Új eszmék vagy az elitek új elrendeződése

Most, hogy immáron az Európai Unió szintjén is felmerült az eszmei megújulás szükségessége (gondoljunk a Barroso által kezdeményezett nemzetközi találkozó első, varsói fordulójára), nem árt röviden végiggondolni azt a kérdést, hogy minek és hogyan kellene megújulnia. 

Eltekintve most annak taglalásától, hogy az európai bürokrácia szintjén a megújulás programjára való igény bejelentéséig miért csak évekkel az Európán régóta végighullámzó rendkívül kritikus értelmiségi, szakértői véleményeket követően, azoknak mintegy behódolva jutottak el, fogalmazzuk meg az Európai Unióval kapcsolatban elhangzó három talán legfontosabb kritikát: 1. Az Európai Unión belül aszimmetria van a gazdasági és a politikai közösség feltételeinek megteremtése között. Míg az előbbiek úgy-ahogy létrejöttek, a politikai közösség megteremtése nagyon kezdetleges szinten maradt s mára lényegében állóháború alakult ki a „föderalisták” és a „nemzetállam-hívők” között; 2. Az EU az elmúlt években egyre erőteljesebb mértékben halmozott fel egy „demokratikus deficitet”: az európai állampolgárok az elitek által vezérelt közösségi intézményeket és azok „ügyintézését” nem tartják elég demokratikusnak és ezért bizalmatlanságuk fokozódott ezekkel szemben; 3. Mindezek nyomán megerősödtek a radikális és szélsőséges pártok, amelyek az euro-szkepticizmusnak egy új „generációját” képviselik, s ez a kétkedés attól veszélyes, hogy már a mainstream-pártok közönségének egy tetemes részére is kiterjed.

A cikk megjelent a Népszabadság július 31-ei számában és a meltanyossag.hu-n is.