Jól emlékszem arra, hogy gyermekkoromban, az 1980-as években igencsak igyekeznünk kellett szombaton a bevásárlással. Ha ugyanis valamit elfelejtettünk megvenni aznap délutánig, utána majd bajos volt beszerezni bármit is, lévén, hogy a boltok szépen bezártak. Nem úgy volt, mint manapság, hogy hipermarketek sora tart nyitva számos magyarországi városban nem csak szombaton, hanem vasárnap is: kár tagadni, ezzel az emberek életminősége a Kádár-rendszer utolsó éveihez képest e tekintetben jelentősen nőtt a bevásárlóközpontok 1990-es évek második felében kezdődött elszaporodásával, hiszen ugrásszerűen megnőtt a választék. Ezt mi, vásárlók talán nem is értékeljük kellőképpen. Pedig egy megyei jogú városban élő nyugodtan lehet feledékeny, vagy hétköznaponként időhiánnyal küszködő az ember: ha a hét első hat napján nem fordított figyelmet élelmiszere megvételére, sebaj, vasárnap is lehet pótolni a mulasztást.
Csakhogy a Fidesz szövetségese, a KDNP már jó ideje szorgalmazza, hogy a nagyobb kereskedelmi üzleteknek tiltsák meg a vasárnapi nyitvatartást, a kereszténydemokraták legújabb törvényjavaslata szerint legfeljebb évente hat alkalommal engedélyeznék nekik a vasárnapi működést. Ebben a bejegyzésben nem foglalkozok e komplex kérdés minden ága-bogával, ezt megtették már mások. Azzal viszont, hogy a politikusok napirendre tűzték a kérdést, már nem csak hétköznapi, vagy szakmai ügy a vasárnapi vásárlás, hanem politikai. Nem is akármilyen.
Gondoljunk arra, hogy a vasárnapi nyitva tartás számos, egymással merőben ellentétes érdek harcát hozza felszínre. A nagy bevásárlóláncok, hipermarketek forgalmuk és hasznuk csökkenésétől tartanak. A szakszervezetek ellenben a dolgozók túlhajszolásától és kiszolgáltatottságától félnek. A vásárlóknak pedig nem jön rosszul, ha vasárnap, kényelmesen, viszonylag olcsón végezhetik el a bevásárlásaikat, amely részben életformává is vált. Nos, a politikának ezen érdekek között kell igazságot tenni.
A KDNP láthatóan világnézeti alapon is szorgalmazza a vasárnapi nyitva tartás visszaszorítását. A Biblia mindjárt az elején elmondja, hogy Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, de a hetedik napon megpihent. A KDNP-s törvényjavaslat hivatkozik ugyan a családi élet, a pihenés fontosságára, de árulkodó, hogy egyértelműen sérti a nagyobb kereskedelmi láncok érdekeit, mert nem csak hogy korlátozná a vasárnapi nyitvatartást, de riválisaiknak, a kisebb üzleteknek viszont korlátlanul megengedné azt.
Nem tudom, hogy készültek-e már számítások arról, hogy nagyjából hány embert érintene kedvezően a KDNP elképzelése, és ezzel szemben hányat hátrányosan. A törvényjavaslatban ilyen számítás nincs, pedig, ha az elképzelésből a jelenlegi formájában lesz törvény, akkor akár tovább csökkentheti a kormánypártok népszerűségét. Mert lehet, hogy sok alkalmazott megszabadul a vasárnapi munka terhétől, de a kereskedők szervezetei már most céloznak arra, hogy profitjuk csökkenésére - amelyet a válságadók már amúgy is megapasztottak – elbocsátásokkal fognak válaszolni. Aki pedig közülük munkanélküli lesz, nem biztos, hogy utólag már dicsérni fogja a fideszes többségi parlamentet a törvény elfogadásáért. A vásárlók, akik hosszú éveken át könnyen hozzászoktak ahhoz a kényelmhez, hogy bármikor bevásárolhatnak, zárt kapukra találnak vasárnaponként. Sokukban ez haragot válthat ki a törvény kitalálói ellen, legalábbis a Medián 2007-es felmérése még azt hozta ki, hogy a magyarok 58%-a ellenzi a vasárnapi nyitva tartás megtiltását.
Nem állítom, hogy önmagában a vasárnapi nyitva tartás tömegeket fordítana el a Fidesztől, vagy a kormánytól. Csakhogy a kormányzat enélkül is éppen elég erősen vitatható lépéseket tett már meg, vagy kezdeményezett, számára új politikai frontot nyitni, amely érzékelhetően és igen látványosan beleavatkozna a magyarok mindennapjaiba, szerfölött kockázatos.
