Röviden: kevés a magánélete. Hosszabban: attól függ, mit mutat meg magáról a nagyvilágnak és mit enged meg másoknak, hogy megtudjanak róla. És mi a helyzet akkor, ha ennél is többről van szó?
Amióta a 2000-es évek második felében berobbant a közösségi média, a magánélettel kapcsolatos felfogás teljesen új dimenzióba került. Hiszen nem csak a családi vagy baráti környezetünk láthat rá tevékenységünkre, hanem szinte bárki a világon. Mindez alapvetően felforgatta a politika közegét is, hiszen így a politikusok személyesebben érhetik el a választókat. Fotók, videók, gondolataik vagy más tartalmak megosztásával a korábbi korszakokhoz képest sokkal gyorsabban és hatékonyabban építhetik saját imázsukat és követőikkel való kapcsolatokat is. Másrészt a választók közvetlenül kifejezhetik véleményüket, részletesebben és mélyebben betekinthetnek a politikusok magánéletébe, mint korábban bármikor. Mindez megannyi kiskaput rejthet és spekulációra adhat okot szinte bárki számára.
Egy politikusnak célja többek között, hogy olyan tartalmak terjedjenek róla, amelyek pozitívan tüntetik fel, ezzel irányt szabva a róla szóló közbeszédnek. Ám mi történik akkor, ha negatív, kritikus vagy botrányos tartalmak, pletykák és féligazságok is megjelennek az adott politikus magánéletéről? Általában két opció létezik meg: az illető vagy visszavonul, vagy úgy dönt, hogy marad és küzd. Aztán ott vannak azok a szereplők, akik elébe mentek a pletykáknak és coming outoltak identitásukkal kapcsolatosan. Magyarországhoz képest a visegrádi térség más országaiban kevés hasonló példával találkozhattunk, s mind közül talán a legkevesebbel Szlovákiában. Ez alól talán kivételt képez a 2023-as év, amikor egy pártelnök került botrányos magánéleti helyzetbe, ami végül választási vereséghez vezetett.
Nem rég viszont a negyedik Fico-kormány koalíciójában szerepet vállaló Szlovák Nemzeti Párt vezetője, Andrej Danko okozott meglepetést nyilatkozatával, amelyben kényes magánéleti aspektusokat feszegetett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Szlovákiában 2024-ben választási szuper év lesz. Márciusban és áprilisban tartják a kétfordulós államfőválasztást, júniusban európai parlamenti választásokat is tartanak. Ezek közül az előbbi a fontosabb: hiszen nem mindegy hogy egy kormánykritikus, vagy inkább barátibb viszonyt ápoló elnök kerül az ország élére. Az új Fico-kormány megalakulása után sokan kész tényként kezelték, hogy a kormánykoalíció második legerősebb pártjának, a Hlasnak a vezetője, Fico korábbi párttársa és a volt miniszterelnök, Peter Pellegrini biztos indulni fog az államfői székért. Ő az egyik legközkedveltebb politikus a kormányoldalon, így meglehetősen nagy szavazótáborra számithat. Pont Pellegrinit pécézte ki nyilatkozatával Andrej Danko, és tett félreérthető utalásokat a nemi irányultságára.
Danko szerint a választóknak a lehető legtöbb információval kellene rendelkezniük egy államfőjelölt egészségügyi állapotáról, nemi identitásáról, pénzügyi helyzetéről, támogatóiról, családi hátteréről és nem csak arról, hogy éppen hol tanult vagy, hogy hány nyelvet beszél. Egy ilyen zsarolásra hajazó nyilatkozattal a politikus egyértelműen pártjának kormányon belüli pozícióját igyekszik erősíteni a Hlas rovására, akár minisztériumok megszerzését is kilátásba helyezve, ám lehet, hogy pont két szék közé fog esni. Sokan úgy vélik, hogy Pellegrini biztosan jelölteti magát, ám Ő maga csak január közepén fog véglegesen dönteni, ami bőven ad időt további spekulációkra. Márpedig eközben az ellenfelek folyamatosan kampányolnak: míg a kormányoldalról eddig biztosan csak Andrej Danko jelentette be indulását, aki meglehetősen megosztó személyiségével aligha szerezné meg a pártján kívül szimpatizálók voksait, ezzel pedig tálcán kínálná az államfői széket a kormánykritikus jelöltek számára. Mindez hosszútávon a legrosszabb forgatókönyvet eredményezné az alig pár fős parlamenti többséggel rendelkező negyedik Fico-kormány számára.
„Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak” - tartja a mondás. És valóban, úgy tűnik folytatódik az előző kormányoknál is tapasztalt trend, a koalíciós partnerek közti harcok. A különbséget Robert Fico kormányfő jelentheti, aki nem tűri az ilyen kakaskodást és nem szeret egy nyert helyzetet elveszteni, a győzelemért pedig semmilyen politikustárs magánéletére nem szokott tekintettel lenni.
Hangácsi István
