Amikor visszatekintünk egy hosszabb időszakra, a napi politikai csatározásokon felül álló, de azokat végső soron meghatározó trendek rajzolódnak ki. Ezek idő előtti felismerése és helyes magyarázata akár hosszútávú előnyt biztosíthat az előrelátóbb politikai szereplők és véleményformálók számára. De mi van akkor, ha hiányzik ez a képesség?

Kevesebb mint egy hét múlva kiderül kik alakíthatnak kormányt Szlovákiában. Egy nagyon intenzív és már-már hisztérikus kampányt láthatunk, amely végén talán ismét egy jó adag feszültség alól szabadulhat fel a szlovákiai társadalom, bár teljesen másképpen mint 2020-ban. Hiszen három éve egy viszonylag nyugalmas kormányzási ciklust tört meg a tragikus Kuciak-Kusnírová gyilkosság és ennek mentén kialakult társadalmi elégedetlenség, amely végül leváltotta Robert Fico kormányát. Ám a nagy változásokat tervező Matovic- és Heger-kormányok kifulladtak. Hogy miért? Címszavakban: COVID pandémia kezelése, rossz viszony a koalíciós partnerekkel, orosz-ukrán háború, élelmiszer- és energaiinfláció, reálbércsökkenés, illegális menekültek. Az előrehozott választásokig Zuzana Čaputová államfő jóvoltából regnáló szakértői Ódor-kormány gyakorlatilag hónapok óta nem tud érdemben kormányozni, csak az államigazgatás és a közszolgáltatások működtetése a cél. Eközben három év alatt sikerült visszaerősödni a Robert Fico vezette SMER-nek, olyannyira, hogy a választási kampányidőszok témáit egyértelműen az ex-miniszterelnök diktálja, és nagy valószínűséggel megnyeri a választásokat, ismét kormányt alakíthat.

E fejlemények láttán pedig jogosan merülnek fel olyan távlatokra tekintő kérdések, mint amelyeket Štefan Hríb a Týždeň hetilap főszerkesztője és társai egy beszélgetőesten megpendítettek: hová jutott Szlovákia 30 év alatt? Előre lépett-e egyáltalán? Miről szólt a szlovákiai politika elmúlt 30 éve? Szerintük ország függetlenedése óta két oldal viaskodik: egyiken állnak olyanok mint Mečiar, Fico és a szélsőséges nacionalisták, akik így együtt az ország kihasználásában és tönkretételében érdekeltek, a másik oldalon meg a normálisak. A gondolatmenetük szerint a fiatal szlovákiai politika megfeneklett ennél az alapproblémánál, nem képes tovább lépni, hiába az EU, NATO és eurozóna tagság. Mindezt pedig a hiányos államépítésre (vízóban) és humánerőforrásra (karizma és szakmaiság hiánya) vezették vissza. Az összetett kérdések ellenére, Hríb és vendégei ezeket a meglehetősen felszínes válaszokat adtak, sommásan nyugtázva, hogy e trend folytatására számítanak a továbbiakban is. E logika szerint nem is meglepő, ha Robert Fico újra visszatér az ország élére. Kész, a kör bezárul.

A fentiek alapján azonban nem elégedünk meg ilyesféle leegyszerűsítő magyarázatokkal, amelyek javarészt a végeredmény minősítésére koncentrálnak, vonatkozzanak ezek a szlovák vagy a magyar demokrácia helyzetére. Az előző példában vajmi kevés teret kap magának a folyamatnak a megértése: létezik más megközelítés is, amely nem csak a jelenlegi hanem a múltbeli, a nemzetközi kontextus és a különböző politikai szereplők közötti interakciókat is számításba veszi. Hiszen nem hirtelen a semmiből kerül többször is egy párt és egy vezetővel az ország élére. Míg a magyarországi Orbán-rendszerről megannyi elmélet született már, addig a szlovákiai politika folyamatok értelmezéséről… nos szinte alig. Robert Fico és a SMER esetleges visszatérése a hatalomba azonban egy új lendületet adhat az értelmezések keresésének mind a jövendőbeli parlamenti ellenzékének, mind a szlovákiai politikai és közéleti gondolkodóknak.

Hangácsi István