Történelme során először lehet női államfője Szlovákiának, aki ráadásul mindenkit lesöpört az első fordulóban. Rajta kívül viszont minden eddiginél harsányabbak lettek a szélsőségesek, míg a szlovákiai magyarok partvonalra szorultak. Mik a tanulságok Magyarország számára?

Míg Budapesten a rendszerváltás óta csak az Országgyűlés választhat államfőt a parlamenti erőviszonyok elrendeltetése alapján, addig Szlovákiában 1999-től kétfordulós országos voksoláson dől el a köztársasági elnöki sorsa. E téren északi szomszédunknál 2014-ig mindig egy parlamenti párt erős embere vagy vezetője volt a befutó. Majd jött  2014 és Andrej Kiska, aki országosan elismert üzletemberként úgy gondolta, nulla politikai előélettel is legyőzheti a hatalma csúcsán járó Robert Fico kétszeres miniszterelnököt. Így is történt.

Részben Kiska, részben pedig a Fico-kormányokkal való elégedetlenség (rendszerszintű korrupció, oligarchikus kapcsolatok, stb.) hatására egyre több független civil és a rendszerrel elégedetlen szélsőségesek is megjelentek a helyi, regionális és országos közéletben, miközben a a parlamenti pártok befolyása választásról-választásra szorul vissza. E folyamatot robbanás-szerűen felgyorsította a 2018-as tragikus Kuciak-Kušnírová gyilkosság, amely a 1989-es rendszerváltás óta nem látott tömegeket vitt ki az utcára köszönhetően a hazai mainstream média kormányellenességének is köszönhetően, ez pedig kormányválságot, majd Robert Fico és több miniszterének bukását is eredményezte.

E felfokozott közhangulatban készült Szlovákia a 2019-es államfőválasztásra, amelyen az eddig legtöbb jelölt mérettetett meg több csoportból is: a Smer-től (Maroš Šefčovič), a jobboldali-liberális és parlamenten kívüli ellenzéktől (Zuzana Čaputová), a szélsőségesektől (Marián Kotleba) és rendszerkritikusoktól (Štefan Harabin és Milan Krajniak), illetve a szlovákiai magyaroktól is (Bugár Béla). Egy külsős szemlélő számára adott a kérdés: ki és hogyan tudott kiemelkedni e forgatagból 40 százalékos eredménnyel és 870 ezer szavazzattal?

A nyertes Zuzana Čaputová, aki egy „politikai termék”. Egy ügyvéd és polgárjogi aktivista, akinek a hírét a bazini szemétlerakó ügye hozta meg, amelyben 14 és fél éven át képviselte a helyieket a befektetők és az állam ellenében. Ő lett a pozsonyi elit és a jobboldali-liberális pártok jelöltje, akit felkaroltak a legjelentősebb szlovákiai mainstream sajtóorgánumok is. Egy jó eladható termékké vált a masszív online és offline kampánya révén, miközben híjján volt az átütő és a szakpolitikai üzeneteknek: csak "egyszerűen" mindenki államfője akar lenni, másra pedig ne is legyenek kíváncsiak. Az előzetes közvélemény kutatásokban szépen feltornázta magát már-már irreálisan magas 50 százalék körüli szintre, így minden adott volt az első kör megnyeréséhez. Így is történt.

Legnagyobb kihívója a diplomata, egy brüsszeli politikákban évek óta edződő EU-s biztos, Maroš Šefčovič, akit az ország legerősebb pártja, a Smer támogat. Diplomatának kiváló, de ez mit sem ér, ha ilyen időkben valaki Robert Fico „jelöltje“, ami ma azt jelenti: a párt táborán kívüli szavazókra aligha számíthat. Ezért is tudott csak 400 ezer szavazatot gyűjteni. Mindenki ellene van, de leginkább a sajtó, amelyik lépten-nyomon szembesíti őt a Smer viselt dolgairól. Ennyire nagy mediális ellenszélben tovább növekedni a két hét múlva esedékes voksolásra aligha lehetséges, raádásul támadóbb kampányt kell folytatnia ha meg akarja győzni Kotleba és Harabin szavazóit, amivel viszont a mérsékeltebbeket riaszthatja el. Maradhat a tisztes helytállás.

Két harcosunk: Štefan Harabin és Marián Kotleba. Mindketten a rendszer nagy kritikusai és a szlovák alternatív média kedvencei. Harabin egy 90-es évekből megmaradt „kövület”, aki Mečiart és Ficot is kiszolgálta, most pedig saját babérjaira tört, nagy sikerrel (307 ezer szavazatot szerzett.  Vele szemben Kotleba a legszélsőségesebb formáció, a Mi Szlovákiánk Néppárt (fasiszta) vezetője és parlamenti képviselője, aki most 222 ezer szavazatot szerzett. Ők ketten képviselik a „nemzeti” oldalt, akik a kisemberért és az igazságért küzdenek, a maguk felfogása és módjuk szerint. A Facebook és a Youtube bugyraiban meghúzódva terjesztik a sokszor hoax-nak minősülő üzeneteket, odaszúrva azokkal minden ellenfélnek, sőt még egymásnak is. Az eredmények alapján 529 ezer szavazattal biztos bent lenne egyikük a második fordulóban Šefčovič helyett, ha képesek lettek volna megegyezni előzetesen, ahogy azt tette Čaputová egy korábbi esélyes jelölttel, Robert Mistríkkel. 

Végül maradt Bugár Béla… „akit itt ne keressék”, mert 66 ezer szavazattal rendesen alulmúlta saját elvárásait. Pártja a Híd a kormány részeként érintett volt a kormányválságban, és volt egy pont amikor dönthettek volna az előrehozott választásokról. Bugár inkább Fico menesztését kérte, ami a kormány átalakításával, de csak részleges stabilizálódásával járt. Ám a Smer-el való kormányzás a párt számára halálos csóknak tűnik: mert aki egyszer összeáll a Smer-el, az a jobboldlai-liberális és most már a magyar választók előtt is leírja magát. Ez utóbbi meg is történt, ugyanis a most is legalacsonyabb választói részvétel a szlovákiai magyarok lakta járásokat jellemezte. A többség inkább otthon maradt, a voksolók közül pedig sokan Čaputovára szavaztak.

S mik a tanulságok?

Ehhez nem kellett őket felvásárolni vagy kényszeríteni, mert a közállapotok ebbe az irányba terelték a médiumokat. Az már egészen más kérdés, hogy ezzel feladták az objektív és mindenki felé kritikus pozíciójukat, amelyet természetesen tagadnak. Másodszor: országos ismertség hiányában sem elérhetetlen egy közjogi méltóság pozíciója. Pozsonyban 2014 után ismét hátra dőlhetnek, hiszen megvan Kiska utódja, akiből 5 év alatt majd államfőt farag szakértői csapata. Harmadrészt, mindenki nyert! A Smer Šefčovič-al bejutott a második körbe, megmutatva a választóknak a párt európai és emberibb arcát a háttérben leselkedő Robert Fico ellenére is. A rendszerkritikusok már a spájzban vannak és nem is kevesen. Ugyan "önmagukat verték meg", ám ha egy kicsit előre látók lesznek, az eredményeket hosszútávon saját javukra fordíthatják. A szlovákiai magyarok is nyertek, még ha az eredmény nem is ezt mutatja: egyértelműve tették Bugár Béla számára, hogy itt az ideje a váltásnak és a megújulásnak... csak legyen aki ezt felvállalja.

Hangácsi István