Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Női perspektívák: Háztartásbeli Andrea vs. Dr. Önmegvalósító Bernadett?

2011. január 15. 21:32 - Méltányosság

 

A napokban több írást is ihletett Képviselőné Háztartásbeli Andrea, azaz a képviselői vagyonnyilatkozatokban szereplő mintanév. Ezek a cikkek rámutattak arra, hogy a kormány intézkedései a női foglalkoztatottság növelése, valamint a gyermekvállalás ösztönzése terén ellentétes irányba mutatnak a nyugati mintákkal. Szekeres Valéria véleményével szemben ugyanakkor nem konzervatív nőpolitika van előkészülőben, hiszen konzervatív politikus Angela Merkel is mégis haladó álláspontot képvisel ez ügyben. Az alapvető megközelítést tekintve kormányoktól függetlenül korszerűtlen a hazai megközelítés e kérdésben. Magyarországon ugyanis még mindig demográfiai, és nem nemzetgazdasági, esélyegyenlőségi szempontból közelítjük meg a kérdést.

Észre kell venni, hogy a demográfiai csökkenés nem visszafordítható a gyermekvállalás és az otthonmaradás explicit ösztönzésével. Csak akkor növelhető a gyermekvállalási kedv, ha a megfelelő anyagi, infrastrukturális háttér biztosított ehhez. Ez viszont a nők munkaerő-piaci jelenlétének növelésével, a bérkülönbségek csökkentésével, és a gyermekellátás feltételeinek biztosításával lehet elérni. A nők 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjazásának lehetőségének biztosítása, azzal a szándékkal, hogy majd ők vigyáznak az unokákra, épp ellentétes irányba hat. Szembe megy azzal az Európa-szerte megfigyelhető törekvéssel, amely a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében igyekszik egyre jobban kitolni a munkában töltött évek számát. Ráadásul egy ilyen jellegű intézkedés sem az államot, sem a piaci szférát nem ösztönzi a gyermekellátáshoz kapcsolatos szolgáltatások (bölcsőde, óvoda, bébiszitter) bővítésére, bebetonozva a jelenlegi csapdahelyzetet.

Választást kell adni a nőknek. Annak lehetőségét, hogy megfelelő infrastrukturális háttértámogatással eldönthessék, távmunkával, részmunkaidőben dolgoznának gyermeknevelés mellett, vagy szülést követően rövid időn belül önként, munkaszeretetből, elhivatottságból (és nem anyagi kényszerből) visszatérnek dolgozni. Ehhez teljes mértékben át kellene alakítani mind a munkahelyek, mind a gyermekellátás szemléletmódját. Ösztönözni kellene a távmunka és részmunkaidő elterjedését, az apák fokozott szerepvállalását a nevelésben csakúgy, mint a ház körüli teendők (mosás, főzés, takarítás, gyermekfelügyelet) kiszervezésének adókedvezményekkel történő támogatását. Ez egyszerre segíti elő a munkahelyteremtést, hiszen jelentősen megnöveli a szolgáltató szektort, valamint a gazdasági növekedést, mivel a magasan képzett nők (hazánkban mára már több a női diplomás, mint férfi) tudása, értékteremtő képessége nem veszne kárba. Idővel aztán egyszer csak azon kapnánk magunkat, hogy a vagyonbevallásokon Háztartásbeli Andreák helyett, Dr. Önmegvalósító Bernadettek szerepelnek.

17 komment
Címkék: nők foglalkoztatottság gyermekvállalás női szerepek

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr873246317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szent Eltvíz 2011.01.16. 12:09:26

