A hózentrógertől a magyarok geopolitikai érzékéig, Orbán Viktor sok mindenről beszélt a Welt am Sonntag című újságnak adott interjújában.
Mégis talán leginkább a “hasznos idióta” kifejezés ragadt meg a hazai híreket olvasók számára. Nem elkalandozva annak az érdekes egybeesésnek irányába, hogy a magyar miniszterelnököt Trump előtti Trumpnak nevező Steve Bannon leninistának vallja magát, foglaljuk össze röviden mire is használta a kifejezést Orbán Viktor.
A miniszterelnök értelmezése szerint az EPP-n belüli kezdeményezések a Fidesz kizárására a baloldal kísérlete az Európai Néppárt meggyengítésére. Mint mondta, szalámitaktikájuk hatalmi természetű, nem szellemi. “Miközben azt hiszik, hogy szellemi harcot vívnak, valójában mások, sőt az ellenfeleik hatalmi érdekeit szolgálják.” Az osszd meg és uralkodj elve logikusan hangzik ebben a kontextusban, igaz amellett is lehet érvelni, hogy valójában azok teszik a Fidesznek a legnagyobb szívességet, akik kizárásuk mellett érvelnek. Míg az év elején ugyanis úgy tűnt feléledt a magyar ellenzék, újra van politikai ellenfél, a Fidesz pechjére a baloldali képviselők eltették a szelfibotot és ismételten kellett egy külső ellenfél, amely egyesíti a jobboldali szavazótábort a kampányra. Jean-Claude Junker tehát szándékosan került ki Soros György mellé a Fidesz óriásplakátaira, nem valamiféle kommunikációs bakit láthattunk. Míg a hasznos idióta kifejezés természetesen hozta az online hírportáloknál a kívánatos kattintásszámot, véleményem szerint azonban messze nem ez volt a legfontosabb a beszélgetésben. Sokkal inkább az interjú műfaja.
Orbán Viktornak két célja volt ezzel az interjúval, egyfelől, hogy elmagyarázza egy külföldi közegnek a magyar mentalitást, másfelől, hogy tudatosítsa, hogy a politika nem a széplelkeknek szól.
A történelmi, kulturális különbözőségek kommunikálásával Orbán Viktor a Fidesz egyik legnagyobb hiányosságát kísérelte meg orvosolni. A párt ugyanis sokáig nem tudta elmagyarázni külföldön, hogy mit miért tesz. A nyugati sajtó emiatt javarészt az ellenzéki narratíváról értesült csak, ami sokkal inkább együtt mozog a nyugati világképpel. Csak hogy a magyar választók többsége nem feltétlenül tudja ezt a gondolkodásmódot magáévá tenni. Nem azért, mert elmaradottak, vagy kirekesztőek, hanem, mert az élettapasztalataik nem teszik ezt lehetővé.
Ahogyan Csizmadia Ervin, a Méltányosság igazgatója nemrég felvetette egy bejegyzésében David Goodhart könyvére utalva, napjaink fő ellentéte azok között húzódik, akik “bárhol” eltudják képzelni életüket, és akik csakis “valahol”. Aki még a Balatonnál sem járt, nemhogy külföldön, nem feltétlen tud úgy viszonyulni kérdésekhez, mint, aki nyugaton tanult, dolgozott, vagy egyszerűen csak túristáskodott. Még, ha az internet be is hozza a világot az otthonokba, akkor sem olyan, mintha anno valaki elolvasta a világirodalom klasszikusait, akkor műveltnek számított. Természetesen lehet tanulni ezt és sok mindenben közelítettünk is, azonban vannak áthidalhatatlan kulturális különbözőségek, amelyektől nem feltétlenül kell megijedni, épp ez teszi sokszínűvé az amúgy a globalizáció által egyre inkább egységessé váló világot. Fontosak tehát az interjú azon kitételei, amelyek arra szolgálnak, hogy tudatosítsák a német olvasókban, hogy a magyar választókat éppúgy predesztinálja történelmük, kultúrájuk valamire, mint ahogyan a németeket is. Mindez arra is, jó, hogy a hazai olvasókat is tudatosítsa, miért kritizálja a külföld Magyarországot bizonyos kérdésekben.
Végezetül, habár fontos, hogy egy politikus elmagyarázza ezt a jelenséget, nem véletlenül beszélek áthidalhatatlan különbségekről. Jelenleg a két álláspont olyan mértékben egymásnak feszül, többek között – de nem csak – az Európai Parlamenti választások miatt, hogy a szellemi csatározást óhatatlanul elhomályosítja a hatalmi küzdelem. Ebben az esetben alulmaradnak azok, akik meggyőzzéssel kívánnak operálni. Tetszik nem tetszik ez a politika logikája. Orbán Viktor tisztában van ezzel, és világossá tette, hogy milyen megközelítés híve. Az interjú ilyen szempontból nagyon is hasznos lehet az olvasók számára. Na nem az “idióták” miatt, sokkal inkább, mert többet tudhatnak meg a magyar politika mozgatórugóiról.
Lakatos Júlia
