2016-ban, amikor az ellenzéki előválasztás mellett érveltem, a politikai innováció egy lehetséges eszközeként, azzal a címmel tettem, hogy “Felejtsék el Orbán Viktort!”. Azaz az előválasztást ne Orbán legyőzésének eszközeként tekintsék, hanem lehetőségként arra, hogy saját véleményt alakítsanak ki a következő évtizedek legfontosabb hazai és nemzetközi vonatkozású kérdéseiről, és ezt egymással versengve megvitassák.
“A legfőbb különbség álláspontunkban a Republikon Intézet és a PM javaslatához képest, hogy a mi elképzelésünkben a baloldal nem az ellenfél által határozza meg önmagát, hanem saját helyzetére reflektálva, megújulása érdekében tesz egy önálló kezdeményezést.” – írtam akkor.
Az elemzés megjelenése óta eltelt hat év, és az ellenzék még mindig Orbán Viktor személyéből kiindulva határozza meg önmagát. Mindeközben Orbán Viktor immáron ötödször megválasztott miniszterelnökként adta át a napokban a liberálisok legyőzésének titkát a CPAC konzervatív konferencián. S hogy mi is ez a titok? Többek között az, hogy “aki az ellenfél szabályai szerint játszik, az bizonyosan veszíteni fog.” Eme információmorzsát értelemszerűen nem az ellenzéknek szánta, hanem saját konzervatív közössége nemzetközi tagjainak. Azonban, ha szabadfelhasználásúnak nevezett receptjét tényleg szabadfelhasználásúnak tekintjük, akkor könnyedén érthetjük úgy is, hogy az ellenzéknek saját szabályai szerint kellene politizálnia, nem folyamatosan az Orbán-kormányra reagálnia. S hogy mi kell ehhez? Ezt is elmondta. Elemezniük kell politikai ellenfeleiket, hogy megértsék észjárásukat, és jobb alternatívát tudjanak kínálni.
Beszédében Orbán Viktor nem először hivatkozott arra, hogy a Fidesz kormányzásával az is jól jár, aki nem rájuk szavaz. Ha egy párt, vagy pártszövetség sokévnyi ellenzéki politizálást követően hatalomra szeretne kerülni, pontosan erre kell ajánlatot tennie. Olyasvalamire, ami miatt nem csak saját törzsszavazóinak, hanem az ország egészének jobban megérné őket választani. Hiába lépett előre az ellenzék az összefogás terén, ez utóbbira nem volt válasza. A választási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy még azok közül is sokan a Fideszre szavaznak, akik nem értenek egyet Orbán Viktor politikájával. Ezt nem lehet pusztán a médiahelyzettel, az erőforrások egyenlőtlenségével, vagy a megfélemlítéssel magyarázni. Valami miatt számottevő réteg érzi azt, hogy jobban jár, ha a regnáló kormány hatalmon marad.
Vessünk egy pillantást hát a miniszterelnök magyarázatára. Állításának lényege, hogy nem lehet öntörvényűség nélkül győzni a politikában. Aki nem képes vállalni az ezzel járó konfliktusokat, kirekesztést, nem fog tudni győzni. A Fidesz nem csak hogy vállalja a pária-szerepet, hanem egyenesen ebből építkezik. Az ellenzék azért nem tud ezzel a stratégiával szemben hatékonyan fellépni, mert nem érti, hogy a kormánypárt pontosan arra játszik, hogy beletolja a bal-liberális ellenzéket a folyton kellemetlenkedő pedellus, vagy házmester szerepbe. Emellett könnyű a rendszer ellen lázadó politikai fenegyereket játszani. “Leplezd le ellenfeled!” – mondta Orbán Viktor. A Fidesz előre megmondja, hogy az ellenzék pontosan miért és miként fogja kritizálni, az ellenzék pedig óramű pontossággal meg is teszi, úgy ahogy megjósolják, észre se véve, hogy valójában nem saját szabályai szerint játszanak, hanem újra meg újra belesétálnak a Fidesz által kreált csapdahelyzetekbe.
Az, hogy az ellenzék nem képes más szabályok szerint játszani, többek között abból is ered, hogy nagyon kevés “saját fejlesztésű” kezdeményezése van. Legtöbbször vagy a Fideszre reagál, vagy valamilyen nemzetközi mintát adaptál. Az előválasztás egy ritka sikeres példa az utóbbira. Megszervezésével egy kis ideig képes volt kilépni az ellenzék a Fidesz orbitjából és átvenni az irányítást a róla kialakított kép felett. Ilyenekre kell gondolni, amikor a saját szabályok szerinti politizálásról beszélünk.
A külföldi minták adaptálása azonban messze nem elég a sikerhez. Társulnia kell önálló, saját tapasztalatokon nyugvó felfedezésekkel is a hazai politikai közegről. Ha a Fidesz sikerének oka az, hogy állítólag jobban ismeri a szavazói preferenciákat, lehet, hogy az ellenzéknek is több energiát kellene fektetnie azok megismerésére, és megértésére. Előfordulhat, hogy olyan összefüggéseket fedeznek fel a magyar társadalomról, amit a Fidesz eddig még nem. Mindez visszavezet az elemzés hiányához. Az ellenzék csak a liberális demokrácia és a jogállamiság szemszögéből képes tekinteni a Fideszre, nem képes belehelyezkedni a kormánypárt perspektívájába. Így viszont képtelenek “leleplezni” az Orbán-rendszert, mert nem képesek megfejteni annak “észjárását”. Ahhoz, hogy ezt megtegyék tényleg el kell felejteniük Orbán Viktort. Elvégre még a miniszterelnök is ezt tanácsolja!
Ameddig az ellenzék nem képes Orbán Viktor helyett arra fókuszálni, hogy mi az, ami miatt vonzóvá válik a választók számára, mi az amit csak ő tud, és amit fel tud kínálni akár a Fidesz szavazók számára is, addig Orbán Viktor továbbra is győzelmi tapasztalatairól fog beszámolni a különböző nemzetközi konferenciákon.
Egyszerűen azért, mert jobban átlátják saját játékszabályaikat, és képesek előrejelezni ellenfeleik lépéseit.
Lakatos Júlia
