Nemrég interjút készítettem Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Bírósági reform önerőből címmel, ahol az LB-elnöke többek között a következőt mondta: „Fogalmunk sincs arról, hogy milyen irányba alakul a bírósági szervezet… Annak kapcsán, hogy hogyan alakul a bírósági szervezet igazgatása, illetve milyen bírósági szintek lesznek, koncepcióról nem tudunk. A bírósági szervezet átalakítása mindenhol hosszú évekig tartó folyamat. Rövid idő alatt csak ötletelni, rögtönözni lehet.” Őszintén szólva meglepett ez a kijelentés, mert azt remélné az ember, hogy ha hivatalos egyezetés, véleményáramlás nincs, akkor legalább informális utakon tájékozódik a kormányzat – úgy tűnik tévedtem. Pedig az egyeztetés korántsem áll annyira távol a Fidesz-kabinettől, mint ahogy ezt elsőre sejtenénk. Éppen a bírósági reform nyitányának tekinthető, 2010 végén elfogadott törvénycsomag példázta azt, hogy a Navracsics Tibor vezette igazságügyi kormányzat és a bírósági szervezet tud együtt dolgozni: tehát valódi szakmai egyezetések útján is lehet kormányozni.
Úgy tűnik – nem meglepő módon –, hogy a sarkalatos kérdések (így a véglegesnek szánt bírósági reform) azonban nem ilyenek: itt bizony a pártközpontban dőlnek el a dolgok. Azonban a belső szakmai vitákat nem mellőzheti a Fidesz sem. A Fidesz új igazságszolgáltatási koncepciója még korántsem kiforrott, s az egyes megoldások szorgalmazása konkrét erőcsoportokhoz köthető. Abban nincs vita Fideszen belül, hogy az 1997-ben kialakított önigazgatási rendszer a továbbiakban nem fenntartható, azt is mondhatnánk, hogy nem hatékony, s éppen ezért elkerülhetetlen valamilyen mérvű centralizálás, a bírósági szervezetrendszernek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá rendelésével. Az egyik fontos indok és érve szintén hatékonysági szempontú: mindenképp gyorsítani kell az ítélkezést, amelynek egyik korlátját a túlzott bírói önigazgatásban vélik egyesek felfedezni. Nagyjából két irány rajzolódik ki a kormánypárton belül. Míg a Fidesz vezetői a bíróságot a kormány alá rendelné; addig Navracsics Tibor és Áder János (utóbbi éppen a párt vezetése kérte fel az igazságügyi reform koordinálására) képviselik, akik egy vegyes modellben érdekeltek, mely szerint az igazgatási feladatok zöme megmaradna egy bírói testület kezében (tehát fennmaradna az önigazgatás), s a KIM ehhez nyújtana segítséget.
A bírósági reform legalább két szempontból is egyfajta „állatorvosi ló”, lakmuszpapír a Fidesz politizálását illetően. Egyrészt nagyon is nyilvánvaló, hogy a reform egyik fő szempontja, legalábbis látszólagos indokolása a kormányzati hatékonysággal függ össze: a cél a hatékony, gyors igazságszolgáltatás (az már egy másik kérdés, hogy a valódi gát ténylegesen a meglévő bírói önigazgatás). Másodsorban jól látható, hogy a párton és a kormányon belüli erővonalak éppen a szakmai-politikai tengely mentén ütköznek. Meglepőnek is tűnhet, hogy éppen az érintett miniszter (aki nem mellesleg a 2010-es bírósági reform tető alá hozáskor együtt tudott működni a bírákkal) tiltakozik a bírósági szisztéma kormány alá rendelése ellen. S az is figyelemreméltó, hogy a szakmai alapon opponáló Ádert és Navracsicsot Orbán Viktor korábbi és jelenlegi belső ellenzékeként tartják számon.
