Másodjára marad el a koronavírus miatt Orbán Viktor éves tusnádfürdői beszéde, ahol átfogó helyzetértékelést szokott adni arról, hogyan látja a globális és a hazai politikai fejleményeket. Mindez nem jelenti azt, hogy kénytelenek lennénk a sötétben tapogatózni elképzeléseit illetően.
Az Európai Unió megújítására irányuló, nemrégiben bemutatott hét tézise alapjául szolgálhatott volna egy esetleges tusnádfürdői előadásnak. A hét pont vázlatos jellegéből kiindulva, valamint a téziseket kísérő beszédből is az világlik ki, hogy a bedobott javaslatok csupán egy tematizációs blokk alapjai, igaz, a pedofilellenes/melegellenes törvény nemzetközi visszhangja szinte teljes mértékben kioltotta a beszéd üzenetét. Ha hihetünk annak, hogy a jövőben egy parlamenti állásfoglalás is kíséri majd a felvázolt pontokat, akkor a témák összecsúszása ellenére se fogják elengedni a megújítási javaslatot. Mit tudhatunk meg tehát a hét tézisből a Fidesz jövőre vonatkozó álláspontjáról, és mi az, ami még várat magára, hogy kiderüljön?
Ha a tusványosi beszédek logikáját követjük, Orbán Viktor rendszerint koncentrikus körökben halad beszédeiben a tágabb nemzetközi összefüggésektől, az európai viszonyok, majd a magyar belpolitikai helyzet felé. Arra való tekintettel, hogy az elhangzott beszéd kifejezetten az Európai Unióra vonatkozik, az első, globális elem, a jövőbeli migrációra, és járványveszélyre való utaláson túl, ezúttal kiesett. Azt azonban megtudhattuk, hogy az unió átpolitizáltsága részben a hatalom kiszervezéséből ered, nemzetek feletti hálózatokhoz. A szokásos sorosozáson túlmenően azonban azt is állította a miniszterelnök, hogy amerikai demokraták érdekei érvényesülnek az Európai Unióban, ami szokatlanul direkt utalás, és mutatja a megváltozott, poszt-Trump-i politikai közeg fontosságát.
A vitaindító szándék ellenére kevés új elem jelent meg a tézisek között. Két olyan tézist azonosíthatunk, amelyek egyértelműen nóvumnak tekinthetőek. Egyfelől, hogy az “ever closer union” kifejezést ki kell venni az uniós Alapszerződésből, másfelől, hogy az európai együttműködésnek nem ideológiai alapúnak kell lennie, hanem a közös gazdasági siker elérésére kell korlátozódnia. Ezek túlmennek a korábban megfogalmazott liberalizmus kritikákon, ahogyan messze túlmutatnak a nemzetek Európája koncepción is. Ha ténylegesen támogatást tudnának szerezni mellé, az alapjaiban változtatná meg az általunk ismert Európai Uniót. Ennek a két elemnek a kifejtése a legérdekesebb aspektusa lehet a jövő évi választási kampánynak.
Végezetül, ami a magyar vonatkozásokat illeti, az előzőkből az is következik, hogy a tézisek tartalma leginkább az európai integrációs folyamat lezárási szándékáról, és annak kinyilvánításáról szól, hogy a magyar miniszterelnök igényt tart arra, hogy az unión belül egyenrangú félként formálja a közösség jövőjét. Ilyen szempontból a szabadságharcos narratíva további megerősítését szolgálta. Van azonban egy másodlagos funkciója is a hét tézisnek, s ez magyarázhatja a korábbi üzenetek visszatérő megjelenését. A pontok többsége lényegében összefoglalja a híres-hírhedt 2014-es tusnádfürdői “illiberalizmus” beszéd óta eltelt hét év legfontosabb témáit, ilyen módon egy tudatos kommunikációs építkezés eredménye. Habár
a Fidesz a legutóbbi választási kampány során nem írt programot, a “Folytatjuk”-nál mégiscsak több lehet egy ilyen “program nélküli program”, amely tisztázza az Európai Unióhoz fűződő viszonyát a pártnak.
Lakatos Júlia
