Új játékunkban minden nap máshonnan jelentkezünk. Oszd meg ismerőseiddel is és játssz!
Magyarország csendőrállam, vagy létezik ennél logikusabb magyarázat is? Kiderül Csizmadia Ervin elemzéséből!
Mutasd meg Te hol olvasod könyveinket, tölts fel egy képet könyvünkről, tanulmányainkról, vagy az alábbi képről Facebook oldalunkra és nyerd meg meglepetés ajándékunkat! Sorsolás jövő héten!
Jobb klikk és mentés másként
Új játékunkban minden nap máshonnan jelentkezünk. Oszd meg ismerőseiddel is és játssz!
A kultúra fontossága Európa számára mit sem változott az elmúlt pár száz évben. Miközben a kultúráról sokat beszélünk, nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen szerepet játszik az európai integrációs folyamatokban. Elemzésünkben erre keressük a választ!
Mutasd meg Te hol olvasod könyveinket, tölts fel egy képet könyvünkről, tanulmányainkról, vagy az alábbi képről Facebook oldalunkra és nyerd meg meglepetés ajándékunkat! Sorsolás jövő héten!
Jobb klikk és mentés másként
Új blogsorozatunkban minden nap más és más helyről jelentkezik a Méltányosság. Találd ki hol készült a kép, és mutasd meg, Te hol olvasod könyveinket, tanulmányainkat. Nyaraláshoz, pihenéshez csomagold be kedvenc kötetedet, fotózd le bárhol Magyarországon, vagy a világban, töltsd föl Facebook oldalunkra és nyerj!
Új eszmék vagy az elitek új elrendeződése
Most, hogy immáron az Európai Unió szintjén is felmerült az eszmei megújulás szükségessége (gondoljunk a Barroso által kezdeményezett nemzetközi találkozó első, varsói fordulójára), nem árt röviden végiggondolni azt a kérdést, hogy minek és hogyan kellene megújulnia.
Eltekintve most annak taglalásától, hogy az európai bürokrácia szintjén a megújulás programjára való igény bejelentéséig miért csak évekkel az Európán régóta végighullámzó rendkívül kritikus értelmiségi, szakértői véleményeket követően, azoknak mintegy behódolva jutottak el, fogalmazzuk meg az Európai Unióval kapcsolatban elhangzó három talán legfontosabb kritikát: 1. Az Európai Unión belül aszimmetria van a gazdasági és a politikai közösség feltételeinek megteremtése között. Míg az előbbiek úgy-ahogy létrejöttek, a politikai közösség megteremtése nagyon kezdetleges szinten maradt s mára lényegében állóháború alakult ki a „föderalisták” és a „nemzetállam-hívők” között; 2. Az EU az elmúlt években egyre erőteljesebb mértékben halmozott fel egy „demokratikus deficitet”: az európai állampolgárok az elitek által vezérelt közösségi intézményeket és azok „ügyintézését” nem tartják elég demokratikusnak és ezért bizalmatlanságuk fokozódott ezekkel szemben; 3. Mindezek nyomán megerősödtek a radikális és szélsőséges pártok, amelyek az euro-szkepticizmusnak egy új „generációját” képviselik, s ez a kétkedés attól veszélyes, hogy már a mainstream-pártok közönségének egy tetemes részére is kiterjed.
A cikk megjelent a Népszabadság július 31-ei számában és a meltanyossag.hu-n is.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy legalább annyi különbség van a francia és a magyar eset között, mint amennyi hasonlóság. Franciaországban az 1789-es forradalomig visszanyúlóan hagyománya van a direkt demokrácia formáinak (referendumok, népi konzultációk), amelynek léte érzelmileg megkönnyítette az előválasztás intézményének elfogadtatását a Szocialista Párt törzsközönségével. Magyarországon a rendszerváltás, az első valódi demokratikus fordulat óta a népszuverenitás értelmezése – bizonyos, e helyütt nem részletezhető történelmi előzmények következtében – korlátozottabb, mint Franciaországban vagy az Egyesült Államokban, noha sokan támogatják a közvetlen demokrácia valamilyen fokú adaptálását a magyar rendszerbe. E tekintetben is újdonságot hozhat egy ellenzéki kormányfő-jelölti előválasztás, ahol az MSZP és az E2014 miniszterelnök-jelöltjei először e két szervezet – és hozzájuk csatlakozó egyéb szervezetek – közönségével mérettetnék meg magukat.
Nem volt még olyan kormánya Magyarországnak, amelyik ennyire nyíltan vállalta volna az Európai Unió intézményeivel való konfliktust, mint a második Orbán-kormány. Az EU-hoz való csatlakozás előtt aszimmetrikus erőviszony volt Magyarország, és az Unió között, hiszen a magyar félnek kellett teljesíteni az uniós csatlakozáshoz szükséges követelményeket, az adott kormány diplomáciai ügyességén, és az egyéb geopolitikai tényezőkön múlt, mennyire tudott az ország számára kedvező feltételeket kiharcolni a csatlakozási szerződésben. 2004-es csatlakozásunkat követően a baloldali kormányok az EU-val való esetleges nézeteltéréseiket nem a nyilvánosság előtt intézték, kommunikációjukban egyértelműen EU-párti nézőpontot foglaltak el. Ez változott meg gyökeresen a 2010-es kormányváltáskor, és a második Orbán - kormány, sőt maga a miniszterelnök olykor kifejezetten érdes stílusban támadta az Európai Unió vezetését. A képhez hozzátartozik, hogy Nagy- Britannia, Franciaország kormánypárti politikusaitól is elhangoznak bírálatok az EU címére, igaz, ezen országok – nagyobb befolyásuk miatt – többet is engedhetnek meg maguknak. Nicole Bricq francia külkereskedelmi miniszter 2013. június végén azt találta mondani, hogy az EU Bizottságának elnöke, José Manuel Barroso rossz választás volt, mert "semmit nem csinált a mandátuma alatt".
A teljes elemzés itt olvasható
A tanulmány első része itt érhető el
