Mi történik akkor, ha egy holland újságíró Brüsszel után Bécsbe költözik? A paloták árnyékában szép lassan felfedezi mennyi hasonlóság rejlik a Habsburg Birodalom és az Európai Unió működése között.

Nem lesz jobb, állítja könyvének címében Caroline de Gruyter Európa-szakértő, amiből arra következtethetünk, hogy borús látképet fog felfesteni a szerző. Az Utazások a Habsburg Birodalomban és az Európai Unióban alcímmel ellátott könyv mégsem a riogatásról szól. A könyv vállaltan szubjektív, azonban nem akar ítélkezni, sokkal inkább a felfedezés öröméről szól. A hétköznapi élet során elé táruló történelmi analógiákon keresztül ugyanis a szerző egyszerre jobban érti meg miért alakult ki, és hogyan működött anno a birodalom. Ahogyan mélyebbre ássa magát a történelembe, mégis az európai jelen válik világosabbá. Elvégre a Habsburg Birodalom fenntartása nem volt más, mint folyamatos küzdelem nemzetek, nemzetiségek, nyelvek és kultúrák relatíve békés összefogására. Mindez a konfliktuskerülés, az időhúzás, és olykor reformok révén ment végbe, amelynek vége mindig az volt, hogy ha az egyik szereplő valamilyen előnyhöz jutott, rögtön lázongani kezdett a többi, és a folyamat kezdődött elölről. Ha manapság panaszkodunk az Európai Unió megosztottságáról és nehézkességéről, érdemes visszalapozni a történelem könyvekben, és rögtön más színben tűnik fel.

Habár a könyv talán túlságosan is a párhuzamokra fókuszál, mégsem erőltetett, mivel mechanizmusok hasonlóságára irányítja rá az olvasó figyelmét. Ami mindenképp előnye, hogy miközben nem determinisztikus, mégis érti a történelmi minták fontosságát, és azt is, hogy Európa különböző részei nagyon más történelmi előképpel rendelkeznek, ami kihat jelenlegi politikájukra is. Így a magyaroknak a “bécsi uralom” elleni folyamatos küzdelmét magyarázó erejűnek tartja a mai politikai vezetés brüsszeli szuverenitás harca kapcsán is. “Minden, ami az őseitekkel megtörtént, még mindig zajlik”, idézi Edmund de Waalt. Amiből többek között azt a következtetést vonja le, hogy “Európát akkor érted meg egészen, ha tisztában vagy tagállamaival. Mi az eredetük? Hogyan alakult a történelmük, milyen ballasztot cipelnek magukkal? Máskülönben, nem fogjuk tudni, mikor mondják, hogy eddig és ne tovább. És ha mindezt nem tudjuk, akkor a brüsszeli csaták tétjét se fogjuk megérteni.”

Az által, hogy megértjük a tagállamok viselkedésének történelmi mozgatórugóit, rögtön kevésbé tűnik drámainak az Európai Unió folyamatos konfliktusos jellege. A vita normális, elvégre azért hozták létre a közösséget, hogy szavakkal rendezzék nézeteltéréseiket fegyverek helyett. És véletlenül se higgyük azt, hogy “régen minden jobb volt”. Az 50-es évek európai politikája éppúgy dúskált a blokkolásokban és a késhegyre menő vitákban, mint ma, csak erről a magyar választók talán kevesebbet tudnak, mint a Habsburg birodalom összetartásának nehézségeiről.

A könyv nem kínál szenzációs megoldást Európa problémáira, nincs “Habsburg-kód”, amelynek megfejtésével egy egységesebb Európai Unió érhető el. Rámutat azonban annak erősségeire és gyengeségeire, illetve bizonyos óhatatlan törvényszerűségeire. Elgondoltat, és egy új perspektívából mutat rá az általuk ismert történelemre és annak jelenbeli kihatásaira. Rámutat arra is, hogy minden elégedetlenségünk mellett, sokszor akkor látjuk a legjobban valaminek az értékét, ha már nincs. Az olyan írók, mint Stefan Zweig rendszeresen fitymálták a birodalmat, míg létezett. Csak összeomlása után kezdtek nosztalgikusan írni róla, ami azonban nem tudta már visszahozni. A geopolitikai átalakulások és növekvő euroszkepticizmus ellenére Caroline de Gruyter mégsem gondolja, hogy az EU ugyanarra a sorsra jut, mint anno a Habsburg birodalom. Úgy véli, miközben ma jóval nehezebb irányítani Európát, mint a Habsburgok idejében, az Unió valójában ugyanazt csinálja, mint a birodalom. Valahogy mindig továbbevickél. Miközben reaktív helyzetben van, mégis folyamatosan alkalmazkodik és változik. Nincs egy Európa, az európai gondolat kezdete óta most alkotjuk meg a negyedik Európa-képet, ezúttal geopolitikai hatalomként. Az egységes Európa, illúzó, mindig lesznek viták, legfeljebb újabb és újabb területeket érint majd. Van azonban egy olyan meglátása a szerzőnek, ami akár elérendő célként is szolgálhatna a közösség számára.

Lakatos Júlia