Vajon történt-e alapvető változás a magyar-orosz viszonyban, és ha, igen, mikor. Csizmadia Ervin Gyurcsány Ferenc minapi kijelentését veszi alapul, és elgondolkodik a 2009-től kezdődő időszakon.
Egy minapi Egyenes beszédben Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke és az ellenzék „árnyékvezetője” azt a kijelentést tette, hogy Orbán Viktor orosz-politikája 2009 végén változott meg, a Vlagyimir Putyinnal történt találkozása után.
Azt tekintve, hogy Gyurcsánynak igaza van-e, vagy sem, nincs perdöntő bizonyítékunk.
Először is megnézhetjük Orbánnak a találkozó után készült interjúját, amelyben Betlen János kérdezte őt (itt és itt). Ebben elég sok mindent elmond a találkozó létrejöttének körülményeiről, arról, hogy mit gondol a magyar-orosz kapcsolatról, és hogyan szeretné kormányra jutva (ennek esélye akkor már száz százalékos volt) menedzselni ezt a viszonyt. Aki meg akarja ismerni, hogyan indokolja Orbán Viktor az Oroszországgal való viszony változásának szükségességét (mert erről valóban beszél), az nézze meg az interneten is fellehető videókat.
Perdöntő érvvel azonban itt nem találkozzunk.
Nem perdöntő – mondhatni közvetett – bizonyíték az sem, hogy 2009-ben a Fidesznek volt egy, az Európai parlamenti választásra készített – mondhatni: atlantista – programja, amelyben lényegében a Fidesz korábbi nyugatos nézetei köszönnek vissza. Ez a program időben pár hónappal korábbi, mint a Putyin-Orbán találkozó, és ténykérdés, hogy közte és az Orbán-interjú között van különbség. De ez is csak közvetett bizonyíték, ha bizonyíték egyáltalán.
Egyet azonban állíthatunk, s ez az, hogy már a 2009-es Fidesz-program és a Putyin-Orbán találkozó előtt is történt egy és más, ami viszont abba az irányba mutat, hogy a Fidesz politikája nem 2009-ben kezdett elmozdulni a kizárólagosan atlantista vonal felől a közvetítésre épülő országfelfogás felé.
A tusnádfürdői beszédekre gondolhatunk, amelyekben a 2000-es évek közepétől visszatérő téma, mondhatni: szólam a világrend adott formájának fellazulása és egy új világrend körvonalazódása. Ezekben a beszédekben tehát masszívan megjelenik a 2010 után egyre egyértelműbbé váló gondolat arról, hogy Magyarország szerepe nem egyértelműen a Nyugaton van, hanem közvetítenie kell a Nyugat és a Kelet között. Erről korábban részletesen írtunk is.
De ez is legfeljebb közvetett bizonyíték.
Közvetlen bizonyítékunk nincs. Nem tudhatjuk, a háttérben pontosan mi történt. Csak annyit állíthatunk bizonyosan, hogy a Fidesz valameddig atlantista párt volt, 2010 után pedig ezt az álláspontját fokozatosan elhagyta.
Remélhetőleg a jövő évi EP választás előtt megszületik a 14 éve, és sokak által várt program a külpolitikai orientációról.
Csizmadia Ervin