Szekeres Júlia: " Vitatott az a munkaerő-piaci és egyéb szempontok miatt tudatosan sulykolt nézet, hogy a kisgyermek csakis az édesanyja mellett fejlődhet egészségesen: egyéves kortól problémamentes lehet a gyermekközösségbe való beilleszkedés, illetve a nem szülői gondozás." Vitatni lehet, de cáfolni aligha. A család a társadalom alapvető alapköve, a család neveli a gyereket, a gyerek azt adja tovább a saját családjának, amit gyermek korában megkedvelt, tapasztalt. Ez a családi tradíció, szokások kialakulásának folyamata. Amennyiben a szülők mindketten dolgozni kénytelenek, a gyereket a család helyett az intézmények nevelik. Ennek hatásfoka, milyensége, minősége szemmel látható.Ha a társadalom elgépiesedése, elidegenedése, szétverése a cél, akkor nosza. "A nők 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjazásának lehetőségének biztosítása, azzal a szándékkal, hogy majd ők vigyáznak az unokákra, épp ellentétes irányba hat. Szembe megy azzal az Európa-szerte megfigyelhető törekvéssel, amely a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében igyekszik egyre jobban kitolni a munkában töltött évek számát." Európa a saját tévedésének áldozata. Idegenekkel, más országok vendégmunkásaival töltötték fel a munkahelyeket azzal a szándékkal hogy ők majd előállítják a társadalmi vagyont, de nyugdíjért mejd csak otthon folyamodnak, ez nem jött be. Az idegenek ott maradtak és hozták magukkal a családjukat is. Merkel épp valamelyik nap nyilakozott, amellyel beismerte hogy a multikulturális Németország nem működik. A nyugdíjkorhatár kitolása annak beismerése, hogy a lakosság oly módon ki van használva, hogy a mértéktelen gazdagodásról- haszonról a társadalmi -gazdasági elit olyan szinten sem hajlandó lemondani, hogy a lakosságnak nyugdíjat nem kíván biztosítani. Ez mindössze elosztási kérdés. Ennek érdekében kitalálták és favorizálták a kétkeresős családmodellt, amely a tradícionális életfelfogással abszolút módon helyezkedik szembe. Ez nem lehet követendő cél. Nyugat-Európa ma már olyan alapvető problémákkal néz szembe ezen életstílus miatt, hogy a lakosság mikrózható ételekre kezd ráállni, idő híján csak konyhakész és gyorséttteremből származó ételeket fogyaszt, eközben a táplálkozásra minimális idő jut, annak összes hátrányával. A gyorséttermi ételek velejárója a Broiler-csirke, a halliszttel és állati fehérjével (értsd feldolgozott, hőkezelt döghússal-csontliszttel ) felhízlalt egyensertés, a szabványban meghatározott görbületű egyenuborka, a szójabab, a génpiszkált kukurúza. Nagyon sokba kerül a társadalomnak a mindenáron kiküzdött gazdasági növekedés ezen módja. A Spektrum nevű tematikus adón egyre-másra készülnek azok a műsorok, amelyek a természetes életmódot forszírozzák. Jó példa erre Hugh Fearnley Whittingstall természetes életmódot propagáló műsora, amelyben olyan brit honpolgárokon keresztül ismerteti meg az otthoni ételkészítés folrtélyait,, akik életükben nem vettek a szájukba zöldséget-vagy szabadon kapirgáló csirke húsát.
Válasz erre 

