Bár még tart a vénasszonyok nyara, könyvajánló blogsorozatunk ideiglenes lezárásaként Mi már az őszi politikai időszakra készülünk. Vajon milyen lenne egy mai Magyarország, ha a nők kezében lenne a legfontosabb demokratikus intézmények irányítása? Hogyan lenne képes ezzel megbirkózni a hazai társadalom, főleg a férfiak? Utópisztikus történet, realisztikus üzenetekkel!
A képzeletbeli latin-amerikai Faguasban egy teljes nőuralmú demokrácia jön létre. Hogy mi kellett ehhez? Csupán egy vulkánkitörés, amelynek hatására lecsökkent a férfiak tesztoszteron szintje. No meg elszánt nők, egy jól megszervezett – nőkre építő – kampány, és egy a korrupcióból végletekig kiábrándul társadalom. A nem szokványos történet lehetőséget teremt arra, hogy elgondolkozzunk a szerző szavain: „Hogy nézne ki egy olyan ország, amit teljes egészében nők irányítanak? Lehetséges-e a nők érdekei szerint újraszervezni a társadalmat egy gondoskodóbb, harmonikusabb és kevésbé elnyomó rendszerré?” Mégsem ezért az egyébként izgalmas feltevésért érdekes Gioconda Belli amúgy kellemes nyári olvasmánynak számító regénye.
Sokkal inkább azért, mert A nők országa bemutatja, mennyire nehéz egy társadalmat alapjaiból újraépíteni, és, hogy mennyire bonyolult feladat bármilyenfajta mentalitásváltás elérése politikai eszközökkel, hogyan szülhetnek társadalmi megosztottságot és ellenállást a reformok által okozott érdeksérelmek. Továbbmenve, a könyv azt is megmutatja, hogyan válhat akár a legjobb szándékú elképzelés is radikálissá, milyen könnyen csap át az egyik szélsőség a másikba, egyáltalán, miért nem működik a politikai tabula rasa elve. Olyannyira nem, hogy amikor a közigazgatásból hazaküldik a férfiakat, kisvártatva merényletet hajtanak végre az elnök asszony ellen. A kómában fekvő elnöknő visszaemlékezésein keresztül végigkövethetjük egy mozgalom születését majd felvirágzását. Az utat a hatalom óvatos kóstolgatásától a „boldogizmus” ideológiájának bevezetésén át egészen az alkotmány újraírásáig. A férfi-női tematikától eltekintve, ha szembenálló politikai erők egymásnak feszülésére bontjuk le a történetet, olykor félelmetesen ismerős jelenetek játszódnak le szemünk előtt.
Még ha a blog bejegyzés címében megfogalmazott állítás kicsit túlzás is, a könyv nem egy feminista Állatfarm, mégis, mindenképp kialakult világképpel rendelkező olvasóknak ajánljuk, nyitott szellemmel való kritikus olvasásra. Az álmodozók, a könnyen belelkesedők, valamint azok, akik hajlamosak „beleszerelmesedni” minden újba óvatosan közelítsék. Csábítónak és egyszerűnek tűnhetnek ugyanis a történet valójában nagyon mély gyökerű felvetései. A Marxizmus és feminizmus elképzeléseitől napjaink legmodernebb közgazdasági és politikatudományi elméleteit felvonultató könyv, a jól(l)ét és boldogság valamint az egyenjogúság kérdéseit teszi közérthetővé, könnyen fogyaszthatóvá. Habár erősen utópisztikus, mégis válaszokat nyújthat azokra a kérdésekre, amit a populizmusról szóló előző könyvajánlónk vetett fel. Egyformán érdekes, azok számára, akik az orbáni „társadalmi kísérlet” ideológiák, és elméletek között mazsolázó természetét kívánják megérteni, mint azok számára, akiket érdekel a baloldaliság egy másfajta megközelítése, mint amit Magyarország megszokhatott a rendszerváltás óta.
Ami pedig a nőuralmat illeti, férfiak és nők számára is elgondolkodtató olvasmány. Végső ítéletet azonban ne várjon az olvasó, hiszen ahogy Henry Kissinger mondta, „Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját. Túl gyakori a barátkozás az ellenséggel.”
Lakatos Júlia