New York, egy hatalmas massza, kultúrák tarka keveredése. Mégis egyedi és különleges, de egyben az egész amerikai társadalom leképeződését adja az ide látogatók számára. Apró, ám fontos részletek a multikulturális metropolisz mindennapjaiból: Lakatos Júlia ezúttal new yorki élményeit osztja meg a Washington Poszt blogsorozatában!

Ha nem bírod az olvadó aszfaltot, a szemetet, vagy hogy patkányok szaladgálnak a metróban, akkor New York valószínűleg nem a Te városod. Ha azonban szereted a sokszínűséget és a pezsgő kulturális életet, akkor lehet, hogy mégiscsak ott a helyed. Washington kétségkívül tisztább és rendezettebb, de mégiscsak egy közigazgatási központ. Jellegét tekintve jóval európaiabb, mint a legtöbb amerikai város. Ezzel szemben New York olyan, mint egy nagy skanzen. A multikulturalizmus Mekkája. Bizonyos szinten leképezése Amerikának, valahol az Egyesült Államok esszenciája, miközben teljesen különbözik minden más várostól.

Modernkori jellegét a folyamatosan özönlő bevándorlók formálták, akik gyakran itt – az első adandó helyen – telepedtek le, miután beléptek az Egyesült Államokba. Így aztán jól megkülönböztethető, karakteres közösségek jöttek létre egymás mellett. Miközben a korábban New Yorkra jellemző foglalkozások köré csoportosuló negyedek napjainkra szinte teljesen eltűntek (fashion district, meat district, diamond district), a kulturális/nemzetiségi alapú közösségek még mindig léteznek, sőt a különböző bevándorlási hullámoknak köszönhetően gyarapodtak is.

A jóval ismertebb kis Olaszország (Little Italy) vagy a kínai negyed mellett éppúgy létezik kis Korea vagy dominikai, trinidadi negyed, és még sorolhatnánk. Ott jártamkor épp a Puerto Ricó-i parádé zajlott (National Puerto Rican Parade) az 5. sugárúton, amit 1958 óta rendeznek meg a Puerto Ricó-i származású amerikaiak tiszteletére. Közel két millió nézővel ez egyike a legnagyobb New York-i felvonulásoknak, és az esemény fényét helyi és országos politikusok, valamint olyan Puerto Ricó-i származású hírességek emelik, mint Jennifer Lopez, Marc Anthony vagy Ricky Martin. New York polgármestere, Bill de Blasio idén is végig gyalogolta a 35 utcányi távot, hangsúlyozva a Puerto Ricó-iak rendkívüli hozzájárulását a város életéhez az utóbbi száz évben.

A parádé és a hozzá kapcsolódó büszkeség jól szemlélteti Amerika természetét. Egyszerre lehetsz büszke arra, honnan jöttél, és hogy kivé váltál. Egyszerre lehetsz magyar (olasz, ír, kínai stb.) és amerikai. A nagy amerikai közösségen belül létező sok nemzeti, vallási közösség kicsit hasonlít ahhoz, hogy a nagyon is individualista amerikai társadalom tagjai képesek egymással rendkívül hatékonyan együttműködni. Az amerikaiak érzelmi intelligenciájukhoz hozzátartozik az is, hogy képesek felmérni, mikor melyik részét kell személyiségüknek előhívni: a versengő vagy az együttműködő énjüket. Éppígy képesek egyszerre büszkének lenni őseik hagyományaira és amerikaiságukra. Az amerikai kultúrában pedig mindenki számára van hely a nap alatt. Minden csoportot megünnepelnek, hiszen egy olyan országban, ahol szinte senki nem „őshonos”, fontosak a gyökerek. E pluribus unum  (sokból egy) – hirdeti az ország egyik legrégebbi és hivatalos mottója. Ez az eredetileg a 13 kolóniára vonatkozó szólam az évek során új jelentést nyert. A különböző vallások, nyelvek és hagyományok találkozásából ugyanis egy nemzet jött létre. New Yorkban különösen jól megfigyelhetőek ezek a különböző és önálló arculattal rendelkező közösségek, másutt talán jobban asszimilálódtak. Ezen közösségek együtt alkotják Amerikát. Ezért, habár azt mondják, Amerika nem New York, New York egészen biztosan nagyon Amerika.

Lakatos Júlia