bambuska 2011.01.16. 12:57:01

Kedves Szent Eltvíz, olvastalak volna még...nos, én elméleti fejtegetést nem tudok, csak gyakorlatit: engem már nem kell ösztözni gyerekvállalásra, mert van 3 szép, értelmes. Ellenben keresnék egy kis pénzt a nettó 25 ezres gyes mellé. Megvan a munkahelyem: többségében nőket foglalkoztató, országos lefedettségű, állami többségű és kormánypárti vezetésű cég. 4 órás állás nincs, 8-16-ig beosztás nincs, csak reggel 6-tól, vagy este 7-ig, vagy osztott, vagyis egy nap kétszer kell átmennem a szomszéd városba. Ennyit a nők visszavezetéséről a munka világába... A cikkíró hölgy bizonyára csak a budapesti létet ismeri. Vidéken kevés férfiember keres annyit, hogy ne legyen anyagi kérdés, hogy a felesége dolgozik-e vagy sem. Másodszor: bejárónőt csak az orvos-bírónő házaspár engedheti itt meg magának. Szívesen adnék munkát másnak, kiszervezném a háztartást és elmennék önmegvalósítani, de annyit nem keresnék. Marad tehát az, hogy én takarítok, bevásárolok, főzök a gyerekeimnek, nézem a leckéjüket, az állam által honorált 25 ezerért. Talán hasznosabb lenne polcot pakolni egy multinál, mint felnevelni 3, remélhetőleg hasznos tagját a társadalomnak? Akik majd megtermelik a nyugdíjunkat, ha csak el nem mennek külföldre... Nem karrier árufeltöltőnek lenni( nem vagyok az egyébként), ezek a cikkek, cikkírók viszont azt sugallják, mintha csak ügyvédnők, orvosnők, topmenedzserek, üzletasszonyok lennének ebben az országban, ahol valóban számít a hivatástudat és lehet karriert csinálni és nem lehet kihagyni éveket, mert akkorra elfelejtik őket és kezdhetik elölről. Többségünk nem hivatástudatból dolgozik, hanem egyszerűen szeretné felnevelni a gyerekeit. Továbbá: lehet távdolgozni fordítóként,könyvelőként és még 1-2 szakmában, de nem lehet távmunkában kiszolgálni egy pékségben. pl. Ha valakinek van ötlete, mit kezdjen egy 40 éves, 3 gyermekes, kisvárosi nő humán diplomával ma Mo.-n, ( ez ugyanis idáig 4 hátrány a munkaerőpiacon) , szívesen várom!
Válasz erre 

Szent Eltvíz 2011.01.16. 13:54:31

Kedves bambuska! Tökéletesen igazad vagyon. A társadalom szerintem vívmányként vezette be azt a szisztémát, ahol a női egyenjogúság kiteljesedhet a tanulásban, és a munkavállalásban. Azonban a dolgok odáig fajultak, hogy a női munkavállalás immár nem fakultatív tevékenység, hanem kötelességgé tették, mert a kétkeresős családmodellnél immár mindkét szülő keresete szükségeltetik a minimális szintű megélhetéshez is. Véleményem szerint nem ezt szerettük volna kiharcolni. Itt esetleg lehetne némi párhuzamot vonni a válások, a szétesett családok nagy száma és a modern családfelfogás között, azonban erre vonatkozólag nem ismerek statisztikát. Aztán azon is el lehet tanakodni, hogy a hagyományos női munkaterületek - szövőnőtől orvosig, takarítónőtől adminisztrátorig, gyári munkástól tanárnőig a színskála szerint mindenféle állás állt rendelkezésre, de mára ezek a lehetőségek erősen beszűkültek. Az állam sem igyekszik magas színvonalon ellátni a kétkeresős családmodellhez szükséges infrastruktúra fenntartására vonatkozó kötelességét, így egyre kevesebb a bölcsődei-óvodai hely, így hogyan lehetne a társadalom reprodukcióját biztosító hölgyeket visszavezetni munka világába? Így ahogyan most: nyögvenyelősen, illetve sehogyan. Tehát az állami igyekezet amely az inaktív népesség számát erősen le akarja csökkenteni mindaddig óhaj marad amíg a feltételeket nem biztosítják ehhez, tehát munkahelyet biztosítanak, másrészt ha megnézzük a statisztikát, kiderül hogy a közép és felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aktivitása megfelel az Uniós országokéinak, ezzel szemben az alacsony végzettségű, illetőleg még az alapfokú végzettséget sem szerzett népesség inaktivitása kiugróan alacsony. Magyarul: nem a középosztályt kell munkára ösztönözni, hanem a szocializálatlanok rétegét. Ehhez viszont kevés ha a mi szemünket nyomják ki állandóan azzal hogy éhbérért, erőn felül, lélekölő és önfeláldozó módon mindhalálig dolgozzunk..
Válasz erre 

Szent Eltvíz 2011.01.16. 13:57:42

"alapfokú végzettséget sem szerzett népesség inaktivitása kiugróan alacsony" jav: ezen népesség aktivitása alacsony.
Válasz erre 

