Ha ennyi ember megmozdul valamiért, az sosem csak egy termék iránti keresletet jelent. De mi az az ideál, ami mozgásba lendítette a Pfizerért sorba állók generációját? Lakatos Júlia blogbejegyzése.
Ritka, hogy társadalomtudományi elemzések “megelevenednek” a hétköznapokban. A múlt hét végi Pfizer vakcináért történő tömeges sorban állás mégis mintha Christian Welzelnek a nemrég megjelent Why the Future is Democratic című tanulmányát illusztrálta volna. Welzel német politológus, a World Values Survey projekt kutatási igazgatója. Írásában szembeszáll a dekonszolidációs szakirodalommal, amely a liberális demokrácia támogatottságának drámai visszaesését jósolja a fiatalok körében, és egy jóval optimistább hangnemet üt meg. A World Values Survey adatainak évekre visszamenő tanulmányozását követően azt állítja, hogy a gazdasági fejlődés, a modernizáció, valamint az oktatási, utazási lehetőségek kiszélesedése erősítik az úgynevezett emancipációs értékeket, ami hosszútávon elősegíti a liberális demokráciák létrejöttét és fennmaradását. Még, ha most felülkerekedni is látszik az illiberális demokrácia, olyan generációs különbségek által motivált kulturális változások zajlanak a felszín alatt, amelyek a társadalmakat világ szinten elmozdítják a liberális demokrácia irányába. Habár Welzel nem így fogalmazza meg, de lényegében azt állítja, hogy az autoriter rendszerek néhány generáción belül “kinőhetőek”. De hogyan jön ez a sorban álláshoz, és egyáltalán mit is ért a szerző emancipatív értékek alatt?
Emancipatív értékek alatt a szerző a szabadságjogok, az egyéni választás, valamint az esélyegyenlőség értékeinek előnyben részesítését érti. Ezek lépnek az autoriter értékekhez sorolható konformitás, és tiszteletadás értékei helyére, amelyek inkább az idősebb generációknál figyelhetőek meg. Habár a jelenség elterjedtebb a nyugati társadalmakban, globális jellegű, és idővel, megfelelő gazdasági fejlődés mellett másutt is felerősödhet. Nem kell azonnal ugrásszerű fejlődésre gondolni, az életszínvonal egészen kis mértékű változása is befolyásolhatja az említett folyamatot. Ugyan nem egyforma ütemben fog megvalósulni, és messze nem visszafordíthatatlan, Welzel szerint ezek a trendek ahhoz vezetnek, hogy a jövendő generációk elkötelezettebbek lesznek a demokratikus értékek iránt. Ráadásul amennyiben ezeket az értékeket fiatalkorban elsajátítják, az életre szóló elköteleződést jelent, nem változik a későbbiek során sem. Idővel a generációs különbség kikezdi az autoriter társadalmakat, amennyiben túl nagy a kulturális szakadék a politikai rezsim szerkezete, és az uralkodó szabadság-centrikus értékek között.
Magyarországon is mértek már hasonló ellentétet a rendszer jellege és a társadalom emancipatív értékek nyelvén kifejezett szabadságvágya között a 70-es, 80-as években. Nem véletlen, hogy amint lehetőség nyílt rá a demokrácia útjára lépett. Welzel azonban rámutat arra is, hogy a demokrácia támogatása nem egyenlő az emancipatív értékek igenlésével. Hiába van magas fokú támogatottsága a demokráciának, ha kulturális értelemben nem ugyanazt értik alatta, mint például nyugaton. Mindez nem csak Magyarországra jellemző. Főként azok az országok váltak illiberális demokráciákká az utóbbi években ahol a liberális demokrácia megfelelő kulturális beágyazottság nélkül terjedt el. Ezek a demokráciák azonban egy alternatív modernitás-szemléletet képviselnek, amelyben miközben kulturálisan idegennek tartják sajátjuktól a nyugati értékeket és az azzal járó változásokat, értékelik a modernizációnak a számukra nemzeti szinten kedvező elemeit, mint például a technológiai fejlődést, és a gazdasági fejlődést. Mindez lassíthatja ugyan a modernizációval járó emancipációs hatásokat, de visszafordítani nem tudja.
Habár számos ponton lehetne vitatkozni Christian Welzel helyenként teleologikus, és nyilván nyugati szemszögből írott tanulmányával, egyvalamire mégiscsak felhívja a figyelmünket. A politikatudomány eszközeivel megmagyarázza, hogy akik megrohamozták a kórházakat Pfizer oltásért nem csak azért mentek, mert a 18-45 év közötti generációként ők vártak eddig a legtöbbet vakcinára. Azért is, mert ez az a generáció, amelynek az emancipatív értékek iránti nyitottsága a legmagasabb, amely a leginkább mobilis (mind fizikailag, mind pedig a tájékozódás terén) és amelynek képviselői számára legkevésbé elfogadható az, hogy olyan vakcinával oltsák be, amelyet külföldön esetleg nem ismernek el. Mindez arra is rámutat, hogy
a felszín alatt jelentős, generáció alapú társadalmi változások is zajlanak, amelyek hosszútávon igencsak átrajzolhatják a politikai kultúrát.
Lakatos Júlia