A múlt hét legvégén Bécsben új pártfrakció létrejöttét jelentették be. Ebből világos, hogy a Fidesz EP képviselői immár nem függetlenek. Vajon meddig küzdheti fel magát a Patrióták új pártcsaládja?
Amikor pár héttel ezelőtt, a Békemeneten a miniszterelnök köntörfalazás nélkül Brüsszel bevételének programját hirdette meg, bizonyára sokan felkapták a fejüket, mert bár eddig is kiélezett volt a magyar kormánynak az EU-hoz való viszonya, de a „bevétel” szó korábban nem volt benne a miniszterelnöki szókészletben.
Nyilvánvaló, hogy a magasra emelt tét után mindenki lázasan várta az EP választás eredményét, és a második meglepetés ekkor érhette azokat, akik Brüsszel kapitulációját várták. Merthogy voltaképpen nem történt igazi áttörés. A választást (mint mindig) az Európai Néppárt nyerte meg és őket a szocialisták követik. Azaz: örök papírforma. Valamicskét visszább szorultak a liberálisok és a zöldek, és valamivel jobban szerepeltek a konzervatívok és az Identitás pártcsaládhoz tartozók. De egyáltalán nem történt olyan jobboldali áttörés, amelynek következményeképpen a „brüsszeli bürokraták” kasztjának sietősen csomagolnia kellene.
Már-már elkönyvelhettük volna, hogy egy újabb túlméretezett magyar ígéret, amely semmilyen vonatkozásban nem valósult meg, ámde vasárnap Bécsben bekövetkezett egy harmadik meglepetés is. Nevezetesen az történt, hogy az Osztrák Szabadság Párt elnökének, a cseh ANO elnökének és a magyar miniszterelnöknek a részvételével nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak, amelyen bejelentették a Hazafiak Európája nevű új pártfrakció létrehozatalát.
Mindhárom politikus (Herbert Kickl, Orbán Viktor és Andrzej Babis) beszélt, és egyhangzóan történelminek nevezték ezt a vasárnapot. Úgy fogalmaztak, hogy olyan új frakciót hoztak most létre, amely rövid idő alatt az európai jobboldal vezető erejévé válik. Orbán Viktor hozzátette: az újonnan létrejövő párt hasítani fog.
Latolgassuk csak!
Jobboldal alatt a szónokok bizonyára nem az Európai Néppártot értik (amelyet Orbán Viktor legalábbis a baloldalhoz sorol). Hanem az Európai Konzervatívokat és Reformereket valamint az Identitás és Demokráciát. E két pártcsalád a június 9-ei választásokon együttesen körülbelül 130 mandátumhoz jutott. Ha nem értjük félre az új pártcsalád létrehozóinak szándékát, akkor ezt a számot kívánja meghaladni az új párt. Első ránézésre nem lesz könnyű, hiszen pillanatnyilag a bécsi sajtótájékoztatón három párt vezetői jelentek meg (mint tudjuk, 7 ország 23 képviselővel hozhat létre új frakciót).
De persze az is lehet, hogy csupán a mostani erősebbik jobboldali pártcsalád, az Európai Konzervatívok (azaz a Meloni vezette pártcsalád) mandátumszámának meghaladását tűzte zászlajára az új formáció. Ez esetben elég lenne körülbelül 85 képviselőt összeszedni.
Nem hihetjük azonban, hogy mindössze ennyi lenne az ambíció! Az alapítók nem azért nevezik történelminek a vasárnapi napot, mert a 720 tagú EP-ben egy 80+-os frakciót hoznak létre. Hanem azért, mert fel akarják bolygatni az EP teljes pártrendszerét. Ezt pedig csak úgy tehetik meg, ha valóban rövid idő alatt akár a második EP párt szintjére, azaz 140 fölé tornázzák fel magukat (130 fölött vannak a szocialisták). Így tehát egy permanens pártforradalom van készülőben, ami azon múlik, hogy valóban bekövetkezik-e az alapítók által remélt csatlakozási láz.
Ha azt vesszük, már az ANO kilépése a liberális pártcsaládból – meglepetés. S talán lesz más csatlakozó párt is valamely mainstream pártcsaládból. Ez nagyon is fontos lenne az új pártcsalád számára, már csak azért is, hogy ne egy újabb szélsőséges pártcsoportként lehessen majd elkönyvelni.
Mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy Orbán Viktor a magyar politikai küzdelmeken túlemelkedve most már komoly európai befolyásra tör.
Az egy másik kérdés, hogy az EU történetében volt-e olyan miniszterelnök, aki akkor szervezett új (a fennálló establishmenttel totálisan szembe menő) pártfrakciót, amikor országa az EU soros elnöki tisztségét is betölti.
Csizmadia Ervin
