Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A populizmus alkonya?

2021. január 25. 08:43 - Méltányosság Központ

A hatalomba visszatérő washingtoni elit szerint Trump veresége a demokrácia diadalának világos bizonyítéka a populizmus felett. Amennyiben megvizsgáljuk, hogy a trumpizmus sikerének hátterében milyen tényezők álltak, akkor viszont azt láthatjuk, hogy a populizmust még korai lenne temetni.

blog_kep_2.jpg

Donald Trump hatalomból való távozásával sokan már temetik a populizmust, mondván a járvány rámutatott arra, hogy egy ilyen valós veszély esetében nem működik az az identitáspolitikára épülő narratíva, amely csak a kitalált ellenségek legyőzésében tud sikereket felmutatni. Az Egyesült Államokban a győztes oldal ennek megfelelően a demokrácia győzelméről beszél, és nemzeti megbékélést hirdet, visszatérést a régi kompromisszumokon alapuló kormányzáshoz. Egy egyre bizonytalanabbá és az átlagember számára érthetetlenebbé váló világban azonban továbbra is igaz marad az, hogy egy karizmatikus vezetőben való hit elégítheti ki leginkább a biztonság és a világban való eligazodás érzése iránti vágyat. Minél nagyobb lesz ez a jövővel kapcsolatos szorongás, annál inkább igényelni fogják választók tömegei egy erőskezű vezető iránymutatását.

A populizmushoz már korábban is az volt a fősodorbeli politika hozzáállása, hogy az maga a probléma, ma azonban minden korábbinál jobban látszik, hogy csak a problémák egyik tünetéről van szó, amely ha nem kezelik magát a betegséget, akkor újra és újra fel fogja ütni a fejét. Ráadásul mivel minél jobban elnyomnak és tiltanak egy bizonyos dolgot, annál inkább megerősítik azt a felszín alatt, így ezek a fellángolások egyre erősebbé válnak ahelyett, hogy megszűnnének. A bizonytalanság érzete pedig egyre inkább csak fokozódik, ahogyan a társadalmat összetartó hitek és narratívák többé már nem fedik a valóságot. Jó példa erre az Egyesült Államokban az „amerikai álom” ideája, amely mind a mai napig azt hirdeti, hogy háttértől függetlenül el lehet érni a vágyott életszínvonalat, amennyiben valaki keményen dolgozik, ha pedig ezt valaki nem éri el, akkor nyilvánvalóan magában kell keresnie a probléma okát. A globalizáció azonban élesen kettéosztotta a társadalmat azokra, akik magasabb képzettségűek, mobilisak, és jelentős tőkével rendelkeznek, miközben az ipari társadalom munkássága szépen lassan a prekarizáció (a tervezhető jövedelmet és szociális védőhálót garantáló állandó munka hiánya) útjára lépett, amely folyamatot a legkeményebb munkával sem lehetnek képesek ellensúlyozni. A helyzet pedig csak tovább fog romlani a számukra már az elkövetkező néhány évben: a World Economic Forum kalkulációja szerint 2025-re az összes munkakör felét már robotok fogják végezni, amely újabb alacsonyabb képzettségű tömegeket fog a nyomorba taszítani, akik a politikától fogják várni a problémáik megoldását. Amennyiben a politikai elit nem lesz képes tanulni az elmúlt négy évből, hanem úgy térnek vissza a hatalomba, ahogyan a Bourbonok („semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”), akkor őket is el fogja sodorni a történelem vihara.