Norbi56 2011.01.16. 15:05:05

Érdeklődéssel olvasom az álláspontokat a nők helyzetéről, és lehetőségeiről.Csodálkozom azon amiket ír a szerző. Valószínűleg Ő nem tudja mennyi ma egy nő kereste. Ma a bruttó átlagkeresetek hazánkban 200 e Ft körül mozognak. Ha a szerző keresete 500 eFt akkor, hogy kijöjjön a 200 ezre átlag kell másik három nő, aki csak 100 eFt-ot kap bruttóban, vagy négy, aki csak 75 e Ft ami ma a minimálbér. Azt elhiszem, hogy a szerző jövedelme (ha valóban ennyi) mellett érdemes a gyereket magánbölcsődébe adni és érdemes házvezetőnőt tartani de ez már nem mondható el a másik három vagy négy hölgy esetében.A minimálbérből nem lehet újabb munkahelyeket teremteni a szolgáltató ágazatban. Még az állami bölcsőde fenntartási költsége is több egy ellátottra vetítve (kb.100 eFt )mint a másik három vagy négy hölgy keresete. Így az államnak sem éri meg ezek bővítése ilyen jövedelemszint mellett. Amennyiben egy három gyermekes nő azt választja, hogy otthon neveli a gyermekeit akkor nem vesz igénybe 100 eFt bölcsődei, 75 eFt óvodai és 50 eFt napközis ellátást de három iskolás gyermek esetében is 150 eFt-ot takarít meg az államnak a közkiadásokban. Így teljességgel méltánytalan nettó 25 eFt anyasági "segélyt" fizetni neki. Egy nem Budapesti településen egy számjegyű azon nőknek a száma aki el tud helyezkedni 200 eFt-o meghaladó munkabérért. Nem jó végét fogják a dolognak. Mint ahogy előttem már írták, árú feltöltőnek, baromfibelezőnek lenni nem karrier, csak munka mégpedig egyszerűen a jövedelem szerzés kényszeréért nem az "önmegvalósításért". Persze az értéktelen, devalválódott a társadalom számár feleslegesen megszerzett diplomákkal sem könnyű elhelyezkedni. Ön mit szólna hozzá, ha a bölcsész diplomája ellenére mondjuk parktakarítást ajánlanának Önnek, mert a diplomájának megfelelő munka egyszerűen nincs. Írhatnék még mobilitásról, és rengeteg olyan dologról ami az Ön által vázolt problémát egy kisebbség problémájává szűkíti. Az a harc amit önök folytatnak egy e században elhibázott politika hibás eredménye, amely a kétkeresős modellt állítja a központba. De ennek a következményeit már előttem leírták . Ez sem tartható fenn hosszútávon, mint ahogy a jelenlegi nyugdíjrendszer is haldoklik és meg is fog halni.Egyszerűen gazdaságilag válik fenntarthatatlanná, és akkor a szétzilált családok sem tudják majd megoldani a társadalom feszítő problémáit.
Válasz erre 

matska 2011.01.16. 15:41:07

"Az a harc amit önök folytatnak egy e században elhibázott politika hibás eredménye, amely a kétkeresős modellt állítja a központba. " A kétkeresős modell alapjait a második világháború fektette le; az épkézláb, egészséges férfiak harcolni mentek, ezért kellettek dolgos kezek, amelyek helyettük termelnek a gyárakban. Érdekes, akkor nem aggódott a nép azon, hogy milyen hatással van a gyermekek lelkivilágára a "dolgozó nő", mint olyan. Azután ez a helyzet több okból konzerválódott, s ennek pusztán egyik, csekély hatású összetevője az egyenjogúság-ideológia. Egy biztos, ha én bármiféle kényszerítést érzek a bőrömön a háztartásbeliség irányába, megcélzom valamelyik skandináv országot. "MN: Min múlhat a demográfiai egyensúly fenntartása? KB: Csodaszerekről, pláne rövid távon ható csodaszerekről senki nem tud, de némely összefüggésre rávilágítanak Európa népesedési tanulságai. Az tudható, hogy teljes demográfiai egyensúly csak Dániában van a kontinensen, elfogadható a helyzet Svéd- és Finnországban, a legaggasztóbb születésszámok pedig Olaszországban tapasztalhatók. Alacsony a gyerekvállalási kedv Spanyolországban, Portugáliában, Németországban és Görögországban is. Ezen országok szociológiai elemzése során azt találták, hogy ahol magas a női foglalkoztatottság, és jók a női munkavállalás kondíciói is, ahol a szülés után könnyű a nőknek a munkaerőpiacra visszatérni, ahol jó színvonalúak a gyerekintézmények és a fogyatékosokat és időseket ellátó szolgáltatások, vagyis az állam szerepvállalása intenzív e téren, és ahol a társadalom egyenjogú tagjának ismerik el azokat az egyedülálló nőket, akik gyereket nevelnek, ott többé-kevésbé rendben vannak a gyerekszámok." http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=9150
Válasz erre 

