jön, a kávé kiömlik, a gomb leszakad, az egyetlen fontos dolgot, amire emlékezni kellett volna…

Nagyon ritkán vetjük össze a mai korszakot a nyugat-európai 50-es évekkel. Pedig lenne mivel összehasonlítani magunkat, s lenne mit tanulni abból a korból.

Van-e még olyan politikai formáció a közép-európai régióban a magyarországi ellenzéken kívül, amely évek óta sikertelen a parlamenti választásokon? Elég csak a Duna túloldalán lévő Pozsonyra tekinteni.

Miért buknak meg kormányok Ausztriában akár két hónap után, és ehhez képest miért képes a Fidesz már több mint tíz éve kormányozni? Erre a kérdésre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése és a Méltányosság legújabb kötete is.

Van úgy, hogy egy párt teremti meg a szavazóit, s van úgy, hogy a szavazók a pártot. A közvéleménykutatók már markáns tömbként mérik azokat a szavazókat, akik nem a hat ellenzéki párt valamelyikére, hanem egy hetedik pártra szavaznának. Csizmadia Ervin bejegyzése az Összefogás-komplexumról. 

Egyre többen írják, hogy “megszületett az ellenzéki választó”, de valójában olyan, hogy ellenzéki szavazó nincs is. Csak szavazó. Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Ha politikai évkezdet, akkor politikai évértékelő, Orbán Viktornak immáron zsinórban a huszonkettedik.