Itt a Húsvét, itt vannak a menterendszerű bejegyzések a politikusoktól, amikben kellemes ünnepeket kívánnak minden követőjüknek, potenciális szavazójuknak.
Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy ilyenkor még a legnagyobb politikafogyasztók is hátradőlhetnek, nem kell foglalkozni azzal, amit a politikusok üzennek, kivételesen nincs mit kiolvasni belőlük, a politika is szabadságra ment. Viszont, ha egy kicsit közelebbről nézzük meg, mi a helyzet, máris találunk a kilós sonkákban is politikai tartalmat.
Először is, már az sem mindegy ki posztol sonkáról, és ki valami másról. Orbán Viktornál már szinte hagyomány, hogy sonkafőzési tippeket oszt meg, idén sem maradhattak ezek el. Novák Katalin eközben kalácskészítési tippeket osztott meg, Németh Szilárd pedig pacalról és kocsonyáról számolt be. Ezzel szemben a vezető ellenzéki politikusoknál, így pl. Dobrev Kláránál, Gyurcsány Ferencnél, Ungár Péternél, Donáth Annánál, Komjáthi Imrénél, Kunhalmi Ágnesnél, Jakab Péternél vagy éppen Márki-Zay Péternél sem találkozunk ételekkel, receptekkel vagy bármi hasonlóval.
Akár tudatos ez az éles eltérés, akár nem, sokat elárul arról, hogy milyen irányba pozícionáljak magukat az egyes oldalak, kik a célközönség: a magyar hagyományokhoz ragaszkodó, az ehhez köthető ételeket az ünnep központi elemének tekintő táborhoz inkább a Fidesz, a hagyományokat nem legszigorúbban vevő polgároknak viszont inkább az ellenzék próbál üzenni. Ez két, világszerte jelentős politikai törésvonal egy-egy oldalára elhelyezi az egyes politikusokat: egyrészt a globalista/lokalista ellentétpár esetében a kormánypárti politikusok egyértelműen lokalisták, kifejezetten a Húsvét helyi jellegzetességeire fókuszálnak, ellenben az ellenzék közelebb áll a globalista állásponthoz, és sokkal inkább az univerzális, nem csak magyar kontextusban értelmezhető tartalmakra fókuszál. Ez mindeközben felrajzolja a város/vidék törésvonalat is: a Fidesz inkább a vidéki szavazóknak próbál üzenni (a világon mindenhol vidéken van lokalista többség), az ellenzék pedig inkább a városokat célozza meg. Tehát már a sonka jelenléte vagy hiánya is nagyon sokat elmond arról, mit is szeretne a politikus.
Az egyes politikusok önképéről is sokat elmond, hogy milyen tartalmakat osztanak meg a közösségi médiában a húsvéti időszakban. Míg Orbán Viktor és Novák Katalin szűk értelemben vett politikai bejegyzéssel nem jelentkezett már napok óta (Orbán utoljára szerdán számolt be a kormányülésről, azóta minden a sonkáról és kolbászról szól), addig az ellenzékiek egy-egy jókívánságos poszt mellett az ünnepek alatt is a politikával foglalkozik. Közülük is kiemelkedik Gyurcsány Ferenc, aki még húsvéti elmélkedéseiben is olyan üzeneteket fogalmaz meg, ami a kormánnyal szemben kritikus. Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor sem hagyott fel a politizálással, nem valószínű, hogy ne figyelné a politika alakulását csütörtök óta, azonban ezt a képet szeretné sugározni magáról, szemben Gyurcsánnyal, aki arra törekszik, hogy úgy láttassa magát, mint aki a hét minden napján és a nap 24 órájában végig a Fidesz uralmának megtörésén gondolkozik és serénykedik.
Orbán szeretne a mindennapi politikától elemelkedni, felülemelkedni; úgy tenni, mintha ő csak a nagy, stratégiai ügyekkel foglalkozna, a nemzet bölcs vezetője lenne, aki az apró-cseprő ügyekkel már nem foglalkozik. Ez egyébként a napi politikát egyáltalán nem érintő március 15-ei beszédében is tapintható volt már. Gyurcsány ezzel szemben úgy tesz, mintha ő éjt nappallá téve a következő lépésen törné a fejét. Orbán az ünnepek alatt a passzivitással, Gyurcsány az aktivitással üzen. Mindkét kép kissé torz, kissé hamis, de a közlés szándéka világos, és látszik, hogy a két politikus, és általában a két politikai oldal hogyan képzeli, milyen hozzáállást várnak el tőlük a választóik.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a húsvéti aktivitás arra is rámutat, hogy a „populizmus” tengelyén hol kívánja elhelyezni magát az adott politikus. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor idén már unokáit is szerepeltette, minden videóban feltűntek. A családtagok bevetésével olyan élményeket próbál felmutatni a táborának, amik mindennapi emberként mutatják be, és amelyek minél szélesebb réteg számára átélhetők, szerethetők. A lényeg, hogy a politikus átlagember, a nép egyszerű gyermeke legyen, aki az elittel szemben képviseli a többséget – ez maga a populizmus Cas Mudde híres meghatározása szerint. A kormánypárti politikusok szinte egytől egyik populistaként mutatják be magukat húsvéti bejegyzéseik alapján – és ebben is Orbán Viktor jár az élen közülük is.
Ezzel szemben az ellenzékiek egy-két elszórt életkép és elmélkedés mellett inkább szakpolitikával próbálják meggyőzni szavazóikat. Ungár Péter legutóbbi bejegyzése egy gyermekvédelmi törvényjavaslatról szól, Komjáthi Imre Nagyszombaton átfogó egészségügyi reformot követelt, Hadházy Ákos pedig Húsvétvasárnap az élelmiszerinflációról, a Budapest-Belgrád vasútvonalról és az oktatási státusztörvényről is posztolt. Akár tudatosan, akár nem, az ellenzéki politikusok nagy része élesen szembehelyezkedik a kormánypárt populizmusával, és szakpolitikusként pozícionálja magát. Azt mutatják be, hogy fontos ügyekben helyes álláspontot képviselnek, ezért kell rájuk szavazni, nem azért, mert épp olyanok, mint az átlagpolgár. A kompetens elit képét mutatják magukról, ami épp a populizmus ellentéte: ez a technokrata pozíció.
Bármilyen hihetetlen tehát, a sonkák mennyisége és jellege Húsvétkor nem csak az ünnepi asztalon lényeges, hanem a politikusok közösségi oldalain is. A látszólag üres és politikailag irreleváns tartalmak rengeteget elárulnak arról, hogy mi is az egyes politikusok stratégiája, hogyan közelítik meg a politikát és kit tekintenek célközönségüknek. Bár mindannyian jobban tesszük, ha Húsvétkor elsősorban ünneplünk és csak másodsorban politizálunk, azért fél szemmel oda lehet figyelni ilyen alkalmakkal is a politikai üzenetekre, mert gyakran sokatmondóbbak, mint a politikai főszezon sablonbejegyzései.
Rajnai Gergely