Norbi56 2011.01.16. 16:19:14

(természetesen az e század az a XX. század.) Csak a szabad választás lehetőségét kellene megadni, mert ma inkább a kötelező alkalmazotti(vállalkozói) lét felé terelik a nőket. El kell ismerni társadalmilag és gazdaságilag is hasznos munkának a az otthon végzett munkát és a gyereknevelést , mert most éppen az ellenkezője igaz. Ez a GDP-ben is kimutatható, mint sok más tevékenység. S akkor az oly annyira óhajtott( ámbátor értelmetlen és fenntarthatatlan ) növekedési követelménynek is eleget lehet tenni Tehát nem azok vannak hátrányban akik karriert akarnak csinálni , hanem azok akik a gyermekeiket akarják a társadalom számára hasznosan és hasznosnak nevelni.
Válasz erre 

tanu 2011.01.16. 16:24:14

Köszönet Norbi 56 ! Hozzászólásával egyet értek . Örülnék annak is , ha egyszer végre mondjuk életemben először azt hallhatnám , hogy az anyuka fejleszti a tudását , hogy még jobbra többre szebbre taníthassa a gyerekeit . Miért kellene megfizetni azt a diplomát , amire soha senki nem is tartott igényt ?
Válasz erre 

matska 2011.01.16. 16:40:33

"Miért kellene megfizetni azt a diplomát , amire soha senki nem is tartott igényt ? " Ezzel azt sugallod, hogy vannak tipikusan "női" tanulmányok és diplomák, s ezek tipikusan értéktelenek. Ez csúsztatás. Nekem például nagyon is piacképes szakmám van - nő létemre, s a tágabb környezetemben sem azt látom, hogy a nők "alibiznek" a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon. Legalábbis a többség nem.
Válasz erre 

matska 2011.01.16. 16:45:47

"El kell ismerni társadalmilag és gazdaságilag is hasznos munkának a az otthon végzett munkát és a gyereknevelést , mert most éppen az ellenkezője igaz." Ebben egyetértünk. Mindig hangoztatom azon véleményemet, hogy a magyar társadalom gyermekközpontúsága pusztán elméleti... Ez megmutatkozik abban is, hogy a gyereknevelést, a háztartás működtetését nem tartja munkának, illetve abban is, hogy semmiféle gyakorlati segítséget nem biztosít az anyáknak a hétköznapokban. A magyar társadalom gyermekközpontúsága annyiban merül ki, hogy ítélkezik azok felett, akik nem szülnek vagy nem eleget, továbbá elvárja a nőktől, hogy minden igényüket áldozzák fel az anyaság oltárán, kezdve az akadálymentes közlekedéstől a munkaerőpiaci lehetőségekig.
Válasz erre 

Norbi56 2011.01.16. 17:01:30

Önnek mármint Önnek van piacképes diplomája viszont, az ön állításának ellent mond az a cikk amely a felsőoktatás ( az oktatás)hibát sorolja, (Sajnálattal kell önnek leírnom, hogy találkoztam olyan jogi egyetemet végzett ifjú emberrel aki nem tudott határozatot írni, az írás és fogalmazás is nehézséget okozott neki. Egyébként jó eredménnyel diplomázott.) Tömegével bocsát ki a magyar felsőoktatást használhatatlan diplomával hallgatókat ajánlom figyelmébe az alábbi tanulmányt http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2011/01/12/a_diak_nem_tanul_az_oktato_nem_kovetel/?cp=3 Ezeknek a diplomáknak a feladata, az, hogy a munkaerőpiacról eltolja a fiatalokat a felsőoktatásba ! de milyen áron teszi ezt? Elismerem, innen már nagyon messzire vezetne a vitánk.
Válasz erre 

