Két részben szeretnénk írni a bosszúról, az elsőben terápiás megközelítésben, a másodikban játékelméletiben. Alább az első részt közöljük.

A karizmatikus vezetők korát éljük világszerte – Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Emmanuel Macron, vagy idehaza Orbán Viktor mind-mind meghatározó személyiségek. A pártok, mozgalmak jelentősége mintha elenyészővé vált volna, minden a vezetőkről szól. A hazai ellenzék is hosszú ideje az „ellen-Orbánt” keresi, azaz egy olyan politikust, aki Orbán karizmájával rendelkezik, de épp ellene politizál. Erre volt jelölt régebben Gyurcsány Ferenc, talán egy ideig Vona Gábor, majd néhány hónapra Márki-Zay Péter, legújabban pedig Magyar Péter. Pedig a karizma ellenszere nem csak egy másik „ellenvezér” felemlése lehet, hanem van egy másik út is, amit kiválóan illusztrál az amerikai példa.

Egy német és egy magyar szerző is a múlt folyamatait vizsgálja és nagyon érdekes különbségekre bukkan a nyugati és a magyar fejlődést, a társadalom felső és alsó rétegeinek kölcsönhatását illetően. 

Mi történik akkor, ha egy holland újságíró Brüsszel után Bécsbe költözik? A paloták árnyékában szép lassan felfedezi mennyi hasonlóság rejlik a Habsburg Birodalom és az Európai Unió működése között.

Az eltelt több mint 30 év már elegendő távlatot ad ahhoz, hogy felismerjük azokat a jegyeket, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a magyar politikai közeget a rendszerváltás után az EU-ba integrálódott keleti blokk más államaitól. Írásunk két részében azokat a területeket és jellemzőket mutatjuk be, amelyek alapvetően meghatározták és meghatározzák a különbségeket Magyarország és a térség többi állama között. Nyolc ilyen kategóriát ismertetünk, ebből az első részben négyet boncolgatunk: politikatörténet, geopolitika, politikai vezető és a Fidesz. Ezen eltérések miatt sokak számára érthetetlen a magyar politikai közeg és annak trendjei. Ez az egyediség pedig nem valamiféle misztikumból, vagy kevesek által ismert titokból, hanem a magyar történelem tanulságaiból.

Sokak számára gyermekkorunk meghatározó élménye az Egyszer volt... sorozat, Albert Barillé alkotása. Bejegyzésünkben amellett érvelünk, hogy a rajzfilmes ismeretterjesztés (amely különben rendelkezik magyar előzményekkel) aktuális lenne a mai Magyarországon. Utánanézünk annak, milyen előzmények találhatóak a magyar rajzfilmes kultúrában, és lehet-e az ismeretterjesztő rajzfilmeknek esélye a megváltozott kultúrafogyasztási szokások közepette.

A múltban az egyének nélkül nem lehetett felépíteni egy társadalmat. Ez még ma is így van, de nem marad így örökké. Zsolt Péter blogbejegyzése szerint addig kéne okos rendszereket kialakítani, amíg nem késő.