Egyre többet hallani, hogy az, ami EU- és globalizáció-kritikus, az antidemokratikus. Június 14-én, a Méltányosság Szalonban pontosan ilyen kérdésekről fogunk beszélgetni!
Nyilván nem lehet ezt az állítást függetleníteni a világszerte létező jobboldali, populista politikai törekvésektől, és felesleges is úgy tenni, mintha az Orbán-kormány nem a létező rendszer átalakítását tűzte volna ki célul, amikor meghirdette Brüsszel-ellenes harcát. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne függetleníteni a politikától ennek a kérdésnek az elemzését. Mert hova vezet a jelenlegi hozzáállás?
A rendszerkritikus megnyilvánulásokra általában automatikus politikai, ideológiai, vagy egyszerűen csak érzelmi alapú elutasítás a válasz, ahelyett hogy megvizsgálnák, van-e esetleg alapja a kritikának. Elemzőként amúgy még erre is lehet azt mondani, hogy politikai, állításokra adekvát a politikai válasz, ugyanakkor az elemzői logika arra indítja az embert, hogy inkább azt vizsgálja, lehetnek-e olyan eltérő érdekei bizonyos csoportoknak, ami miatt más és más következtetéseket vonnak le ugyanazokból a tényekből? Miért van az, hogy a balliberális oldal általában (de nem mindig) globalizáció, illetve az unió terén föderalizáció pártiak, míg a jobboldal általában globalizáció és EU kritikus (nem feltétlenül ellenzik őket, de erős kritikával és reform szándékkal élnek a két fogalommal szemben). A balliberális oldal annyival nagyobb haszonélvezője volna a globalizációnak és a mélyebb uniós integrációnak, mint a jobboldal? Vagy pusztán a megszokás, az ideológiákhoz való ragaszkodás hajtja őket? A jobboldal ekkora vesztese lenne az írásban taglalt két fogalomnak? Akkor, hogy lehet, hogy a baloldal hagyományos szavazótábora, Amerika és Európa-szerte is átvándorolt hozzájuk? Megannyi megválaszolandó kérdés, amely még így is csak a felszínt karcolja.
Van azonban egy szempont amit érdemes megvizsgálni, amolyan „nullpontként”, ha ezekről a témákról szeretnénk beszélni. Ez pedig az elemzés fókusza. Milyen szélesre vessük hálónkat, amikor az Európai Unióról (vagy bármiről) beszélünk? Elég-e azt mondani, hogy vannak renitens országok az unión belül, s ezzel le is rendeztük a demokráciák, illetve az EU kihívásait? Vagy regionális szinten elemezzük a kérdést? Netán az Unió egészét vizsgáljuk? Mi van, ha ami Magyarországon kipattant, sokkal inkább a világ és annak változó geopolitikai helyzetére reflexió, semmint Magyarországra és annak demokratikus fejlődésére?
Az interneten kering egy történet egy békésen úszkáló búvárról, akit egyszer csak szabályosan lökdösni kezdett egy bálna, gyakorlatilag felszínre taszítva őt, rémülten segítségért kiáltva, abban a hittben, hogy az megtámadta. A búvár csak akkor vette észre, hogy az amúgy emberre ártalmatlan jószág agresszív viselkedésével megmentette az életét, amikor társai segítségére sietettek. Közvetlen közelében ugyanis egy hatalmas cápa úszott, ezt próbálta a gigantikus emlős közölni vele a maga eszközeivel.
Habár Magyarország messze nem bálna, méretét tekintve még csak nem is delfin, sőt, valószínű, hogy nem is a futball VB eredményeit korábban oly hatásosan megjósoló látnoki csoda polip, de egészen biztos, hogy nem is a történetben szereplő cápa. Elképzelhető, hogy attól még, hogy támadóan adják elő, van valami jelzésértékű abban, amit a rendszer kritikusai mondanak, amit a balliberális oldalnak fel kéne ismernie és saját válaszaival kezelnie. Ha eltekintünk a közvetlen politikai reflexióktól, amelyben mindkét fél a másikban látja az ellenséget, akkor az elemzési teret kinyitva jobban megérthetjük a problémát. Hogy hogyan lehetséges ez?
Nos, ez egy másik bejegyzésre marad. Vagy személyesen június 14-re, amikor a Méltányosság Szalonban pontosan ilyen kérdésekről fogunk beszélgetni!
Lakatos Júlia
