Arról mindenkinek van (általában lesújtó) véleménye mit mondanak az évértékelő magyar politikusok. De tudjuk, mit mondanak az európaiak? Csizmadia Ervin gondolatai.
Azt mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon 1999 (Orbán Viktor első miniszterelnöki ciklusa) óta van miniszterelnöki évértékelés. Azt is tudjuk, hogy ezzel a magyar jobboldal az amerikai elnöki évétékelők szellemét akarta meghonosítani itthon. Az is közismert, hogy Orbán évértékelőihez kisvártatva felzárkózott a 2000-es években Gyurcsány Ferenc, mint először ellenzéki vezető, majd kormányfő. A legújabb idők fejleménye pedig az, hogy „ahány párt, annyi évértékelés” – még jó, hogy nem az összes bíróságon bejegyzett párt vezetői vállalkoznak erre a (nyugodtan kimondhatjuk) össznépi sportra. Az évértékelés ugyanúgy hozzá nőtt a februárhoz, mint a 28 vagy a 29 nap.
S mivel ezek a beszédek mindennapjaink részévé váltak, nem is várunk el tőlük olyan sokat.
A kormányfő beszédeit az ellenzék politikusai és sajtója szedik széjjel; az ellenzéki szónoklatokról pedig a kormánypárti táborban mondanak el minden rosszat.
Talán nem is jut eszünkbe feltenni egy nem is olyan eretnek kérdést: (az amerikai elnöki értékeléseken túl) vannak ilyen beszédek a világban? Mond-e ilyet mondjuk Petr Fiala cseh miniszterelnök? Vagy a nemrégiben hatalomra került szlovén miniszterelnök, Robert Golob szükségét érezte-érzi-e annak, hogy nagy médiaeseményként beszámoljon Csehország vagy Szlovénia helyzetéről? És a kismillió cseh és szlovén ellenzéki párt? Elnökeik hosszú sorokban beveszik-e a prágai és ljubljanai szállodák különtermeit? És ha beszélnek, mit mondanak? Van-e ott kormány és ellenzék között bármilyen találkozási pont, vagy az egész koreográfiája pont olyan, mint a mienké? És persze mondhatnánk tovább: mi van Albániában, Görögországban, Izlandon, Finnországban, Máltán, a spanyoloknál vagy a portugáloknál? Azaz: mi a helyzet ez ügyben Európában?
Merthogy mégis csak elég gyakran emlegetjük Európát, mint identitásunk egyik alappillérét. És éppen a miatt, mert Európa emlegetése nagyon is jogos, kérdezzük meg halkan: mit tudunk mi az említett (és a nem említett) országok évértékelőiről? Kérdezhetnénk persze, hogy mit tudunk bármi másról, ami ezekben az országokban történik, de most maradjunk csak az évértékelőknél. Mégis csak érdekes lenne például, ha az derülne ki, hogy a legtöbb helyen ilyen nincs. Vagy éppen van. Vagy ímhol van, máshol meg nincs.
Szóval az egész Európa-szemléletünknek tenne jót, ha kiderítenénk: a „sokpárti” évértékelők magyar szabadalmak-e avagy összeurópai civilizációs termékek. Nem mindegy. Akkurátus politikai szociológusok vagy épp politológusok táblázatokat is készíthetnének arról, hogy melyik országban mióta van ilyesmi, hány párt vezetői szólalnak meg, és miket mondanak.
A dolog értelme? Elhelyezni Magyarországot Európában.
Vagy másképpen szólva: magunkat nem önmagunkban szemlélni.
Pokoli innováció lenne egy ilyen összehasonlító beszédkutatás.
Csizmadia Ervin
