A minap Orbán Viktor október 23-i beszédéről kérdeztek, az iránt érdeklődve, hogy vajon kijelölte-e a választási kampány irányát? Megvan-e a közös cél? Merthogy nem igazán látják még mi lehet az. Nos, a miniszterelnök a 29. Fidesz kongresszuson úgy fogalmazott, hogy minden ami eddig volt, csak bemelegítés, és, hogy az október 23-i megmozdulás is csak amolyan átmozgató edzés volt. Ennek fényében talán jobban érthető, hogy korábban miért nem volt még kibontva a választási üzenet minden részlete.
A vasárnapi rendezvényt követően senkinek nem maradhatott kétsége afelől, hogy mi a cél. Mert ugye 2014-ben program helyett ott volt a világos és tömör szlogen, “Folytatjuk!” Ha a 2018-as üzenetet kellene egyetlen szóba sűrűsíteni, akkor az lett volna, hogy “Fenntartjuk!” A Fidesz elnöke, három egymást követő kormányzati ciklust követően azonban ezúttal az eddigieknél is nagyobb fába vágta fejszéjét, hiszen kongresszusi beszédének esszenciája az volt, hogy “Bővítjük!” Mindazt amit eddig elértek magasabb szintre kívánják emelni. Orbán Viktor interpretációja az elmúlt 12 év teljesítményéről ugyanis az, hogy egy csődben levő országot állítottak talpra, majd kezdték meg annak fejlesztését. Most, hogy úgy érzik megvalósították a korábbi célkitűzést, újabb vállalást kell tenni. Ez a vállalás nem kicsi. Feltörekvő országból átlépni a fejlett országok körébe. Amire mondhatjuk azt, hogy de hát ez volt a rendszerváltás ígérete is, és az Európai Uniós csatlakozás ígérete is, talán nem a legszerencsésebb megígérni újfent, azt amit eleddig egyetlen politikus sem tudott megvalósítani. Azonban, ha a Fidesz politikai építkezésének szemszögéből nézzük, nem is olyan logikátlan.
A Fidesz ugyanis jobbratolódását követően úgy értelmezte a hazai politikai helyzetet, hogy nem történt valódi rendszerváltás 1989-ben, pusztán elitváltás. Az MSZP és az SZDSZ koalícióra lépésével ráadásul a posztkommunistának tartott erők bírálatát immáron kiterjesztették a liberalizmusra is, mintegy egybeolvasztva a két erőt, amely kritika az évek során magának a liberális demokráciának a kritikájává nőtte ki magát. Ez vezetett egy új rendszerváltás igényéhez, majd a NER kitalálásához, s végül az illiberális demokrácia gondolatához, és ahhoz, hogy megkíséreljék saját demokráciafelfogásukat érvényesíteni az Európai Unión belül is. Hallhattuk a beszédben, a Fidesznek esze ágában nincs kilépni az EU-ból, ehelyett azt szeretnék, ha a hazai politikai környezetet követően az Európai Uniót is saját elképzelésük szerint alakíthatnák át.
De hogyan is illik bele ebbe a képbe a fejlődésbeli ugrás ígérete? Úgy, hogy ha nem volt valódi rendszerváltás, illetve az a Fidesz 2/3-os uralmával, és az Alkotmány újraírásával jött el, akkor meg lehet ígérni ugyanazt, ami anno elmaradt. Ha ugyanis az 1994-es választást, illetve a szocialisták 2002-es hatalomba való visszatérését a Fidesz úgy tekinti, mint ami megtörte Magyarország fejlődési pályáját, akkor az ő politikai időszámításuk szerint alig több, mint egy évtizedes az “igazi” demokrácia Magyarországon. Amibe még bőven belefér az az ígéret, hogy utolérjük a fejlett országokat. Amit ma már messze nem a nyugattal azonosítanak, miközben amúgy úgy vélik, hogy ma Magyarország a Nyugat védelmezője, és, hogy civilizációs értelemben Magyarország képviseli az igazi európai értékeket egy változó, irányt tévesztett unióval szemben. Talán ezért is jött elő az a rendkívül érdekes gondolat, hogy immáron Nyugat-Nyugat harc folyik, nem a Kelet kopogtat Európa kapuján, hogy engedjék be, hanem egyenrangú felek mérettetik meg ideológiai ajánlatukat. Részükről rajtvonalhoz álltak. Eredményhirdetés áprilisban.
Lakatos Júlia
