Az EP és az önkormányzati választásokat követően lassan visszatérnek a csatatér után állva maradt szereplők a régi kerékvágásba. Az ellenzéki oldalon tapasztalt földrengést a kormányzó Fidesz is megérezte. Mit tanulhatnak e szereplők az eltelt időszakból és az átmenetből?
A Méltányosság június 6-án, alig pár nappal a választások előtt tartotta legújabb Kormányzásra várva c. könyvének bemutatóját, amely a hosszú ellenzékiséget taglalja, s a magyar ellenzéket nemzetközi és történelmi térbe helyezi el. E könyv a 2021-ben megjelent „Az uralkodó párt” c. kötet párja, amely a Fidesz domináns párti helyzetét hasonlítja össze ugyancsak nemzetközi és történelmi közegben. E két könyv együtt értelmezendő, főleg annak tekintetében, hogy sokan úgy gondolják: a magyar helyzet egyedi, azaz a Fidesz dominanciájához hasonló rendszert nem találunk a világon - és ahogy a magyar ellenz különleges. A két könyv annak a bizonyítéka, hogy ez a feltételezés egyáltalán nem helytálló, ugyanis nem csak a jelen, hanem a múltbeli magyar politika is bővelkedett hasonló szereplőkkel és felállásokkal a dualizmusban és a Horthy-korszakban is. Létezik tehát egy magyar minta, amely változó időközönként ismétlődik. Ahogy léteznek nemzetközi minták is, elég csak Nagy-Britanniára, Olaszországra, Dél-Afrikára vagy épp Japánra gondolnunk.
Nincs hosszú ellenzékiség domináns kormánypártiság nélkül, e kettő összefügg és egymásból fakad. Ám nem csak az uralkodó kormánypártnak vannak lehetőségei, hanem az ellenzéknek is. Az adott ország történelmi, társadalmi és gazdasági helyzetétől függően megannyi más stratégia is rendelkezésre áll az ellenzékiek számára: egyesülés, innováció, szervezeti megújulás és még sorolhatnánk. Ezt minden domináns rendszerben megtapasztalhatja az ellenzék, ugyanakkor különböző időszakokban lehetőség adódott a kormányváltásra is. A nemzetközi szakirodalom széleskörűen taglalja az uralkodó párti rendszer és a hosszú ellenzékiség előnyeit és hátrányait, főleg a demokratizálódás szemszögéből, majd azt átfejlődést a váltógazdálkodásba. E példák révén abba is betekintést nyerhetünk, hogyan reagált a domináns párt a kialakult új helyzetre: volt ahol tanult belőle, más alkalommal alkalmazkodott, sőt akár még erősebben tért vissza az ellenzék bukását követően. Az új kiadványunk ugyan nem jelent egy biztos győztes forgatókönyvet a mindenkori ellenzéki szereplők számára, ám olyan perspektívákat kínál, amelyek eddig a hazai közegben egyáltalán nem kerültek felismerésre.
A Méltányosságnál a nemzetközi és történeti megközelítést alkalmazva úgy látjuk, hogy a magyar ellenzék több okból sem nem tud mit kezdeni a Fidesz dominanciájával. Alapvetően azért, mert beleragad a jelencentrikusságba, a magyar belpolitikába és különböző állapotokba – szemben a történelmi, nemzetközi és folyamatalapú megközelítéssel. A magyar politikatörténet meglehetősen gazdag a különböző rendszerekben, amelyekben vannak közös mintázatok. Magyarországon 1990 előtt ismeretlen volt a váltógazdálkodás, miközben a magyar társadalomban erős igény mutatkozott a domináns pártokra. E történelmi hagyományok megismerése segíthet megérteni miért olyan a Fidesz és az ellenzéki pártok, amilyenek.
Hangácsi István
