A cím kissé becsapós, ugyanis valójában egyelőre nem tudunk tudományos magyarázatot, leírást, vagy definíció adni arra, hogy mitől is válhat egy kép, videó, esemény mémmé az interneten. Természetesen vannak marketing kampányok aminek célja, hogy az adott termék, vagy reklám, illetve szereplő mémmé váljon, és így terjedjen el az interneten, azonban ezek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy önmaga jogán, hogyan emelkedhet ki egy-egy kép abból a vizuális tengerből, ami naponta elönt minket.

Ha a mémmé válás logikáját akarjuk vizsgálni, akkor az elmúlt hetek eseményeiből a Miniszterelnök plakátja körül kialakult internetes „plakát-háborút” érdemes elemeznünk.

Adott egy nagyon egyszerű plakát:

Az, hogy Orbán baloldali ellenfeleinek politikai összefogása ez év januárig húzódott, rányomta a bélyegét a kampányüzenetek, bennük a rövid kampányfilmek elkészítése idejére, értve ez alatt, hogy a baloldal időt vesztett. Csak a választási kampány hivatalos kezdete után fogtak hozzá a nagy nehezen összeállt öt baloldali párt kampánycsapatai a közös kampány elemeinek (így plakátok, kommunikációs elemek, beszédek vázlatai) megfogalmazásába. Ennek következménye volt, hogy miközben a jobboldal, illetve a jobboldali média jól irányzott támadásokat intézett a baloldal ellen (ennek csúcs -, vagy ha úgy tetszik mélypontja volt a Simon-ügy), addig nem voltak hatásos ellenválaszok, illetve ellentámadások. Külön pechje volt a baloldalnak, hogy Mesterházy első miniszterelnök-jelölti plakátjai a Simon-ügy kirobbanását követően lettek láthatóak.

Van 6 perc 30 másodperce az életéből, hogy megnézze, hogyan szapulják Amerikában az elnököt?

Nem árt. Az önként (bár nem biztos, hogy dalolva) vállalt interjú során kiderül, hogy egy jó cél érdekében szinte bármire hajlandó egy politikus. Főleg, ha a jó ügy nem más, mint az egészségügyi reform promótálása. A fiatalabb generációt ugyanis nehéz kormányzati szinten megszólítani ilyen kérdésekkel. Különösképp akkor, ha a termék nem éppen sör vagy hajsampon, nem lehet nővel, gyerekkel, vagy kiskutyával reklámozni, elvégre az elnöki tekintély igencsak korlátozza a lehetőségeket.

Időről időre előfordul, hogy politikai elemzőként nem mehetünk el szótlanul egy-egy jelentős személy vagy esemény mellett. Koncz Zsuzsa március 14-i koncertje egy ilyen alkalom. Ez esetben nem csupán egy gazdag előadói pályára szükséges felhívni a figyelmet, hanem a művésznő demokráciára nevelésben betöltött elévülhetetlen szerepének elismeréseként ragadunk tollat. Amikor ugyanis elemzéseinkben azt állítjuk, hogy a demokrácia, a tolerancia tanítható és tanulható, és az informális intézmények szerepét vizsgáljuk ebben, akkor egyebek mellett épp a kultúrára és annak képviselőire gondolunk. Azokra az művészekre, akik saját választott művészi kifejező eszközeikkel, filmben, könyvben, dalban, tükröt tartanak a társadalom elé. Koncz Zsuzsa dalai évtizedek óta félelmetesen éles tükrök, amelyek hol a szépet, jót és szerethetőt mutatják meg az országból, hol múltunk s jelenünk kényelmetlen, kellemetlen arcát, amit legszívesebben szőnyeg alá sepernénk. Koncz Zsuzsa emlékeztet minket arra, hogy a szabadság nem csak akkor érték, amikor nincs, és a sorok közül kell kiolvasni a lényeget.

