Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Van-e politika barátok nélkül?

2022. október 17. 12:38 - Méltányosság Központ

Magyarországon mintha csakis a korrupció szemüvegén keresztül lennénk képesek vizsgálni a barátságot a politikában. Lehet, hogy mégis ez a politika alapja? Lakatos Júlia blogbejegyzése. 

pedestrians-400811_960_720.jpg

Nemrégiben tartottuk az IDEA intézettel szervezett új közös könyves sorozatunk első rendezvényét, amelyben a Boston Politics című vaskos kötetről beszéltünk. Az Orbán-modell bibliájaként is jellemzett könyv részletessége miatt több beszélgetésre is elegendő témával szolgál, éppen ezért érdemes írásban is foglalkozni az est folyamán felmerült kérdéssel, mégpedig a barátok szerepéről a politikában.

Az 1989-ben megjelent könyv szerzője, Tilo Schabert, végigkalauzolja olvasóját Boston város polgármesterének 1968-as felemelkedésétől 1984-es leköszönéséig. Ez idő alatt Kevin White egy úgynevezett autokratikus rendszert hozott létre, amelynek célja a polgármester hatalmának megőrzése volt. Ezt Schabert a kreatív hatalomgyakorlás művészeteként írja le. A rendszert egy szövevényes és szándékosan átláthatatlan szervezeti struktúra jellemezte, amit rendre átalakítottak White érdekei és szándékai szerint, mindig az éppen adódó problémára reagálva. Ez a rendszer nem jöhetett volna létre barátok nélkül, és a rendszer lényegévé az új “barátok” szerzése vált. Az, hogy lehetőleg minél több embert érdekeltté tegyenek a párt sikerében, ezáltal White hatalmának fenntartásában. A barátok erőinek egyesítéséből származó hatalom ugyanis arra használható, hogy még több hatalomra tegyen szert az adott politikus.

A baráti kapcsolatok, és még inkább az informális hálózatok Magyarországon azonban inkább negatív színben tűnnek fel, haveri körként, vagy baráti oligarchákként emlegetve, amely mindig valahogy a korrupció melegágyát képezi. Miközben ezek a vádak idővel Kevin White barátokra épülő rendszerét sem kerülték el, White és Tilo Schabert szerint a barátság elengedhetetlen a politikában. Idehaza mégis mintha nemkívánatos lenne, mintha mindig csak a politikai ellenfeleknek volna klientúrája. Vajon miért lehet ez a szemléletbeli különbség?

Schabert úgy vélte, hogy a modern politikaelmélet elfogult azzal a nézettel szemben, hogy az emberi tényező is szerepet játszik a társadalom politikai életének alakításában. Holott White példája arra mutat rá (természetesen amerikai közegben), hogy politikai sikere annak volt köszönhető, hogy a közvetlen közege hitt abban, hogy White alkalmas vezető lenne a város élére, és személyesen is tett azért, hogy másokat is meggyőzzön erről. Ezt utána egy kifinomult rendszerré fejlesztették, hogy fenntartsák hatalmát. Mindez létrehozta a “hatalom valutáját”, azaz a kölcsönös szívességek rendszerét, amely Schabert szerint ugyan egyszerre volt a csere közege és a korlátozások struktúrája, mégis egy ki nem mondott erkölcsiséggel rendelkezett. A hatalom megőrzését szolgálta, azonban aki visszaélt volna vele, azonnal számkivetetté vált volna, hiszen tevékenysége ártott volna a közös célnak, annak, hogy a polgármester megőrizze a hatalmát.

Habár ellenfelei autokratának nevezték, Schabert szerint White nem volt megalomániás, sem despota. Pusztán rájött arra, hogy a hatalom koncentrációja a politikai kreativitás szolgálatába állítható. A hatalom koncentrációja, személyes kultuszának kiépítése a hatalom pluralitását eredményezte. White mindenkit megtanított abban hinni, hogy miden döntést ő hozott meg személyesen, ami nyilvávaló lehetetlenség. Idővel az általa felépített, személyre szabott, barátok által mozgatott szervezet hozta meg a döntések jelentős részét. Túlnőtt rajta a szerep, és a polgármester személye a hivatal jelképévé vált. Aki a polgármesteri hivatallal kapcsolatba került, úgy érezte, maga a polgármester intézkedik, vagy dönt ügyében. Ellentmondásos jellege ellenére a rendszer sokáig sikeresen működött. Tulajdonképpen addig, ameddig Kevin White érdekelt volt a rendszer működtetésében. Amikor úgy érezte, elég volt, a rendszer megszűnt létezni, hiszen személye köré épült fel.

Mit tanácsol ennek tudatában Schabert, azon politikai erőknek, akik egy ilyen kirobbanthatatlannak tűnő rendszerrel találják szembe magukat?

Szerezzenek barátokat, építsenek közösséget. Egy közösség kialakításának, vagy megújításának maga a közösség iránti igény megteremtése az első lépése. Mindezt azonban kicsiben kell kezdeni. A barátság nem csak természetes a politikában, hanem elengedhetetlen feltétele a kormányzásnak.

Lakatos Júlia

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr5117955968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ulpius66 2022.10.17. 20:00:56

Azt tisztázzuk az elején:

Kevin H. White egy mocskos zsidóbérenc "demokrata" politikus volt (talán maga is zsidó ősökkel....)

A demokrata White-ot háromszor választották meg Massachusetts államminiszterének, mielőtt 1967-ben először indult volna polgármesternek Louise Day Hicks ellen. A fekete közösség és a liberálisok támogatásával legyőzte őt.

SZÓVAL AZ IGEN-IGEN LIBERÁLIS DEMOKRATÁKNÁL ÍGY MENNEK A DOLGOK!

AKKOR GYORSAN KENJÜK ÖSSZE VELE A VELÜNK ELLENKEZŐ NÉZETŰEKET IS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

KILÓG A LÓLÁB!!!!!!

AZÉRT MERT TIK ÍGY ÉLTEK, MINK NEM ÍGY ÉLÜNK!

ulpius66 2022.10.17. 20:05:05

Azért, mert 1968-ban Kevin H. White-t támogatták a buzi fekák, és a még buzibb demokraták.....
azért talán még nem kéne párhuzamot vonni a 2022-es Orbán és e buzi közé.....
süti beállítások módosítása