Az eltelt több mint 30 év már elegendő távlatot ad ahhoz, hogy felismerjük azokat a jegyeket, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a magyar politikai közeget a rendszerváltás után az EU-ba integrálódott keleti blokk más államaitól. Írásunk két részében azokat a területeket és jellemzőket mutatjuk be, amelyek alapvetően meghatározták és meghatározzák a különbségeket Magyarország és a térség többi állama között. Nyolc ilyen kategóriát ismertetünk, ebből az első részben négyet boncolgatunk: politikatörténet, geopolitika, politikai vezető és a Fidesz. Ezen eltérések miatt sokak számára érthetetlen a magyar politikai közeg és annak trendjei. Ez az egyediség pedig nem valamiféle misztikumból, vagy kevesek által ismert titokból, hanem a magyar történelem tanulságaiból.

Sokak számára gyermekkorunk meghatározó élménye az Egyszer volt... sorozat, Albert Barillé alkotása. Bejegyzésünkben amellett érvelünk, hogy a rajzfilmes ismeretterjesztés (amely különben rendelkezik magyar előzményekkel) aktuális lenne a mai Magyarországon. Utánanézünk annak, milyen előzmények találhatóak a magyar rajzfilmes kultúrában, és lehet-e az ismeretterjesztő rajzfilmeknek esélye a megváltozott kultúrafogyasztási szokások közepette.

A múltban az egyének nélkül nem lehetett felépíteni egy társadalmat. Ez még ma is így van, de nem marad így örökké. Zsolt Péter blogbejegyzése szerint addig kéne okos rendszereket kialakítani, amíg nem késő.

Az európai politikát másodlagosnak, kicsit érdektelennek tartjuk mi magyarok, és általában az európai polgárok is. Minden a nemzeti szintű témákról szól, akár egy budapesti kerület vagy kisváros apró-cseprő ügyei is sokszor érdekesebbek, mint a kontinensszintű mozgások. Mégis Orbán Viktort mintha már hosszú évek óta elsősorban a politika ezen szintje érdekelné. Miért lehet ez így, ha a szavazók szemében főleg a hazai szint számít?

A múlt hét legvégén Bécsben új pártfrakció létrejöttét jelentették be. Ebből világos, hogy a Fidesz EP képviselői immár nem függetlenek. Vajon meddig küzdheti fel magát a Patrióták új pártcsaládja?

A választásokat követően az elemzők szájából talán legtöbbet elhangzó mondat, hogy a Fidesz immáron nem teheti meg, hogy csak a saját szavazótáborával foglakozzon. De mit takarhat ez a gyakorlatban?

Az EP és az önkormányzati választásokat követően lassan visszatérnek a csatatér után állva maradt szereplők a régi kerékvágásba. Az ellenzéki oldalon tapasztalt földrengést a kormányzó Fidesz is megérezte. Mit tanulhatnak e szereplők az eltelt időszakból és az átmenetből?