A sci-fi témájú könyvek, filmek és sorozatok politikai tartalmainak elemzése jó ideje kerül feldolgozásra komoly szinten, kis hazánkban Tóth Csaba jegyzetel az interneten a témáról és még kurzust is indított az ELTE-n. Az ő megközelítése jellemzően szigorúan „in-universe”, azaz a könyvek, filmek, sorozatok által felvázolt politikai rendszerek leírását és elemzését tűzi ki célul. Politika a filmvásznon sorozat legújabb része!
Ez a megközelítés igen érdekes, és gyakran hasznos is, de érdemes ezeket a műremekeket, mint a korabeli társadalmi és politikai viszonyokra való reflexiókat szemügyre venni. A sci-fi ugyanis, hiába játszódik fényévekre és évszázadokra jelenlegi világunktól, mégis éppen arra alkalmas, hogy bizonyos technikai korlátoktól megszabadulva erről a világrendről, erényeiről, hiányosságairól egy képet adjon, és elgondolkodtasson bennünket.
Nincs ez másképp a Star Trek széria esetében sem. Foglalkozhatnánk persze szinte bármelyik másik sci-fivel, de a Star Trek azért különösen érdekes, mert szinte egyedülálló abban a tekintetben, hogy epizódjai és filmjei közel ötven éve vannak a képernyőn. Ez az elképesztő siker lehetőséget nyújt arra, hogy a készítők (és ezáltal kicsit Amerika) nézeteinek alakulását végigkövessük évtizedeken át.
A legérdekesebb ebből a szempontból az eredeti sorozat, amely a hatvanas évek Amerikájáról nyújt nekünk némileg torz tükröt. A Star Trek mindig is rendkívül progresszívnek számított. A polgárjogi mozgalom tetőpontján készített sorozat úttörő volt a faji ellentétek lebontásában a tévéképernyőkön: az egyik első műsor volt, amely több különböző rasszból alkalmazott színészeket. A Star Trek univerzumában a Föld népei már egyesültek, ennélfogva nem csak fehér, hanem fekete, sőt, ázsiai és (bár ez nem külön rassz) orosz tisztek is szolgálnak az Enterprise csillaghajón. Igen merész kísérlet volt ez a szegregáció időszakában, alig néhány évvel a kubai rakétaválság után! A faji ellentétek elleni küzdelem tekintetében igen fontos előrelépés volt az első, különböző bőrszínű szereplők között elcsattanó tévés csók is.
Éppen ez a progresszív szemlélet az, ami különösen érdekessé teszi néhány, ma már rendkívül maradinak tűnő társadalmi jellegzetesség ábrázolását. Az ezeket a jellegzetességeket tartalmazó jeleneteket kiélezi, hogy általában a ma már egészen furcsának tűnő szokás mellett egységesen kiállnak az emberek, és az űrlények (jellemzően a logikát mindennél előbbre tartó Spock) értetlenkednek, így a mai kor embere az embertelen űrlények oldalára kerül.
Remek példa az első évadból az a párbeszéd, amelyet főhőseink, Kirk kapitány és Spock folytatnak le. Miután Spock nem érti a legénység néhány tagját korábban saját szórakoztatására fogva tartó, mindenható, de rendkívül gyerekes űrlény illogikus viselkedését, Kirk megpróbálja megmagyarázni neki a helyzetet saját gyermekkori analógiáival. Mint minden izgága kisfiú, ő is tintába mártotta a kislányok copfját, konzerveket kötött össze és ellopta a szomszéd fájáról az almát. Mindezt a 23. században, amikor a technológiai fejlődésnek köszönhetően az emberiség anyagi igényei hiánytalanul kielégítődhetnek! Láthatóan a fejlődés nem terjedt ki a konzervdobozok és tintatartók meghaladására. Spock természetesen tovább értetlenkedik, és a készítők szándéka szerint ez humoros, hiszen ilyen alapvető gyerekcsínyek nélkül egyetlen emberi fiú sem nőhet fel. A tény, hogy egy ilyen híresen progresszív sorozatban is megjelentek ezek a motívumok, bizonyítja, hogy a hatvanas évek Amerikájában teljesen szokványosak voltak, és mutatja, hogy milyen sokat változott az USA társadalma néhány évtized alatt. Nem meglepő, hogy a sorozat igazán csak az egy évtizeddel később újrasugárzott részek révén lett igazán népszerű; a közönség nagy része pedig már nem a sokszor már addigra elavult gyakorlatokat szorgalmazó emberek, hanem a logikus, és ennélfogva időtálló érveléssel előálló Spock mellé állt a viták során. Igen tanulságos lehet ez mindnyájunk számára.
Az amerikai társadalom dinamikus változását tükrözi, hogy a sorozat ’80-as évek során történő újraindításakor már egészen más társadalomképet tár elénk a Star Trek. Kiválóan mutatja ezt a két kapitány habitusa közötti különbség, ami egyben leképezi azt is, hogy az adott sorozat mit is gondolt a kor férfijáról. Kirk elsődleges erénye, hogy gyorsan, ösztönösen tud dönteni, és sosem futamodik meg a harctól, igen agresszív, ezen tulajdonságait kihasználva pedig igazi nőcsábász. Az intelligenciát hol használja, hol megveti, de mindenesetre kevesebbre tartja, mint az érzelmeket és az ösztönöket. Kirk utódja, Picard kapitány viszont gyűlöli az erőszakot, nem képes megütni a megfelelő hangot a nőkkel, kellemetlenül érzi magát, ha érzelmekről van szó és kiemelten fontosnak tartja a racionális döntéshozást, lehetőleg átfogó vitát követően, valamint a diplomáciát részesíti előnyben az agresszióval szemben.
Ez az összevetés nem csupán a férfiideál radikális változását mutatja be, de azt is, hogy mennyire mást vártak el a ’80-as években egy vezetőtől, mint korábban. Ezt a változást a politika is fel kellett ismerje és bizonyos körökben (ne felejtsük, a Star Trek progresszivitása miatt elsősorban a liberális közönségnek apellál) alkalmazkodott is hozzá. Jól mutatja ezt a politika minden területén a „soft power” előretörése, de ennek a témának feldolgozása túl összetett ahhoz, hogy itt és most megtárgyaljuk. Azt viszont talán sikerült bemutatni, hogy űrlények között tengődő és a jövőben élő embereket nézve legalább annyit tanulhatunk társadalmunkról, mint a jelenleg, vagy éppen történelmi időben játszódó művek révén.
Rajnai Gergely
