Magyarország miatt átalakulhat az EU döntéshozatali mechanizmusa, legalábbis egy vitán többen ránk hivatkozva javasolták a többségi döntéshozatalt. Zsolt Péter blogbejegyzése a konszenzusos döntéshozatal nehézségeiről.

Dél-Afrikában jövő héten választanak. Ez elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, elvégre a világ másik felén, egy teljesen másik társadalomban tartják, nekünk meg itt a nyakunkon az EP-választás és az önkormányzati választás. Ráadásul Dél-Afrikában 1994 óta mindig ugyanaz a párt, a ’90-es években Nelson Mandela által fémjelzett Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) nyer, tehát még nem is egy igazán változatos politikai küzdelem eseményéről beszélünk. Közelebbről megnézve azonban a magyar politikai helyzet megértéséhez is sokat hozzátehet, ha megértjük a dél-afrikai eseményeket.

A Nyugattól – úgy-ahogy – megtanultuk a demokráciát, de keveset tanultunk abból, mit is jelent az európai egység? Vajon mennyit értünk ma az egységes Európából?

Hét évvel a híres beszéde után Emmanuel Macron visszatért a Sorbonne-ra, hogy Európa jövőjéről beszéljen. Harcias fellépése részben a választási kampánynak szólt, fontos azonban az aktualitásokon túlmenően is foglalkozni egy ennyire fajsúlyos beszéddel.

Generációk számára május elseje elsősorban a munka és a munkások ünnepe, ám egyúttal a közép-európai országok visszatérése az európai gazdasági és politikai körforgásba, Európa újraegyesülése. Mit adott és mit nem az Európai Unió a visegrádi országoknak?

Gyakran hiszik azt: a hosszú ideig kormányzó pártok léte valami új jelenség, miként az is, hogy – leginkább egy külső vagy belső, azaz párton belüli válság hatására – egy parlamenten kívüli mozgalom hatalomra juthat. Azonban ez nem is annyira új jelenségsorozat a politikában, inkább egy történelmi hagyomány folytonosságáról van szó. A Méltányosság Politikaelemző Központban sokszor írunk arról, hogy a domináns párt hagyománya jellemzi a magyar pártrendszer-történetet. Akad még egy ország, amelynek történetében a 19. század végén jellemző a hosszú ciklusú kormányzás, vagyis hogy egyetlen politikai erő gyakorolja a hatalmat. Manapság, amikor számos országban látjuk a pártrendszer hirtelen, gyors változását (Bulgáriától Olaszországig), Olaszország és Magyarország történeti példái segíthetnek megérteni a ma zajló pártrendszer-átalakulási folyamatokat.

Sulyok Tamás köztársasági elnöki pályájának kezdete felidézi a magyar társadalom szembenézési szükségletét. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, érdemes olyan példaképet találnunk, aki már a maga korában tisztán látta a jelent, és mindannyiunk jövőjét.