Van-e még olyan politikai formáció a közép-európai régióban a magyarországi ellenzéken kívül, amely évek óta sikertelen a parlamenti választásokon? Elég csak a Duna túloldalán lévő Pozsonyra tekinteni.
A Méltányosságnál rendszeresen reflektálunk a magyar ellenzéki pártok sikertelenségeinek okaira és lehetséges kitörési pontokra is. Nem könnyű ma az ellenzéki szavazók helyzete, hiszen több mint egy évtized távlatából meglehetősen frusztráltnak, kiábrándultnak és sikertelennek érezhetik magukat, látva az Orbán-kormányok kétharmados választási eredményeit. Pártjaik próbálkoztak külön-külön és együttműködésben is a parlamenti választások során felülmúlni a Fideszt ám eddig mindhiába.
Hasonló helyzetben vannak és érzik magukat a szlovákiai magyar választók is, csak más okokból kifolyólag. Éveken át két párt (MKP és Híd) és médiaközpontjaik egymás elleni küzdelme polarizálta a közösséget. Míg a Híd 2010 és 2020 között rendszeresen bejutott a szlovák parlamentbe, addig a MKP nem. Ugyanakkor a MKP folyamatosan és többszörösen jobban teljesített a Hídnál megyei és a helyhatósági választások alkalmával. A Híd nem tudott regionálisan megerősödni, a MKP pedig képtelen volt országos tényezővé válni. Aztán a hektikus szlovákiai politikai folyamatok 2020-ra oda vezettek, hogy egyetlen szlovákiai magyar párt (időközben lett még egy harmadik, az Összefogás, és egy negyedik, a Magyar Fórum) sem jutott be a parlamentbe. Ez pedig egy kényszerű közeledést indított a pártok között, amelyet egyik fél sem akart önként és dalolva végig vinni, hiszen több mint egy évtized alatt megannyi személyi és elvi konfliktus alakult ki a közöttük. Egy hosszadalmas tárgyalási folyamat végén a MKP, a Híd és az Összefogás összeálltak, hogy 2021-től Szövetség néven egy pártként folytassák, de három meglehetősen autonóm belső platformmal. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy: mindhárom ex-pártnak megmaradtak a korábbi sajtófelületei, a médiában kvázi önállóan nyilatkoznak, egymás kritizálásával pedig meglehetősen sok belsős folyamatot tárnak a nyilvánosság elé. Ráadásul egyes tagjaik múltjukból adódóan meglehetősen megosztó személyiségek a választók szemében. Gyakorlatilag a Szövetség, mint párt csak papíron létezik, a valóságban továbbra is fennáll a régi hárompárti rendszer. Mindez pedig egyáltalán nem egy magabiztos, erős vezetésű, választók integrálására képes és nyerő stratégiával rendelkező politikum imázsát kelti. Ugye milyen ismerős helyzetkép?
A magyarországi esetben talán a leglényegesebb mozzanat az ellenzéki pártok kapkodása és felkészületlensége volt a 2022-es parlamenti választásokra, illetve az a meggyőződés, hogy túlbecsülték az Egységben Magyarországért vonzerejét és mozgósítási lehetőségeit. A bizonytalanok végül a Fideszt jutalmazták egy újabb kétharmados győzelemmel. A másik oldalon a vereség egymás ellen fordította a nagy nehézségek árán összeállt pártokat, mára pedig egymás kárára igyekeznek növekedni. Levetítve ez: a szlovákiai magyar párt(ok) számára a parlamenti küszöb megugrásának elmaradása (azaz 5 százalék) jelentené a lehető legrosszabb eredményt, és vélhetően a Szövetség szétesésével folytatódna ez a forgatókönyv. Van azonban egy olyan aduásza a szlovákiai magyar szereplőknek, ami hiányzott az ellenzékiek. Maga a Fidesz. A Szövetség három platformja közül kettő (MKP és az Összefogás) szoros és jó kapcsolatot ápol a kormánypárttal. Márpedig a Fideszen belüli tudás és tapasztalat, ha nem is egy az egyben, de bizonyos elemeit tekintve (párt szervezése, vezetése, háttér intézmények, kampánymenedzsment) alkalmazható a szlovákiai viszonyokra. Mindez egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt: látva a szlovák politikai pártok Orbán-kormányhoz való ellentmondásos viszonyulását, valamint a szlovákiai magyar politikai vezetők kitettségét is.
2023 szeptember 30-i előrehozott szlovákiai parlamenti választásokig természetesen még nagyon sok van hátra, megannyi fordulat elképzelhető. Ám ahhoz, hogy a Szövetség ne az Egységben Magyarországért útját járja be, tanulnia kell annak hibáiból, miközben ispirálódhat a Fidesz sikereiből és mindezt egy sajátos receptté alakíthatja. A magyarországi ellenzék ugyan már levonta a sikertelenségből a következtetéseket és egy új útra lépett, mindez azonban aligha lehet opció a szlovákiai magyar politikum számára a demográfiailag egyre fogyó és elpártoló szavazók miatt.
Hangácsi István
