A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői a választási blogsorozat után is folytatják a blogolást, mert rengeteg kérdés van, amit meg kell beszélnünk a magyar demokrácia működésével kapcsolatban. Az első mindjárt az, hogy demokrácia-e még egyáltalán Magyarország? Most nem válaszolok erre a kérdésre, de a folyamatos válaszadással természetesen megpróbálkozunk. Most annyit szögeznék le, hogy túl vagyunk az április 8-i választáson. Nyugodtan mondhatjuk Móricz Zsigmond Fáklya című regényének főhősével: „Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott”.

A Méltányosság az elmúlt egy hónap során a kampány eseményei kapcsán víziókat keresett a pártok, politikusok kommunikációjában, és ennek kapcsán elemezte a politikai eseményeket, közben filmekben is megmutattuk, hogy a politika milyen sok helyen van jelen az életünkben.

Egy nappal a választások előtt mi mást is mondhatna egy politikai elemzőközpont, mint hogy menjenek szavazni. Meg is adtuk az okokat, hogy miért. Van még azonban egy érvünk, ami egyben a választási sorozatunkra érkezett reakciókból leszűrt tanulság is.

A történelmi filmek gyakori szereplője a politikus. Vannak olyan alkotások, amelyek azokról a rokonokról és barátokról szólnak, akik egy-egy úgynevezett nagy ember tevékenysége mögött álltak, a háttérben. Egy barát, barátnő, feleség meghatározó lehet olykor egy államférfi sorsának alakulásában. Bár egy politikusról szóló életrajzi filmtől indulatos, harcos parlamenti viták bemutatását várjuk, ennél fontosabb az egész politikusi személyiség ábrázolása, az adott politikus előtt álló dilemmák és élethelyzetek felvázolása.

Március 8-án blogot bocsátottunk útjára, amely azt a címet kapta, hogy „Víz(ió)választó". Ha a zárójelen kívüli tagokat nézzük, azt hiszem, nem kell sok magyarázat: ember nincs a mai Magyarországon, aki ne vízválasztónak tekintené április 8-át. De minket nem csak ez érdekelt, hanem a zárójeles résszel együtt is, az tehát, hogy léteznek-e még a politikában víziók.

Húsvét napjaiban a politikusok módosítják a kampányszólamokat: ilyenkor némileg háttérbe szorul a negatív üzenetek, de úgy általában kevesebb „kemény” politikai üzenettel találkozunk, a programpontok egy pár napig akkor sem fontosak, ha már csak néhány nap van hátra a választásokig. A kampány persze nem áll le, minden politikus igyekszik családi idillről, ünnepi hangulatról, és leginkább sonkáról vagy sonkafőzésről részletesen beszámolni.

A 2018-as választási kampány utolsó hetéhez értünk. Bizonyára sokan vannak, akik már várják, hogy véget érjen. Pedig épp ellenkezőleg, most fognak leginkább rákapcsolni a pártok, hogy biztosan mindenki elmenjen szavazni. Ugyanakkor a visszalépési láz és a kormányzati mozgósítás mellett, érdemes kicsit lassan túl is tekinteni a választásokon.