2005-ben, még amikor a Méltányosság csak egy laza értelmiségi csoportosulás volt, a szervezet felajánlotta az akkori pártok miniszterelnök-jelöltjeinek, hogy segítenek megrendezni a választási vitát. Legmerészebb gondolatunkban sem gondoltuk volna, hogy 2018-ban, még mindig napirenden kell tartani a témát. Azt meg végképp nem, hogy a helyzet nem hogy nem javul, hanem egyenesen romlik.

2006 elején végül mindkét jelölt elfogadta a vitában való részvételt, még ha végül nem is a Méltányosság szervezésében valósult meg. Gyurcsány Ferenc nyilvánosan, míg a Fidesz magánelvélben reagált, amelyet természetesen nem közölhetünk. Azt azonban megemlíthetjük, hogy a Fidesz részéről már akkor is elhangzott, hogy most a munka ideje jött el, nem pedig a vitáé. Szinte szóról-szóra evvel az érveléssel találkozhatunk ma is, avval a különbséggel, hogy most már 12 éve nem volt miniszterelnök-jelölti vita.

Tudjuk, hogy a nyilvános választási vita nem kedvez a hatalmon lévőknek. Tudjuk azt is, hogy a mostani erőviszonyok közepette, csak akkor lesz választási vita Magyarországon, ha kiemelkedik egy olyan politikai egyéniség, aki képes kikényszeríteni a vitát, ahogyan Orbán Viktor tette anno Horn Gyulával. Ma nehezebb lenne megnevezni egy ilyen ellenzéki személyt, igaz egyáltalán nem szükségszerű, hogy két fős vita legyen. Valójában egy több körös rendszer kellene, amely segítene leszűkíteni a potenciális kihívó személyét.

 Mindehhez persze kellene egy olyan közeg, amely nem elfojtani akarná a vitát, hanem a politikusi virtus alapjának tartaná, hogy ki hogyan tud helytállni egy ilyen helyzetben. Tudjuk, hogy ennek nincsenek meg a feltételei idehaza, ugyanakkor mi is kitartunk álláspontunk mellett, még ha önkritikusak is vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy ideje intézményesíteni a miniszterelnöki viták rendszerét, s megalkotni egy olyan független szervezetet, amely négy évenként megszervezi, illetve lebonyolítja a vitát. Csak így lehet ugyanis biztosítani a kiegyensúlyozott tájékoztatást, és azt, hogy a választóknak legyen direkt összehasonlítása a jelöltekről. S csak így lehet elkerülni, hogy a pillanatnyi politikai érdek határozza meg azt, hogy az állampolgárok megkapják-e ezt a tájékoztatást. Nem helyettesíti ugyanis sok egymástól független kampánybeszéd azt az élményt, amikor egymással vitatkoznak a jelöltek egy stúdióban vagy közönség előtt.

Több mint egy évtized tapasztalatával a hátunk mögött meg kell állapítanunk, hogy önmagában a viták követelése nem elégséges. Jelenleg úgy látjuk két feltételnek kell teljesülni ahhoz, hogy előrelépés történjen ebben a kérdésben. Rövid távon tisztázni kell az erőviszonyokat a kihívó ágon, többek között emiatt vetettük fel anno a baloldali előválasztás, és a nyilvános miniszterelnök-jelölti viták bevezetését. Hosszú távon azonban függetleníteni kell a vita intézményét az aktuálpolitikai erőviszonyok alakulásától. Ezt csak akkor lehet, ha nem a választások előtt, hanem közvetlenül a választások után vezetjük elő a választási viták intézményesítésének feltételeit, s ehhez széleskörű szakmai és társadalmi támogatást szerzünk. S itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenáron a Méltányosság akarná szervezni a vitát. Rendezze bárki, csak legyen!

Az Egyesült Államokban például évtizedek óta egy független, csak erre a célra létrehozott civil szervezet rendezi a vitákat A-tól Z-ig. Nem véletlen beszél a Méltányosság ennyit az úgynevezett „közvetítő szervezetekről”, amelyeknek pont az a feladata, hogy bizonyos feladatokat ellásson, amit a kormány nem feltétlenül tud vagy akar. Természetesen tudjuk, hogy Magyarország nem Amerika, nem kétpártrendszer, ez azonban nem változtat a helyzeten. Számos más politikai rendszerű országban létezik miniszterelnök-jelölti vita, amelyeket szintén több ízben bemutattunk. Egy rendező szervezet kéne tehát, s egy olyan konstrukció, amely finanszírozhatóvá tenné a működését kormányzati finanszírozástól függetlenül. Ha arra várunk, hogy a politika szülje meg ezt, akkor 2028-ban is a vita hiányáról fogunk még értekezni. A munka pedig ez esetben nem lehet kifogás. Ha az Egyesült Államok elnöke be tudja szorítani feszített napirendjébe az újraválasztáshoz szükséges nem egy, hanem több vitát, úgy gondoljuk Magyarország mindenkori miniszterelnökének is menne.

Lakatos Júlia