Élőben közvetítünk a Méltányosság blogon az szlovákiai államfőválasztásról! Ma este kiderül, hogy kik azok, akik bejutnak a második március 29-i fordulóba, amely szinte biztosra várható. Ellenkező esetben Robert Fico (SMER) jelenlegi kormányfőnek a szavazatok több mint felét kell megszereznie, amelyre kevés az esély az eddigi felmérések alapján. Andrej Kiska, a legnagyobb kihívó és független jelölt bejutása szintén biztosra vehető, de nem mindegy hány százalékkal. A harmadik helyért nagy lesz a csata Radoslav Procházka és Milan Kňažko között. Pavol Hrušovský, az ellenzéki Népi Platform pártjainak jelöltje vélhetően nem éri el az előbbiek szintjét. Bárdos Gyula (az első szlovákiai magyar jelölt) esélyei pedig a szlovákiai magyar választók mobilizálásán múlik: az eddigiek alapján ha 5 százalék feletti eredményt ér el, már komoly sikernek számít!

A szavazó helyiségekben március 15-én reggel héttől este tízig lehet voksolni, lényegesebb eredményeket este tíz után várhatunk.

Kövesse Hangácsi István online közvetítését 19:00-tól a Méltányosság blogján!

19:00
A választások első fordulója különlegesebb események nélkül, vélhetően az 5 évvel korábbinál magasabb részvételi aránnyal zajlik az eddigi hírek alapján. A legismertebb jelöltek már mind leadták szavazataikat. Amíg várakozunk az első eredményekre, íme egy kis válogatás a kampány érdekesebb pillanataiból!

Március 15-én az 1848/49-es szabadságharcra való hazai megemlékezések mellett Szlovákiában államfő választást tartanak. Ha rosszmájú lennék, már a voksolás napjával kezdhetném a kritikát, de ettől és a további kétértelmű szimbólumoktól most tekintsünk el.

Véget ér Ivan Gašparovič mandátuma (2004-2014), aki két cikluson keresztül: sikeresen segítette az első és a második Fico-kormányok munkáját, miközben az ellenzéket hatékonyan akadályozta és bakijaival inkább megcsúfolta, mintsem pozitív értelemben emlékezetessé tette tevékenységét. Utódja nem lesz irigylésre méltó helyzetben, hiszen az államfői poszt megtépázott imázsával, egy mindenre kiterjeszkedő kormánypárttal, az állampolgárok politika iránti apátiájával és a politikai elittel szembeni bizalmatlansággal kell szembenéznie. Szlovákia államfője hasonló hatáskörökkel bír, mint Magyarországé. Lássuk a jelölteket!

Ha a címben szereplő kérdést feltennénk az utca emberének, akkor valószínűleg annyi féle felelet születne, ahány riportalany vállalkoznak a válaszadásra. Ez persze nem véletlen, hiszen egy politikai kampány sikeressége, vagy éppen kudarca rendkívül sok tényező együttes hatásán múlik: célba találó, mobilizáló üzenetek megfogalmazása, negatív és pozitív kampányelemek megfelelő arányú alkalmazása, rendelkezésre álló erőforrások, marketing eszközök és stratégiák kiválasztása, stb.

Itt most nem is egy minden részletre kiterjedő kampányelemzésbe szeretnék bocsátkozni, hanem egy olyan elemi fontosságú tulajdonságra szeretném felhívni a figyelmet, amely a kampányok esetében a legfontosabb sikertényező lehet, de szélesebb értelemben véve a kormányzás, vagy az ellenzéki lét is kudarca van ítélve ennek hiányában. Ez a tulajdonság pedig az ütemérzék, vagy, ahogy Orbán Viktor a Frizbi című műsornak adott interjújában 2011 májusában fogalmazott „tempírozva kell passzolni”. A konkrét kampányhelyzetre vetítve: nem elég, tehát ha a legmeggyőzőbb és legtalálóbb üzeneteket fogalmazzák meg a kampányban a szereplők, hanem ezeket a megfelelő pillanatban kell bedobni a politikai diskurzusba.