Paár Ádám

Szeptember 15-én rendezték meg a bajor tartományi választást. Bajorországban kisebb izgalom övezi a választásokat, mint össznémet szinten, hiszen a magyar történelemből is jól ismert Wittelsbachok földjén, Erzsébet királyné („Sissi”) hazájában 1946 óta hagyományosan a jobbközép CDU regionális testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) adja a tartományi miniszterelnököt. A választáson tizenkét párt mérettette meg magát, és az induló szervezetek lefedték a teljes palettát, a szélsőjobbtól (Nemzeti Demokrata Párt) a szélsőbalig (Linke). Azonban valójában csak két párt: a jobbközép, konzervatív CSU és a balközép, szociáldemokrata irányultságú SPD között folyt a nemes versengés. A közvélemény-kutató intézetek kísérteties pontossággal találták el a végeredményt a két nagy pártot illetően: 45-48% közé tették a CSU eredményét, az SPD prognosztizált eredményei pedig 16-21% között szóródtak a különböző intézeteknél (hogy a CSU viszi el a leggazdagabb német tartományt, az nem is volt kétséges). Ezzel szemben a CSU a Landtag-helyek 47,7, az SPD 20,6%-át zsebelte be.

                                           Horst Seehofer                           Christian Ude

Nagy Attila Tibor

Okkal kíséri kiemelt figyelem az európai politikában a közelgő németországi szövetségi parlamenti (Bundestag) választásokat: Németország továbbra is a világ negyedik, Európának legnagyobb gazdasága, az Európai Unió legnagyobb nettó befizetője. A 2008 -ban kezdődött világgazdasági válságot – ellentétben számos más európai országgal – eddig alapvetően sikeresen vészelte át, tekintélye és befolyása továbbra is meghatározó az európai színtéren, és szavára odafigyelnek a világpolitikában. Mivel tehát ezen ország magatartása számos más szereplőre van kisebb - nagyobb hatással (többek között természetesen Magyarországéra is), a tét nem csak az, hogy ezt a valamivel több, mint 80 millió lakosságú ország kormányát mely politikai pártok alkotják a jövőben, hanem hogy a szeptember 22-i választások után hivatalba lépő végrehajtó hatalom milyen hatással lesz a világ, illetőleg Európa ügyeire.

Elemzésünkben először a választás belpolitikai, majd külpolitikai tétjét vázoljuk, és kitérünk arra is, milyen hatásai lehetnek a választásoknak a magyar - német kapcsolatokra.

Oltay Edith írása

Angela Merkel kancellár az ország legnépszerűbb politikusa, aki mögött messze lemarad a szociáldemokrata SDP jelöltje, Peer Steinbrück. Számos német folyóirat címlapján megjelenő Merkel asszonyt a „Dinner for one” rövidfilm komédia szereplőjeként (Die Zeit), vagy királynőként (Der Spiegel) ábrázolják. Bár külföldön Merkelt sok kritika érte az euro zóna válságában érintett tagállamoknak javasolt megszorítások miatt, ennek ellenére a brit The Economist főoldalán is Európa uralkodónőjeként jelent meg.

Csizmadia Ervin írása

2012 végén a Méltányosság útjára bocsátotta legsikeresebb blogfolyamát, a Project Americát. Emlékeznek? Jelszavunk vala akkor: mindent, amit az amerikai választások kapcsán tudni lehet és tudni érdemes. Volt akkor szociológiai, politológiai, kultúr-antropológiai, közéleti elemzés, voltak vendégkommentátoraink, volt sokféle játék - és persze az elnökválasztással is bőségesen foglalkoztunk. Mi több, élveztük is.

Csizmadia Ervin írása a nol.hu-n jelent meg.

Kedves Alföldi Róbert! Kedves alkotói társulat!

Amikor augusztus 20-án véget ért az önök új darabjának tévéközvetítése, első lelkesültségemben azt írtam a Facebookon: „Alföldi Istvánja hosszas méltatást kíván, és lesz is. Most csak annyit: kiváló”. Most van itt a „hosszas méltatás” ideje, amikor Budapesten kétszer is eljátsszák az új István, a királyt.

Előrebocsátom: az alkotói társulatból senkit sem ismerek, s mint zenei/ színházi ügyekben kívülálló, egészen más foglalkozást űző (ám a két műfajt igazán szerető) fordulok önökhöz.

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila újszerű, szokatlan javaslatai első látásra rendkívül távol esnek az eddig ismert hagyományainktól. A két fél közti versengéséből fakadó vitában azonban komoly innovációs potenciál rejlik, melyre korábban már felhívtuk a figyelmet.  Természetesen sokan úgy gondolják, mint Gyurcsány Ferenc, minek marakodni a koncon, amikor a legfőbb cél Orbán Viktor legyőzése? Minek újra kinyitni a vitát, ami jól rosszul, de egyszer már le volt zárva. Pedig, némi túlzással, akár már a bejelentés estéjén Kálmán Olga stúdiójában megrendezhették volna az előválasztási vitát, csak épp nem egymást követően, hanem együtt kellett volna behívni az ellenzék legfontosabb szereplőit.

Széles Gábor sejtetése az általa finanszírozott energiaforrásról, amelyik állítólag kifogyhatatlan energiához juttatná a magyar gazdaságot, más megvilágításba helyezi az ellenzék által demagóg fogásnak minősített rezsicsökkentést. Már ha a jobboldali kötődéséről ismert nagyvállalkozó projektje – amelyben néven nem nevezett kutatók dolgoznak – beváltja a hozzá fűzött reményeket.

 A teljes elemzés itt olvasható

Letölthető dokumentumok:

Az energiák Széles-tárháza