Nagy port kavart Ambrus Attila, azaz a Viszkis szabadulása a héten. Vajon vissza tud-e integrálódni a társadalomba, ha túljutott az interjúk hadán, és következnek a szürke hétköznapok. Mit kezdhet valaki az életben, aki ilyen országos ismertségre tett szert? Használja börtönben szerzett tudását, és menjen keramikusnak? Nos, az egykoron a Viszkis-üggyel foglalkozó rendőrök közül többen is érdekes választ adtak erre a kérdésre.

A rendőrségnél vagy a pénzintézeteknél volna célszerű tanácsadóként alkalmazni, mivel a rablások során szerzett tapasztalata a biztonsági rendszerek hiányosságairól felbecsülhetetlen. Ismerős valahonnan ez a nem éppen hétköznapi megoldás? A Kapj el, ha tudsz című filmben Leonardo DiCaprio által megszemélyesített Frank Abagnale is pontosan így vált Amerika legnagyobb csalójából az FBI legjobb emberévé. Üldözöttből üldöző lett és tisztes polgár, aki emellett egy nagy biztonsági tanácsadó céget vezet. És itt jön be a második érdekes gondolat. Fülöp Valter ezredes, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese úgy nyilatkozott, hogy „… Szabadulása után biztos meg fog élni a nevéből, és bízom benne, hogy a fiatalok felé azt fogja közvetíteni, hogy az elkövetett bűntettek milyen következményekkel járnak, és hogy milyen rossz éveket a börtönben tölteni.”Egy biztos, máris felröppent a hír, hogy meg akarják filmesíteni a történetét. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen módon mesélik azt el.

Mikor Frank Abagnale megtudta, hogy vászonra akarják vinni életét, megijedt attól, hogy ez majd glorifikálja tetteit, és rossz üzenetet közvetít a nézők felé. Rendezői oldalról viszont Stephen Spielberg azt mondta, hogy nem azért készített filmet Frank Abagnaleről, amit tett, hanem amit tett az életével az utóbbi harminc évben. És valóban. A film megmutatja, mi motiválta Frank Abagnalet az újabb és újabb egyre nagyobb csalásokra, és mikor esély nyílt rá, hogyan változott meg. Tanít, anélkül, hogy szájba rágná, hogy lopni bűn. Megmutatja, hogy nem futhatunk örökké önmagunk elől, végül szembe kell néznünk cselekedeteink következményeivel. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy van esély az újrakezdésre. Sok rossz döntés után is jó útra térhet valaki. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a társadalom adjon még egy esélyt az illetőnek. Akár előadásokat tart iskolákban, fiataloknak, akár a mozivásznon köszön vissza történetének tanulsága, Ambrus Attilának lehetősége nyílhat, hogy példájával másokat tanítson. Nem a whiskyből merített bátorság vagy a bravúros szökés a fontos, hanem, az hogy mit tud nyújtani neki az élet a börtönön túl, és hogyan ragadja meg ezt a ritka lehetőséget. Idehaza a bűn csupán egy statisztika, egy húsz másodperces hír a televízióban. Valami távoli dolog, ami valójában nem is érint minket. Bele se gondolunk, hogy a börtönviselt embernek is egyszer valahol, valahogyan újra kell kezdenie, és nem sok támaszt nyújt nekik a külvilág ehhez. Ambrus Attila története rávilágíthat erre a jelenségre. Ki tudja, talán hamarosan a mozikban is.