A több mint 15 éve regnáló Orbán-rendszerben a Fidesz egyik stratégiai előnye a politikai közép, ún. a-la-carte szavazók meggyőzése és megtartása. Ők azok, akik nélkül egy szoros és kiélezett helyzetben nagy valószínűséggel nem tud győzni se a Fidesz, se a TISZA Párt. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy ez valamilyen magyar sajátosság: a világ demokráciái tele vannak a-la-carte szavazókkal.
Hatás és ellenhatás
A Méltányosság Politikaelemző Központ meggyőződése szerint a politikai elemzésnek van néhány olyan szemléleti sarokpontja, mely alapjaiban határozza meg ennek a műfajnak a nívóját és érvényességét. Ezeket tíz pontban foglaljuk össze, mindegyiket önálló bejegyzésben taglaljuk. Elsőként a folyamat-centrikus megközelítés került terítékre, a második részben a kölcsönhatások kitüntetett szerepét elemezzük.
Geopolitika és magánélet a félhold árnyékában
Nemrégen a TV2 elkezdte vetíteni a Hunyadi sorozatot. A sorozat legnagyobb újdonsága a korábbi magyar történelmi filmekhez képest, hogy az Oszmán Birodalom uralkodóját emberként mutatják be, és az alkotás intelligensen nyúl az Oszmán Birodalom ábrázolásához. Paár Ádám bemutatta, miként ábrázolta a sorozat az oszmán politikát.
State capture versus society capture
A state capture (állam foglyul ejtése) alapvetően azt a folyamatot jelenti, ahogyan a politika a gazdasági szereplők befolyása alá kerül, míg a társadalom foglyul ejtése a kormányhoz közelálló politikai elit uralmát a társadalmi alrendszerek fölött.
A személyiség mindent visz
Miért nem újdonság a Trump-Zelenszkij találkozó? Miért kimagasló a személyiségek jelentősége a politikában? Rajnai Gergely blogbejegyzése ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Taps és gúny - Évértékelő beszédek februárban
Valójában mi értelme van az évértékelő beszédeknek? Táborerősítés (taps) és ellenfél-kizárás (gúny)? Azért jó, hogy vannak. Csizmadia Ervin blogja.
A bevásárlólista és a politikai nagykép
A XVIII. századi velencei kémjelentésekről szóló könyv előszavában Szerb Antal beszél kis történelemről és nagy történelemről. “…senki nem tudta a velenceieknél ízesebben, okosabban és részletesebben leltározni az udvari pletykákat és intrikákat, a századok kis történelmét, amely ott van a nagy történelem mögött mint titkos mozgató.” A velencei kémjelentések egy politikailag hanyatló várost mutattak be, amelynek vezetői túlzott jelentőségét tulajdonítottak az egyéni történeteknek. A kötet végére érve láthatjuk: a nagy történelem elsodorta, megszűnt a Velencei Köztársaság. A jelenség elgondolkodtat – 2025-ben egy átalakuló világban, a magyar politikai szereplők vajon a kis- vagy a nagyképpel foglalkozzanak?