Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Európa jó gyereke

2023. június 19. 13:01 - Méltányosság Központ

Prohászka Lajos híres szellemtörténeti könyve, „A vándor és a bujdosó” tele van nagyon érdekes kérdésekkel. Ezek közül az egyik az, hogy miért nem szeretik Európában a magyarokat. Válaszokat is ad. De könyve 1936-ban íródott. Változott valami? 

good-1123013_1280.jpg

Egy a két háború közötti jelentős magyar gondolkodó, Prohászka Lajos azt írja, hogy a magyar Európa jó gyereke akart lenni mindig, de Európa sosem értette meg.

Ezt a mondást módosítom kicsit: a magyar Európa jó gyereke akart lenni mindig, de Európa – rossz gyereknek gondolván – sosem érti meg.

A kérdés mindössze annyi tehát – s ez a mindössze világokat választ el egymástól -, hogy a „jó” gyerekből hogyan lesz „rossz” gyerek az európai percepcióban. Miért van az, hogy nem csak a történelemben, de a jelenben is szinte ugyanez a helyzet? Miért nem látja „jónak” Európa azt, amit a magyar nemzet/állam/politika/társadalom stb. Európa számára felmutat?

Először is próbáljuk adni erre egy választ a híres szerzőpáros, Acemoglu és Robinson alapján. Ők a következő állítást teszik: gyakorlatilag nincs különbség ország és ország között; minden nemzet számára állandó lehetőség, hogy változtasson a saját fejlődésén. Erre bizonyos országok képesek, mások azonban nem. Ők könyvük egy pontján az Egyesült Államok és Mexikó példáját hasonlítják össze, és arra jutnak, hogy az előbbi képes volt a változásra, míg az utóbbi nem. Ha így nézzük, Magyarország Mexikóra hasonlít, merthogy nagyon nehezen változik.

Lehetséges, hogy az európaiság fokmérője a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás? Könnyen lehet. Ha ez így van, ne csodálkozzunk, hogy a magyar jószándékból és „jó gyerekségből” kevés megy át Európa tudatába.

Itt van például a magyar történelem egyik kulcstényezője, a közvetítő szerep. Mit mond erről nekünk Prohászka? Azt, hogy ezt a felfogást egyszerűen nem érti Európa. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez a szerep rossz, azt viszont jelenti, hogy van itt egy évszázados feszültségpont, amivel kellene, lehetne kezdeni valamit.

A közvetítés valóban a magyar politikatörténet állandó jelensége, ami röviden a Nyugat és a Kelet közötti áthidalást jelenti. Engedjük meg: nagyobb benne a Nyugat értékrendjének közvetítése a Keletre, mint fordítva. Logikátlannak se mondhatnánk. Merthogy Prohászka leírja, hogy a magyar néplélekben (figyeljünk csak: néplélek!) a harc mennyire mást jelent, mint a nyugatiban. Más népeknél a harc mindig eszmék megvalósításáért zajlik, nálunk sosem. Nálunk a nyugalom fenntartásáért. Ha pedig a harc nem eszmemegvalósítás, akkor már nem is olyan logikátlan, hogy az ilyen nemzet megelégszik a közvetítéssel. Exportálható eszméje nincs, magatartásmódot akar hát közvetíteni.  

Mit hallunk a mai kormánypolitikában? Azt, hogy Magyarország közvetítő ország. Mi erre a fejlett Európa reakciója? Pontosan ugyanaz a nem értés, amiről Prohászka – történelmi léptékben – beszél.

Gyaníthatóan Európa továbbra se fogja jó gyereknek tartani a közvetítés mai megtestesítőjét, az Orbán-kormányt. Az Orbán-kormány részéről pedig nemigen látunk törekvést arra, hogy jobban értse az európai nem értés – ha tetszik: történelmi – okait.

Acemoglu/Robinson vagy Prohászka?

Csizmadia Ervin

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr4018149144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

birkamenet 2023.06.20. 11:05:26

A világ nem szereti az elmebeteg, gyűlölködő lúzer népeket, akik a saját degeneráltságukat rendre a másikról akarják állitani.

Lásd orKGBán Viktátor életművét.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.06.20. 14:24:24

"Az Orbán-kormány részéről pedig nemigen látunk törekvést arra, hogy jobban értse az európai nem értés – ha tetszik: történelmi – okait."

Vannak országok, például Belgium vagy Svédország, amelyek engedelmesen, sőt, talán még lelkesen is idomulnak a magukat Európa vezéreinek érző országok által diktált ideológiához, feladva akár a nemzeti érdekeket is, behunyva a szemüket bajok láttán. Az Orbán-kormány ezzel szemben határozott - és a lakosság által már négy alkalommal is egyértelműen elismert - elképzelésekkel rendelkezik az ország gazdasági érdekeiről. Ezek egyike az, már régóta, hogy nekünk nem elég, ha kizárólag az EU tagjaival barátkozhatunk, részben azért sem, mert a Nyugat nagyon régóta, hagyományosan gyanakvással kezel bennünket. Miért? Lehetnek olyan magyarázatok is, amelyek például a Monarchia iránt mutatott elégedetlenségünket, lázongásunkat adják meg a Nyugat fintorgásának okául. Magyarország nacionalista népe a szintén nagyon nacionalista franciák számára olykor érthető, máskor, és ilyen volt a trianoni diktátum, pont a franciák érezték szükségesnek az eltiprásunkat. Maga Trianon is jelezte, hogy itt súlyos az elutasítottságunk. Ennek az okát még a történészek sem találták meg. Orbán sem tehet csodát, az elutasításunk történelmi okait ő sem kutathatja fel jobban, mint egy csapat szakértő tudós.

Az, hogy ma miért utasít el bennünket a Nyugat, jelenleg nagyon is világos, mindannyian tudjuk. "No migration, no gender, no war" - ez a jelszó összefoglalja azt, amivel mi ütközésbe kerültünk a toleranciát hirdető, de meg nem adó Nyugattal. Ez a harc az, ami Orbánra tartozik, nem a történészkedés. Sajnos én is kénytelen vagyok azt mondani, hogy Orbán olyan elvekben ütközik a Nyugattal, amelyekben én egyetértek vele. A Nyugat hatalmasságai elvárnák, hogy mi is hajoljunk meg előttük és fogadjuk el a ránk kiróni akart terheket, de a vezetőnk ismeri és elismeri a magyar többség kívánságát ezekben a kérdésekben, és harcot vív. Egyre szorosabb a helyzetünk, egyre többet árt a nyugatos ellenzék hazaáruló uniós csoportja, de a mindenféle kutatás és megnyilvánulás szerint a mai többség által fontosnak tartott önálló akaratunkat feladni azért, hogy aztán engedelmes kutyaként a sarokba fektessenek minket, mert már ismerjük, milyen szerepet osztana ránk a "befogadó" Nyugat, sokunknak nehezére esne. Bajban vagyunk, olyan tömbhöz voltunk kénytelenek csatlakozni, amelyet az kezdeti gazdasági koordinációs szerepet felülbírálva egypáran ma már birodalmi uralkodói szerepben akarnak látni, és mi, a tradicionális lázongók, itt sosem kaphatunk többet odavetett koncnál, vagy éppen éhkoppnál. Akkor most mindezt megfigyelve bárki azt várja tőlünk, hogy öntse el a lelkünket a Nyugat iránt érzett váratlan bizalom?

@birkamenet: Matyi, te olyan reménytelenül hülye vagy, hogy már csak tudományos érdeklődéssel figyeljük az életjeleidet.
süti beállítások módosítása