Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Az amerikai kivételesség mítoszának leáldozása

2020. október 12. 11:33 - Méltányosság Központ

Az amerikai kivételesség mítosza gyakorlatilag a kezdetek óta meghatározó eleme az amerikai identitásnak, az elmúlt években azonban ez a történet a nemzetközi színtéren inkább már csak mosolygást vált ki. A koronavírus járvány félrekezelése pedig csak egy újabb állomása az évek óta tartó hanyatlásnak.

statue-of-liberty-1210001_1920.jpg

A „hegyen épült város” („Shining City on a Hill”) bibliai metaforáját nem egy amerikai elnök használta az idők folyamán, azonban leghíresebb felhasználásai Ronald Reagan nevéhez fűződnek. A 80-as évek egyértelműen az Egyesült Államok fénykorának tekinthetőek, amely évtized végét a hidegháborúban aratott győzelem koronázta meg. Amikor Donald Trump az elvesztett nagyság visszaszerzéséről beszélt 2016-os kampányában, akkor minden bizonnyal ennek a korszaknak a visszahozatalát ígérte és ezzel tudott annyi szavazót maga mögé állítani, amely elég volt ahhoz, hogy beköltözhessen a Fehér Házba. Abban mindenképpen igaza volt, hogy akkorra már a világ többi része nem igazán tudta komolyan venni a fenti bibliai párhuzamot, sőt inkább ellenérzést keltett az amerikai kivételesség folyamatos hangoztatása. Paradox módon az idők megváltozását jelezve a nagyság visszaszerzését egy izolacionista külpolitikai megközelítéssel igyekezett megvalósítani az új elnök (ld. párizsi klímaegyezményből való kilépés, illetve szabadkereskedelmi megállapodásokból való visszalépés, valamint ezzel kapcsolatos tárgyalások felfüggesztése), miközben Reagan elnöksége alatt éppen az aktív külpolitika és a nyitott kereskedelmi politika tetté naggyá az USA-t. 

A hanyatlás folyamata tehát nem Trump elnök alatt kezdődött el annak ellenére, hogy sok kritikusa (főként a régi republikánus elithez tartozók, akik most Biden mögött sorakoznak fel) őt tartja egyedüli felelősnek az ország nemzetközi tekintélyének az erodálódásáért. Ez utóbbiaknak már csak azért sem lehet igazuk, mert már a 2003-as iraki háború megindítása a nemzetközi közösség egyetértése nélkül is egy olyan lépés volt, ami nagyon súlyos presztízsveszteséget jelentett és mérföldkőnek tekinthető a hidegháború lezárulása utáni időszakban. Egyes szerzők szerint a kezdetben Nyugat-barátnak tartott Putyin elnököt is többek között ez a lépés fordította szembe az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel (ld. Mihail Zigar könyvét a témában).

Mindezek mellett ráadásul a globalizáció és a közösségi média minden korábbinál gyorsabban és nagyobb tömegeknek közvetíti szerte a világon az amerikai belső problémák súlyosságát (ld. legutóbb a George Floyd halála kapcsán kitört tiltakozásokat).  Ez már nem a hidegháborúból jól ismert szovjet replika az amerikai kritikákra, miszerint az USA-ban mennyire rossz a helyzete a fekete lakosságnak, hanem a húsba vágó valóság élőben közvetítve. A faji ellentétek kiéleződése mellett párhuzamosan (sokszor egymásra is hatva) pedig még számos súlyos probléma bontakozott ki az elmúlt évtizedekben, mint például az az elképesztő egyenlőtlenség is, amely miatt immár az amerikaiak jelentős része gondolja azt, hogy a gyerekének nehezebb lesz az élete, mint neki volt, ez pedig az „amerikai álom” teljes kudarcát mutatja. Ez a folyamat sem Trump elnöksége alatt kezdődött el, hanem már az ideálnak tekintett 80-as években, amikor a Reagan-adminisztráció keresztülvitte neoliberális gazdasági reformjait. Ennek eredményeképpen az USA-ban 1981 és 2008 között megtermelt többletjövedelemnek mindössze 4 százaléka jutott az alsó 90 százalékhoz, míg a felső 1 százalék részesedése majdnem 60 % volt. Mindez már középtávon is a középrétegek lecsúszásához vezetett, márpedig jól ismert módon a széles középosztály megléte elengedhetetlen egy jól működő demokrácia és prosperáló társadalom fenntartásához, így a ma tapasztalt problémák is levezethetőek belőle (közéleti párbeszéd leromlása, szélsőséges politikai polarizáció stb.).

A koronavírus járvány (félre)kezelése pedig még a fentebb felvázolt nem éppen rózsás kiindulóhelyzethez képest is hatalmas nemzetközi presztízsveszteséget jelentett az ország számára. Egy júniusi felmérés szerint 53 ország közül 51-ben azt mondták a megkérdezettek, hogy Kína jobban kezelte a járványt, mint az Egyesült Államok. Ez pedig még az erősen konzervatív érzelmű szavazók körében is megkérdőjelezte Donald Trump támogathatóságát az idei választáson, annak ellenére, hogy ezek az állampolgárok a demokratákat és az általuk megtestesített eszméket továbbra is élesen elutasítják. Ezek a szavazók úgy érzik, hogy pont az az ember hozza kínos helyzetbe az Egyesült Államokat a nemzetközi porondon, aki korábban éppen azzal kampányolt 2016-ban, hogy az USA nevetség tárgya a világon és ezen sürgősen változtatni kell. Itt merül fel a vezetés (leadership) szerepe, amelyben az Egyesült Államok nagyon komoly hátrányban van jelenleg a riválisaival (Kína, Oroszország stb.) szemben és ez az a szempont, ahol egyértelműen kudarcot vallott a jelenlegi elnök. A választás szempontjából mindez azonban nem jelenti azt, hogy végül nem mellette fogják behúzni az ikszet ezek a szavazók, mivel a konzervatívok számára fontos kulcsterületeken (ld. az abortuszkérdéshez való hozzáállás) továbbra is csak tőle remélhetnek számukra is megnyugtató válaszokat. Mindemellett hosszú távon (akár újabb ciklusra kap választói felhatalmazást Trump, akár megbukik) valószínűleg olyan politikusok fogják dominálni a republikánus oldalt, akik bár kitartanak a trump-i diagnózis („The American Dream is Dead”) és szakpolitikai mix mellett, azonban a vezetés terén sokkal kompetensebb képet tudnak felmutatni egy kevésbé harsány stílussal kombinálva.

