Megdöbbentette a geológusokat a kaliforniai ikerföldrengés, írja az Index egy cikke.
Ha végigolvassuk, megtudhatjuk belőle, hogy szinte minden tulajdonságában másként viselkedett, mint az általuk eddig ismertek. Az utórengés erősebb volt, mint az eredeti, ráadásul nem szokványos helyen, ritkaságszámba menő irányban mozogtak a tektonikus lemezek. A beszámoló következő sorai azonban a természettudományos érdeklődésen túlmenően is érdekes. “A földkéregben olyan bonyolult repedések keletkeztek, amik korábban a lemezek egymáson való elcsúszásakor nem voltak jellemzőek. A kérdés az, hogy ilyenek voltak-e korábban is, hogy igazából ez a normális, csak eddig nem voltak elég érzékenyek a kutatók műszerei, hogy kimutassák ezeket, vagy valami egészen új jelenséggel állnak szemben a tudósok.”
Mintha a politikában is valami ilyesmit tapasztalnánk. Szokatlan mozgásokat, amelyekről nem vagyunk biztosak, hogy normálisak-e, avagy valami egészen újnak a hírnökei. Természetesen a jobboldali populizmusról van szó, pontosabban annak az utóbbi időben egyre többféleképpen megnyilvánuló formájáról. Sokak számára Donald Trump megválasztása, valamint a Brexit felért egy ilyen politikai ikerföldrengéssel. Egyik eset sem illett bele a korábbi politikai mintákba. Teljesen szembe mentek avval, amit a mainstream politikatudomány képes volt befogadni, értelmezni. Ráadásul egyértelműen nincs még vége a mozgolódásnak, látunk utórengéseket, de nem tudhajtuk mikor jön – egyáltalán jön-e – a következő nagy elmozdulás. Mindeközben elgondolkodtató, hogy vajon tényleg új jelenséggel állunk-e szemben, vagy inkább olyasvalamivel amit eddig nem vettünk észre. Én ez utóbbi híve vagyok.
Donald Trump kiemelkedése, a Brexit jelenség, vagy akár Orbán Viktor élretörése a magyar politikában nem egyik napról a másikra, váratlanul történt. Legfeljebb nem voltak elég érzékenyek a szenzoraink, vagy nem tudtuk mire figyeljünk oda. Természetesen változott az általunk ismert közeg, egészen más kommunikációs lehetőségek állnak a politika rendelkezésére, mint akár csak tíz évvel ezelőtt, azonban ugyanezek a lehetőségek a populista politikusok ellenfelei számára is rendelkezésre áltak, még ha nem is mindig éltek velük. Változott továbbá a globalizáció hatása a piacra és a politikára egyaránt. Sok tekintetben felerősödtek negatív hatásai a hétköznapi életben is, ami bizonytalanságot és elégedetlenséget szült a választók körében. Mindezt érzékelték a populista politikusok, sőt, kommunikációjukkal még fel is nagyították.
De mintha a másik oldal nem érzékelte volna a törésvonalak elmozdulását, vagy ha mégis, nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Nem fejlesztettek új eszközöket, nem reagáltak a változásra, továbbra is a megszokott módon kísérelték meg értelmezni az eseményeket.
Talán belefáradtak abba, hogy sokáig minden rezdülésre pánikszerűen reagáltak. Így aztán, amikor a politikai törésvonalakon kellő feszültség gyülemlett fel ahhoz, hogy elmozduljanak az egymással szembenálló oldalak, a szakértők javarészt értetlenül áltak azelőtt, hogyan gyűrhette maga alá teljesen szokatlan módon az addig sziklaszilárdnak tűnő elit réteget. S hogy mi eből a tanulság, azon túl, hogy olvassunk földrengéses cikkeket? Ahhoz, hogy többet megtudjunk a politikai törésvonalak természetéről érdemes lenne feltenni magunknak a geológusok kérdéseit. Ez valami új jelenség, vagy csak nem vettünk észre eddig valamit? S ha esetleg az a helyzet, hogy eddig nem voltak meg az eszközeink arra, hogy vizsgáljuk a változásokat, bizony azon is el kell gondolkodni, hogyan lehetnének kifinomultabbak a mérőeszközeink. A földrengésekkel szemben ugyanis a politikában elkerülhető, hogy megremegjen a föld. Csak tudni kell időben reagálni a törésvonalak elmozdulására.
Lakatos Júlia