Márpedig egyelőre az látszik, hogy a hatalomba visszatért elit az elmúlt négy évet inkább egyszeri kisiklásnak tekinti, mintsem rendszerszintű problémák megnyilvánulásának. A vidéki, konzervatív szavazókat nem lehet megnyerni identitáspolitikai intézkedésekkel, csak az állam jelentős segítségével, mert különben kiürülnek ezek a területek, a fiatalok fokozatosan elvándorolnak, és végül lényegében halott vidékké válnak. Már nemcsak a fentebb említett ipari munkásságot fenyegeti a lecsúszás: egy állásból immár egyre inkább lehetetlen fenntartani azt a középosztálybeli életszínvonalat, amelyet a rendszer kívánatosnak tart, és amelyről való lecsúszás a kudarccal egyenlő a társadalom szemében. Ennek megfelelően egyre inkább hódítanak a sharing economy vállalatok (ld. Uber) által kínált pénzkereseti lehetőségek, amelyeket a korábbi szabadidő rovására lehet gyakorolni az életszínvonal fenntartása érdekében. A munka így már annyi időt vesz el az átlag választópolgár életéből, hogy nincs energiája és kedve követni a közélet történéseit, hanem legfeljebb a közösségi médiából tájékozódik, ott fogyasztja a napi politikával kapcsolatos legfrissebb információkat, ahogyan ezt minden más témával kapcsolatban már megszokta. Ennek a gyakorlatnak a tömegessé válása pedig kiváló táptalaja a populista politikusok előtérbe kerülésének (ld. Trump és a Twitter kapcsolatát). A koronavírus-járvány hosszú távú gazdasági következményei pedig csak még inkább fel fogják gyorsítani az egyenlőtlenségek növekedését, amelynek a jelei már most is világosan látszanak. (ld. a tőzsde szárnyalását a reálgazdaság súlyos válsága közepette). A korábban megkezdődött folyamatok kerülnek alapvetően felgyorsításra: állandó munkaerő helyett részmunkaidős és szabadúszó munkatársak preferálása a hatékony munkavállalói érdekérvényesítés ellehetetlenítése érdekében. Amit a kormányok és a munkáltatók kínálnak: életfogytig tartó tanulás és továbbképzés, amely Mark Fisher szavaival élve a végnélküli perhalasztás logikáját tükrözi, a külső felügyeletet a belső ellenőrzéssel váltva fel.

Azt sem felejthetjük el, hogy a washingtoni politika sem fog egyik napról a másikra megváltozni, a beiktatás napján látható szép gesztusok fontos republikánus politikusok részéről a Kongresszusba visszatérve azonnal a múlt homályába vesznek és a cél újra a másik politikai oldal politikájának ellehetetlenítése, amely a teljesen eltérő világképből ered (ld. ami az egyik oldalon a józan észből következő lépés, az a másikon egy elítélendő politikai döntés). Ebből is csak az játszódik, hogy a populizmust életre hívó problémák (egyenlőtlenségek növekedése, a politikai elit döntésképtelensége stb.) továbbra is fennállnak, így a járvány lecsengése után minden bizonnyal nem a populizmus hanyatlásának, hanem egy új hódító hadjáratának lehetünk szemtanúi az Egyesült Államokban, illetve szerte a világon. Amennyiben ezekhez a körülményekhez igazodva

megjelenik a színen egy olyan politikai szereplő, aki képes lesz az elitellenes érzelmeket Trumpnál sokkal okosabban becsatornázni és felhasználni, akkor az elmúlt időszak történelmi eseményei csak lábjegyzetek lesznek az előttünk álló történésekhez viszonyítva.

Vermes Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr4016401862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ulpius66 2021.01.25. 10:34:00

Alapvetés:

"Populista csak a mindenkori ellenzék lehet!"

Populizmussal "vádolni" a hatalmon lévőket AZ A LEGNAGYOBB POPULIZMUS!

MEDVE1978 2021.01.25. 17:18:51

Trump, Boris Johnson, Bolsanaro, Orbán Viktor, Salvini stb. "tünetek". Szinte mindenhol a fejlett világban és a félperiféria jelentősebb államaiban ugyanaz a folyamat megy nagyjából végbe. A második világháború utáni időszak egyik legfőbb vívmánya volt a széles középosztályok kialakulása, amelyet a nagy állami szerepvállalás tett lehetővé. Ezt kérdőjelezte meg a neoliberális fordulat a 80-as években Reagennel és Teatcherrel, ami elkezdte lebontani ezeket a középosztályokat, azzal, hogy visszafogta az általános közszolgáltatásokat a hatékonyságra és drága államra hivatkozva, pontosan a középosztály alsó rétegeinek stabilitását kezdte ki, akik a legtöbbet profitáltak ezekből a közszolgáltatásokból. Ők voltak a nagy állami vállalatok vagy nagy termelő vállalatok dolgozói, akiket leépítettek, azért, mert vagy mint állami vállalatok voltak piaci logika alapján gazdaságtalanok vagy egyszerűen, mint nyugati munkások voltak drágák. Ezért leépítették az állásaikat és a képzési lehetőségeiket is beszűkítették (ezt hívják tandíjnak az USA-ban, ahol csak ilyen rendszer van, illetve költségtérítésnek nálunk vagy Európában, ahol vegyes rendszer van). Nálunk vicces módon hasonló a helyzet, hiszen a volt államszocialista rendszerben egy széleskörű középosztály, szociális hálóval létezett. Ennek jelentős része már a rendszerváltáskor lezuhant, azonban jelentős részt még sikerült középosztály szinten tartani. Magyarországon is boldogult még a 90-es években a videotékás, a pék, a kisboltos stb. Mára ők teljesen talajt vesztettek, időközben beszűkült jelentősen a képzési lehetőség is (költségtérítéses képzések arányának jelentős növekedése). Latin-Amerikában a zuhanás szinte állandó, már a második világháború óta, a különbség az, hogy mostanában nyilván a nemzetközi verseny egyre jobban érinti az ottani maradék középosztályt, amin szintén morzsolódik.

