Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Kampánydemagógia a köbön

2018. március 09. 10:00 - Méltányosság Központ

Víz(ió)választó-blogsorozat - II. rész - Paár Ádám

1972 óta számos amerikai film álmodott fekete bőrű elnököt a Fehér Házba. Az ilyen jellegű filmek 90%-a a jövőbe kihelyezett katasztrófafilm vagy sci-fi, vagy akciófilm. A 2003-ban forgatott Államfőnök című szatíra azonban az akkori jelenben játszódott. A filmben a jelentéktelen, fekete bőrű Mays Gilliam egy pártmanőver révén elnökjelölt lesz, majd meg is választják az Egyesült Államok elnökévé.

Gilliam kampánybeszéde tipikus példája a napjainkat jellemző, egyre kilúgozottabb kampány-beszédmódnak. Az üzenetet minél rövidebb idő alatt célba kell juttatni! Nos, ez Gilliamnak sikerül, nem is oly bonyolult eszközökkel.

Nem olvassa fel a pártja által előre megírt beszédet, hanem saját szavaival, egyszerűen és keresetlen stílusban fejezi ki a hallgatóság, a „kisemberek” sérelmeit. „Maguk, az emberek tudják, mit akarnak”, mondja az elnökjelölt, és felsorolja a szívhez szóló kívánságlistát: „jobb sulikat, jobb melót, kevesebb bűnözést”. „Hányuknak a gyereke sötét, mint az éjszaka”, teszi fel a kérdést az elnökjelölt, mindjárt hozzátéve, hogy ez nem a „maguk hibája”, hanem a „suliké”, ahol „fémből van a detektor” (utalva az iskolai lövöldözésekre és a fegyverlobbyra).

Gilliam ugyanilyen hangnemben szidja a multinacionális vállalatokat, és burkoltan a gazdagokat, majd kimondja a hallgatóság örömujjongása közepette, hogy a rendszer „úgy szar, ahogyan van”. A fásult, unalmas tömeg a káromkodásra üdvrivalgásban tör ki. A retorikai alakzatok nélküli rendszerszidalom képes már csak felcsigázni az átlagos szavazót, aki mindenbe belefáradt, csüggedt, és elégedetlen. Az emberek a nyakatekert sablonszövegek és bonyolult programok helyett inkább a tudatlan, nyers modorú, ám őszinte elnökjelöltet választják.          

Nem Gilliam volt az egyetlen az amerikai filmvásznon, aki nyíltan szidta a politikai és társadalmi rendszert.

Paár Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3813725744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Übüpapa 2018.03.10. 14:26:41

A film jó volt! Példának is remek a populista, demagóg stb. elnökjelölti beszédekre. A problémám az vele, hogy amíg a filmbeli jelölt mindezt komolyan gondolja, azaz nem hazudik, nem akarja az ellenfelét befeketíteni (?!), addig a magyar valóságban (és az amerikaiban is) az a kampányok célja, hogy minél jobban lejárassák egymást a jelöltek. A beszédek igazodnak a hallgatóság befogadóképességéhez, érzelmekre akarnak hatni, ám igazságtartalmuk kevés. Nemhiába a legkevésbé iskolázott, és érzelmileg megfogható rétegek maradtak meg a Fidesz mellett. A másodiknak tűnő párt pedig a Jobbik! Érteni vélem, hogy a 40 év szocializmus után sokan miért mennének vissza a kiindulóponthoz, azaz a Hothy korszak jelképeihez, hazafiságeszményéhez, Trianonhoz stb. A baloldal kis pártjai ellenben nem csupán lejáratták magukat, hanem ma is képtelenek előállni normális, hihető programmal, jelölttel, és ezt kommunikálni képes szónokokkal.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.10. 19:29:42

A populizmus lassan legyőzni a liberális elnyomást. Jó hír ez a kisembereknek.
süti beállítások módosítása