Norbi56 2011.01.16. 17:07:19

"minden igényüket áldozzák fel az anyaság oltárán, kezdve az akadálymentes közlekedéstől a munkaerőpiaci lehetőségekig." e mondatához csak egyetlen apróságot szeretnék hozzáfűzni. Az emberiség szaporodásának máig az egyetlen ismert módja az, hogy a nők szülik a gyerekeket. Sajnálatos de ezt az áldozatot csak ők, Önök tudják meghozni. Ha nem így lenne nem is lenne értelme a nemek közötti különbségtételnek, a különbözőségünknek.
Válasz erre 

Szent Eltvíz 2011.01.16. 18:36:22

Üdvözletem! Az idézett tanulmányban foglaltakkal több helyen vitába szállnék. Nem értek egyet ezzel a kijelentéssel: " A népesedéspolitikáról és különösen a születések számáról több okból is ciki beszélni. Például azért, mert az ilyen szólamok többnyire rasszisták. Akár több születést szeretne valaki, akár kevesebbet, mindig ott lebeg a levegőben, hogy különbséget tesz az értékes és az értéktelen emberi génanyag között. A globális túlnépesedéstől való rettegés mögött is a fehér faj térvesztésének, kihalásának réme húzódik meg." Nem értem. Miért lenne "ciki" beszélni a születések számáról? A "rasszizmus" ebben a vonatkozásban kikerülhetetlen, mert a nemzetiség "államalkotó tényező" de ha a nemzetiség nemzetiség, akkor a nemzetiség néven nevezése nem rasszizmus. Főleg nem rasszizmus az adott nemzetiség szociális helyzete, tanulási és munkavállalási hajlandósága, reprodukációs képességével összefüggő tények ismerete-csak azért, mert helyes diagnózis nélkül nincs jó terápia. Ha a Föld túlnépesedéséről beszélünk, hogyan következik hogy a fehér faj kihalásának réme lebegne az árja puszta felett..... ne essünk át a ló túlsó felére. " Ezért is idejétmúlt azt hinni, hogy nemzetként akkor leszünk újra naggyá, ha minél többen vagyunk, és az a nemzet halála, ha kevesebben leszünk." Véleményem szerint tényként kellene elfogadnunk, miszerint a magyarság lélekszáma egyre nagyobb arányban csökken, az a nemzet halálát jelenti. "A nem túl távoli jövőben, mondjuk a Ratkó-generáció nyugdíjba vonulásakor viszont már komoly gondot jelenthet a társadalom elöregedése. Nemhogy a gazdasági fejlődésnek nem lesznek meg az alapjai, de még a jelenlegi szociális biztonságot sem tudja megadni a rendszer. Ekkor már a demográfiai arányok is döntő gazdasági és államháztartási egyensúlytalansági tényezőkké fognak előlépni, ráadásul az európai demográfiai trendek nálunk is érvényesülnek, vagyis a 90-es évek óta egyértelműen nő a várható élettartam." Ha jól tévedek, a magyarság várható átlagélettartama 67 év. Ha megnézünk egy nagyjából naprakész életfa- grafikont, abból számomra az derül ki hogy a magyarság már az ötvenötödik életévétől fogyatkozni kezd, s bár a Ratkó -korszak népességi boom-ja meglehetősen megnyomja a korfa létszám-statisztikáját, utána erős visszaesés tapasztalható. Abban az esetben ha a Ratkó-népesség eléri a hatvanadik életévét erősen csökkenni fog részarányuk, a nyugdíjkorhatárt és az utána következő éveket pedig egyre kevesebben érik meg. Részemről erősen eltúlzottnak tartom a problémázást. Az idézettek nyugdíjba vonulásával egy időben munkanélküli fiatalok sokasága számára nyílnak meg a kapuk, akik friss erővel láthatnak neki a nemzet építésének, s igaz hogy ők kevesebben vannak mint akik nyugdíjba mennek, ez az arány nem marad így.Az öreg kaszás elvégzi munkáját rajtunk.
Válasz erre 