Ennek következtében a fiatalok azzal szembesülnek, hogy a nemzetközi verseny miatt egyre inkább máshova települnek a nem helyi szolgáltató vagy mezőgazdasági termelő jellegű tevékenységek. Helyette vannak konjunktúrafüggő, rövid időszakra szóló, bizonytalan állások, amelyek döntően nem fizetnek olyan jól, hogy abból egzisztencia lenne létrehozható. A fiatal ettől frusztrált lesz, hiszen rosszabb esélyei vannak jólétben élni, mint azt a szülői példában látta (úgy, hogy a szülői példa "nosztalgikus" torzítása már eleve adott). Ebből az az érzet jön létre, hogy minden rossz irányba megy, a kormány semmit sem tesz értem, mindegy a hatalmon lévőknek, hogy mi történik velem. Ezek az emberek ezután elitellenessé válnak, hiszen a gazdasági / társadalmi elit nem tesz semmit, hogy felemelje őket a közösségben. Ezt az elitellenességet lovagolja meg aztán a populizmus egyszerű válaszokkal, mint a nemzeti reneszánsz, a régi, dícső múlt hangoztatása (Johnson és a brit birodalom, Trump és MAGA stb.), illetve a kompetenciák visszavétele.

A baloldali identitáspolitika, illetve a populizmus harca igazából egy pszeudoharc, hiszen a fő haszonélvező mindenképpen a tőke. A baloldali identitáspolitika leginkább egy mindenki egyenlő a szegénységben és papíron létező lehetőségekben csúcsosodik ki és igazából minimálisan segít csak a ténylegesen rászorulókon.
Az USA-nal maradva, a demokraták a 90-es években jelentősen kriminalizálták a könnyű drogfogyasztást, illetve szigorítottak a törvényeken, több börtönbüntetést eredményezve. Ennek következtében rengeteg fekete ember került börtönbe. Jelen van tehát egy olyan narratíva, hogy te is egyenlő vagy, hiába fekete, latin, LGBTQ vagy színes, utáld a fehéreket, ezen belül leginkább az idős fehér férfiakat. Ezzel nagyon jól felállítható egy "gyűlöleti hierarchia", amelynek a fő célpontja az idősebb fehér férfi. Rá lehet kenni, hogy ő felelős a szisztematikus rasszizmusért, a nők diszkriminációjáért, a homofóbiáért stb. Csakhogy ez egy pótcselekvés, hiszen bár van rassziszmus az USA-ban, a feketék diszkriminációját nem a mindenféle jogi lépések fogják megszüntetni, hanem az, ha kevesebb fekete családfő ül börtönben, megfelelő képzést kapnak a gyerekek, van olyan álláslehetőség a lakóhelyen, ahol kiszámítható megélhetést tudnak biztosítani a családjuknak. Ha ezek nincsenek meg, akkor továbbra is magasabb lesz a fekete bűnelkövetők száma a kilátástalanság miatt, ennek következtében a rassszizmus is marad. Viszont cserébe létrejön egy tematizálható ellentét, ami szembeállítja a bunkó, vidéki, rasszista "white trasht" (akinek tele van a hócipője azzal, hogy mennyire kell már megint sajnálni a feketéket, miközben a saját helyzete is kétségbeejtő) a feketékell meg a mindenféle jogvédőkkel, akik úgy gondolják, hogy szent hadjáratot folytatnak.

midnightcoder2 2021.01.25. 18:25:56

@MEDVE1978: "Ebből az az érzet jön létre, hogy minden rossz irányba megy, a kormány semmit sem tesz értem, mindegy a hatalmon lévőknek, hogy mi történik velem."

