Az egyik legfontosabb különbség a jelenlegi kampányban a korábbiakhoz képest, az az igyekezet, amivel a pártoktól független szervezetek próbálják buzdítani az állampolgárokat a szavazásra, illetve segíteni nekik abban, hogy kire szavazzanak. Idén gomba módra szaporodnak az ilyen kezdeményezések, amelyek azért fontosak, mert Magyarországon ritkák az ilyen, úgynevezett közvetítő intézmények.

De mire is gondolunk, amikor a rejtélyes hangzású közvetítő intézményekről írunk?

Olyan szerveződésekre, amelyek a maguk, olykor teljesen szerény eszközeivel igyekszenek valamiféle értékközvetítő, ha úgy tetszik „nevelési” feladatot ellátni egy általuk fontosnak tartott kérdés kapcsán. Önkéntes alapon, vallási, társadalmi kérdésekben, helyi vagy akár regionális szinten. Már Alexis de Tocqueville is felhívta figyelmet arra, hogy ami Amerikát megkülönbözteti Európától, az az, hogy ezerféle szerveződésben vesznek részt az amerikaiak. Mint megjegyezte, amit Franciaországban az állam lát el, az az újvilágban bizonyosan egy állampolgári szerveződés fedi le. Ez azóta sem változott jelentősen.

Az Egyesült Államokban, illetve főként az angolszász országokban tehát komoly hagyománya van az ilyen csoportosulásoknak, igaz ott a társadalom egy jelentős része rendelkezik szabadon felhasználható idő, energia és pénz forrással ahhoz, hogy hasonló jótékony célú társadalmi vállalkozásokba kezdjenek. Éppen ezért érdekes, hogy ha nem is pont úgy, ahogyan külföldön, de idehaza is egyre többen vágnak bele ilyen projektekbe.

Habár több hasonló kísérletet lehetne felsorolni, hirtelenjében két teljesen friss kezdeményezést érdemes kiemelni. Az egyik a Bibó István, Heller Farkas, és a Rajk László szakkollégiumok által készített kireszavazz.hu elnevezésű házi készítésű választási segédlet, nem csak diákoknak. Honlapjuk a pártok programjai alapján segít eligazodni a szavazáson, annak megfelelően, hogy mennyire tartunk egy kérdést személy szerint fontosnak. Habár a készítők elismerik, hogy messze nem fed le minden aspektust a kérdőív, mégis fontos, mert arra készteti a választókat, hogy elgondolkozzanak azon, hogy mely kérdések fontosak számukra, s hogyan viszonyulnak azokhoz. Ez nem csak azért figyelemreméltó kezdeményezés, mert fiatalok készítették önszorgalomból,  legjobb tudásuk alapján, hanem, mert jelen állás szerint nagyon sok olyan tanácstalan szavazó van, aki nem tudja kire adja voksát, s ha most vasárnap lennének a választások, akkor lényegében hasra ütésszerűen, személyes impressziók alapján dőlne el kire ikszelnek a szavazófülke magányában. Már ha elmennek szavazni...

A másik kezdeményezés, épp ezért fontos, hiszen pont azokhoz a bizonytalanokhoz szólna, akik kiábrándultak a politikából, s úgy gondolják, hogy nem számít a szavazatuk. A választási részvételre buzdító kampány némiképp szokatlan helyről jön, de az eddig elkészült videók pártpolitikailag semlegesek. Az RTL klub „Persze, hogy szavazok!” kampányában, a csatorna sztárjai mondják el miért fontos számukra, hogy szavazhassanak. Végtelenül egyszerű koncepció, azonban hatalmas médiafelülettel. Ráadásul mégis csak más, ha egy általunk kedvelt és tisztelt híresség saját arcával, nevével, példájával érvel amellett, hogy nekünk is fontos szavaznunk. Ha hiszünk nekik, amikor mosóport, sört, vagy dezodort ajánlanak nekünk, miért éppen a választások fontosságát ne reklámozzák?

Persze lehet azt mondani, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek is van politikai céljuk a felvilágosítással és mozgósítással, ugyanakkor ez nem teszi őket kevésbé legitimmé, vagy hasznossá. Ha sokkal több ilyen magán jellegű kezdeményezés lenne, akkor természetesen jobban lefedné a választókat, azonban ez nem csökkenti annak jelentőségét, hogy egyre több ilyen projekt szökken szárba. Abszolút újdonságértéke van az ilyen jellegű állampolgári tudatosságnak, vagy vállalati szerepvállalásnak, és fontos, hogy szerepeltessük választási sorozatunkban. Elvégre nem csak a pártok adhatnak víziót. Más is besegíthet.

Lakatos Júlia