tanu 2011.01.17. 09:15:13

T Matska ! Vannak bizonyos gondolatok , amiket éppen azért vetünk fel , hogy más megvilágításba helyezzük a dolgot . Van az emberekben egy olyan önámító ösztön , amely azt hiteti velünk , hogy Mi kivételesek vagyunk , és Mi megúszhatjuk . Az életben mindennek ára van , és azt meg is kell fizetni . nézzük csak meg hány karrierista középkorú nőnek születhet csak azét gyermeke , mert az orvostudomány rásegít . Nézzük azt is meg , milyen nagyok lettek a különbségek a jövedelmek között . Vegyük azt a példát , hogy mondjuk a karrierista nőnek , (AKI PERSZE EGY FIKARCNYIVAL SEM KÜLÖNB AZ ÁTLAGNÁL , ) Mégsem sikeredik gyermek . Ekkor gőzerővel bele veti magát a munkába , és akár havi 8-9 -százezer forintot is keres . -------- Hány gyereket kell felnevelni egy ragyogó képességű ám nem túlképzett anyukának ahhoz , hogy szinte éhbéren kitermelhessék karrierista nagysága nyugdíját ???------- Azt se felejtsük el , hogy azok az évek , amiket mondjuk gyereknevelésin töltöttünk nem számít jövedelemnek , tehát esetenként olyan kevés lehet a nyugdíj , hogy hideg vízre sem elég ...........Azt hiszem már érthető, hogy egyesek diplomája miért lesz társadalompusztító hatással hosszútávon .
Válasz erre 

matska 2011.01.18. 11:40:56

Nem egészen értem ezt az ellenvetést. Úgy kell értsem, hogy Ön is egyetért azon össztársadalmi attitűddel, hogy egy anya mondjon le az igényeiről? Azaz, ha az anyák igényelnek bizonyos gyakorlati segítséget a társadalomtól, és panaszkodnak, amiért nem kapják meg, a probléma megoldása orruk alá dörgölni, hogy "maguk a nők, maguknak kell lemondaniuk az igényeikről"? Ez így nem fog menni... Lehet, hogy sokáig működött, ma már nem. Ma a nők akkor hajlandóak szülni, ha a társadalomtól gyakorlati segítséget kapnak. Tehát, ha a nők, anyák igényeit elintézzük a fenti mondattal ("Sajnálatos de ezt az áldozatot csak ők, Önök tudják meghozni"), annak az lesz az eredménye, hogy NEM szülnek, s nem pedig az, hogy mindenről lemondanak szépen, csöndben. Ettől még nem válnak férfiakká, csupán úgy gondolják, a gyermekvállalás közös ügy és közös felelősség.
Válasz erre 

matska 2011.01.18. 11:45:19

Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy a "karrierista" is fizet adót. Ha sokat keres, akkor sokat. Az pedig külön bájos, hogy azon kérjük számon a társadalmi hasznosságot, aki akart gyereket, csak nem sikerült neki. Ezen a ponton felmerül bennem a kérdés, hogy mitől számít egy nő karrieristának. Attól, hogy x éves koráig nem szült? Mert ha - teszemazt - harmincpár éves koráig nem szült, akkor nyilván "karrierista"?
Válasz erre 

szerintem is 2013.12.23. 02:37:19

Bérkülönbség – A kiirthatatlan feminista hazugság

"A nők férfiakkal szembeni hátránya az egész világon ismert jelenség, belénk van nevelve. Ezt az illúziót a bérekkel kapcsolatban is elfogadjuk, ezért engem is meglepett, hogy a nők bérhátránya inkább kivétel, mint szabály.” – Mondta Sík Endre a TÁRKI Társadalomkutató Intézet vezető kutatója, aki az Egyenlő Bánásmód Hatóság által 2009 és 2013 között az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósított kutatás eredményeiből vezette le megdöbbentő végkövetkeztetéseit."

www.ferfihang.hu/2013/12/21/berkulonbseg-a-kiirthatatlan-feminista-hazugsag/
Válasz erre 
süti beállítások módosítása