Megosztottság helyett "szeretetországot" ígér. De vajon hogyan kívánja megteremteni a "szeretetet" Márki-Zay Péter? Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Nemrégiben Márki-Zay Péter egészségügy (részleges) privatizációjáról szóló megjegyzései kavartak némi port különösen a kormánypárti megmondóemberek között. Ebben az az igazán érdekes, hogy az ellenzék részéről szakpolitikai jellegű javaslat/eszmefuttatás kavarta fel az állóvizet, és erre részben szakpolitikainak nevezhető ellenérv érkezett (persze a szokásos Gyurcsány-korszakhoz kötés mellett, de azért elhangoztak valós érvek a magánosított egészségüggyel szemben). Ez pedig az elmúlt bő évtized magyar politikájában szinte unikálisan hat: a szakpolitika háttérbe szorult a hazai politikai közbeszédben. Ennek a történeti okaira keresünk választ ebben a bejegyzésben.

2010-ben készült a Taita Boves című venezuelai film. Érdemes elgondolkodni azon: egy történelmi filmnek csak pozitív hőse lehet?

Az év végéhez közeledvén nem maradt más hátra, mint hogy összesítsük milyen év volt 2021, és mit hozhat 2022. Kezdjük az előbbivel. 2021 még mindig vegyes év volt.

Gyakran alábecsülik a személyiség jelentőségét. Intézetünk új könyve a domináns pártokról bemutatja egyebek mellett azt is, hogy – sok tényező mellett – a személyiségnek is szerepe és felelőssége van a politikában.

Miért buknak meg kormányok Ausztriában akár két hónap után, és ehhez képest miért képes a Fidesz már több mint tíz éve kormányozni? Erre a kérdésre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése és a Méltányosság legújabb kötete is.

A közvélemény, ha civilizációkról esik szó, régiók és kultúrák olykor nagyon éles különbségéről beszél. De mi van, ha a civilizáció fogalmát egy országon belül is alkalmazzuk? Csizmadia Ervin írása.