Nem, ne Torgyán Józsefre asszociáljon az olvasó, főleg pedig ne a magyar politikai élet bármelyik mai szereplőjére! Az utóbbi években a populizmus kedvelt kifejezése lett a médiáknak, anélkül, hogy tisztáznák, mit is értenek alatta.

Folytatódik a nyár könyvajánló blogsorozatunk, amelyben társadalmi és politikai témákkat boncolgató szépirodalmi műveket mutatják be elemzőink heti rendszerességgel. Rávilágítunk a választott könyvek fontosságára, személyesebb hangvétellel és egyedi meglátásokkal - mert strandon is lehet okosodni!

Egy kis szünet után folytatjuk nyári blogsorozatunkat - ezúttal elemzőink kedvenc könyveinek ajánlóival. A javarészt politikai tartalmú olvasmányok összefoglalásával (persze a poénok vagy a csavarok lelövése nélkül), főleg az egyéni és egyedi, észrevételeket és tanulságokat kívánjuk megosztani az olvasókkal. Heti rendszerességgel jelentkezünk - kövessetek!

Egy időre véget ér a Méltányosság "Politika és erotika" blogsorozata, hogy augusztus 5-től egy újabbal - politikai témájú könyvajánlóval - folytassuk. Köszönjük a figyelmet és az észrevételeket, természetesen lesz még folytatása ezen szaftos történeteknek. Politika és erotika - mindent a hatalomért!

Ne gondoljon semmi rosszra az olvasó! A megtisztelő címet Mathilda toszkán őrgrófnő viselte, aki a 11. században élt. Abban a korban, amikor a pápaság és a császárság birkózott egymással, a tét pedig nem kisebb volt, mint annak eldöntése, ki legyen a leghatalmasabb úr a keresztény földek felett: a német-római császár, vagy a pápa? A küzdelem nem sokáig maradt teológiai viták szintjén, hamarosan a fegyverek vették át a szót.

A 17-18. századi Franciaországban és Angliában libertinusoknak nevezték azokat a filozófusokat és írókat, akik a természetes örömök élvezetének jogát hirdették, és kritikával illették az egyházi és az állami tekintélyeket. Az öröm keresése náluk még nem kizárólag a testi örömökben való tobzódást jelentette – adott esetben azt is –, de sokkal magasabb rendű örömnek tekintették egy szép vers vagy zenemű élvezetét.

A 18. században az Orosz Birodalom aranyérmes volt Európában az egy országra jutó női uralkodók számát tekintve. Noha a korban Oroszországot még valamilyen gyanús, fél-ázsiai birodalomnak, lakosságát, beleértve arisztokráciáját, pedig valami fél-ázsiai népségnek (ismerős?) tekintették, mégis, a francia, angol és osztrák uralkodó osztályok hölgytagjai irigykedhettek északi sorstársaikra, akiket a szerencse forgandósága – és a trónutódlás zűrzavara – oly sokszor Nagy Péter trónjára emelt.