Ezzel pedig képesek lehetnek visszaterelni a republikánus táborba a Trump alatt elidegenedett konzervatívokat, amely biztosíthatja az újabb választási sikereket (és ezáltal a további belpolitikai térhódítást többek között a bíróságok és a kultúra területén) a jobboldalnak. A nemzetközi színtéren azonban az amerikai kivételesség mítoszának minden bizonnyal ezzel együtt is végleg leáldozott, mivel ahogy arról fentebb már szó volt: Trump nem maga a probléma, hanem csak a már eleve meglévő számos probléma jól látható következménye.

Vermes Ádám

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr8316236046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.10.12. 15:24:13

Ez most kb. ugyanaz, mint amikor a ballib oldal az akkori médiamonopóliuma segítségével rátolta az Antall-kormányra és az MDF-re a gengszterváltás összes negatívumát. Azzal együtt persze, hogy Antallék idióták voltak, de a fő baj egyrészt a 40 év kommunizmusának az öröksége volt, másrészt pedig az, hogy a pozícióban maradt elvtársak a maradék használható közvagyont is szétlopták és passzolták tovább kabátgombért a nyugati konkurenciának. Az amcsiknál sem tegnap kezdődött halmozódni a fekália, hanem úgy 30 évvel ezelőtt.

A fő probléma pedig az volt - amit Trumpék észre is vettek - hogy a világ műhelye immár Kína lett. Most persze Trump bácsi vakarózik ezerrel, de igazából az ezzel a baj, hogy ez eső után köpönyeg. 30 éve még meg lehetett volna ezt állítani, még akár 20 éve is, de ma legfeljebb úgy, ha atombombát dobnak a kínaiakra. Trump bácsi letiltja a Huawei proci ellátását ? Lesz a kicsi kínaiaknak pár éven belül saját. És a kicsi kínaiak - és velük sok más, épeszû ország - szépen megtanulja, hogy az amcsikban nagyon azért nem szabad megbízni, és amerikai technológiát csak ott szabad használni, ahol nem baj ha 5 év múlva, ha az aktuális helyzet úgy alakul, nem fogsz tudni hozzáférni. Persze ennek nem lesz azonnali hatása, de szerintem nem csak a kínaiak fogják hosszabb távon kivezetni az amcsi technológiát a stratégiai helyekrõl.

Ráadásul a dolog másik oldala, hogy ez az egész szerintem mind nem Trump bácsi buksijából pottyant ki. A mindenkori amcsi elnök az amcsi cégek vélt vagy valós érdekeit képviseli. Ez esetben szerintem inkább az elõbbit.

És persze ugyanaz a problémája ami az amcsiknak, nekünk európaiaknak is megvan. Plusz, nekünk még pár más is.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy vajon mi olyat szólhattam, amiért a másik nickemmel kitiltottatok...

nemecsekerno_007 2020.10.14. 09:38:36

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Igen, ez volt akkor a narratíva. De nézd meg Kínát, nekik is elavult, korszerűtlen iparuk volt, mégse jártak úgy mint mi. Ez elsősorban szándék kérdése. A kommunistáknak nálunk az volt a szándéka, hogy nekik bántódásuk ne essen és a politikai hatalmat át tudják menteni gazdaságiba. Idejük is volt rá, hogy felkészüljenek mert ők már a 80-as évek közepén tudták, hogy az oroszok el fognak menni és a teljes kádári titkosrendőrség, média, a csendestárs értelmiség és a későbbi ál-civilek is a segítségükre voltak. Nézd meg a Kibulizott ország című dokumentumfilmet. Ezt persze lehet, hogy már mondtam.

nemecsekerno_007 2020.10.14. 09:42:02

@midnightcoder2: Jaja, teljesen igaz. Az a bajuk velünk, hogy az utóbbi 10 évben elkezdtük visszaépíteni a termelőkapacitásainkat és ha ez így halad tovább akkor nem szorulunk rá annyira a pénzükre. Mert ugye jobb egy csóró, bólogató nigger mint egy pénzes.

De nagyot tud lökni az úr az ajtón 2020.10.14. 12:15:48

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: gendermatyi miatt mentek ki. letolt nadrággal bepucsítva közeledett feléjük, ezért inkább kimenekültek

nemecsekerno_007 2020.10.14. 12:20:55

Látom ez a barom ide is beszart.

Kivlov 2020.10.14. 14:35:26

"...az ország nemzetközi tekintélyének az erodálódásáért..."

Eleve gond, hogy ez cél.
Ki a f*szt érdekel a nemzetközi tekintély.
Élhető ország legyen, viszonylagos jóléttel, biztonsággal, stb. A népnek ez kell.
süti beállítások módosítása