És ebben alapvetõen igaza is van. Mert hogy az amcsi baloldal - ahogy az európai is - régen nem a munkások érdekeit védi, hanem a különféle deviáns kisebbségekét. Amivel igazából álproblémákat old meg: a homokosok helyzete Pl. lehet hogy valamivel rosszabb az USA-ban mint az átlagpolgáré, de ha az összes homokos minden problémája megoldódna az USA átlagpolgár ugyanúgy benne ülne a fekáliában ahogy eddig. Ugyanez a helyzet a négerekkel is: ha holnaptól megszüntetnék az USA-ban a roppant rasszista rendõrséget, azt pont a törvénytisztelõ feketék szívnák meg a legjobban, mert hogy a fekete bûnözõk áldozatai is legyakrabban feketék.
A rendszerszintû rasszizmus meg kb. abból áll, hogy az USA-ban egy évben úgy 3000 fekete gyilkol meg szintén úgy 3000 embert, úgy 9x százalékban feketét és szintén úgy 3000 fehér ember gyilkol meg úgy 3000 másik embert, úgy 9x százalékban fehéret. Csak a fehérek aránya 80, a feketéké meg 13 százalék. Illetve igen, az átlag fekete roszabbul keres mint az átlag fehér. Az átlag fehér meg rosszabbul mint az átlag ázsiai.

midnightcoder2 2021.01.25. 18:28:05

Amúgy az amcsiknál most a balliberálisok győztek a liberálisok felett. De sokba fog ez kerülni még az amcsiknak.

ulpius66 2021.01.25. 18:44:01

Amíg lesznek irigy, kárörvendő, hiszékeny... mondhatnám buta emberkék, ADDIG LESZ POPULIZMUS!

a nagy hohohorgász 2021.01.25. 20:35:20

@ulpius66: az nem populizmus hogy azt mondják mindenki egyenlő (demokrácia) aztán még sem? Minden politika populista! Ha megnezted a populista Philadelphia filmet hűen tükrözi a mai valóságot. Buzi elnyomáskent van eloadva miközben a lényeg h aidsesen bejar emberek közé amit titkol.

kewcheg 2021.01.26. 17:59:48

Érdekes, csóri Trump mar egy hete nem elnök, de még mindig ő van terítéken.Bidéről miert nincs szó, hogy éppen mit makog két elalvás között? Aljas csaló hazug deepstate...

élveteg 2021.01.26. 18:13:36

." A munka így már annyi időt vesz el az átlag választópolgár életéből, hogy nincs energiája és kedve követni a közélet történéseit, hanem legfeljebb a közösségi médiából tájékozódik, ott fogyasztja a napi politikával kapcsolatos legfrissebb információkat, ahogyan ezt minden más témával kapcsolatban már megszokta"

Meg élni sincs ideje Meg mineek az olyan élet amikor a munkán kívül semmire nincs se idő se energia

Orbánék Moszkva fele menekülnek! 2021.01.26. 18:35:07

@midnightcoder2: "Amúgy az amcsiknál most a balliberálisok győztek a liberálisok felett. De sokba fog ez kerülni még az amcsiknak. "

A te elmegyógyászati kezelésed még többe kerülne. Amerika tehát nyert vele, hogy nem náluk születtél.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2021.01.26. 19:10:00

A populizmusnak sosem alkonyodik be, mindig lesz egy csomó barom aki elhiszi hogy csökkent az adósság és hogy Orbán csökkentette a gázárat. maximum annyi történik hogy a baromságok még az ostobáknak is szemet szúrnak.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2021.01.26. 19:16:43

@ulpius66: "Amíg lesznek irigy, kárörvendő, hiszékeny... mondhatnám buta emberkék, ADDIG LESZ POPULIZMUS! " - nocsak! Végre felvállalod magad? :-))

nincs1agy 2021.01.26. 19:41:37

A demokraták szétzüllesztik a gazdaságot, nem lesznek képesek újjá lenni szélsőbalos hordáikon, és a koronavírus járványon sem a rengeteg beeresztett migráns miatt. Nagyon valószínű, hogy négy év múlva ismét Donald Trumpnak hívják majd az Egyesült Államok elnökét..

nincs1agy 2021.01.26. 20:35:23

@janos_3: Trump simán visszatér az elnöki székbe. Vagy ő, vagy aki folytatja politikáját. Salvini pedig megnyeri a következő olasz választást.

magyarnemzet.hu/kulfold/giuseppe-conte-azonnali-lemondasat-koveteli-matteo-salvini-9224294/

"A legfrissebb felmérések szerint az olaszok közel ötven százaléka a jobbközép koalícióra adná a voksát. A Liga az első politikai csoport 25 százalékos népszerűséggel, az Olasz Testvérek 17 százalékot, míg az Hajrá Olaszország hét százalékot tudhat magáénak. A baloldali Demokrata Párt húszszázalékos, az Ötcsillag Mozgalom 14 százalékos, a kormányból kilépő, a kormányválságot előidéző párt, az Élő Olaszország pedig 2,5 százalékos népszerűségnek „örvend”."
süti beállítások módosítása