Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

A nemzetközi szervezetekről és a toleranciáról

2023. november 13. 21:22 - Méltányosság Központ

A magyar pártoknak több típusa létezik. Vannak, amelyek jók itthon, de külföldön kevésbé. Vannak, amelyek nem annyira erősek itthon, de külföldön számolnak velük. S vannak, amelyek se itthon, se külföldön nem mérvadók. Az Európai Unió és Parlament – bármennyi kritika éri őket – továbbra is fontos. A nemzetközi szervezetek – s nem csak az említett kettő – tükrei a magyar politikának.  

tolerancia.jpg

A politika mindig két síkon zajlik: belpolitikailag és nemzetközileg. Sok párt küszködik azzal, hogy az egyik szinten jól teljesít, a másikon nem. Mondhatjuk persze, hogy a belpolitika a döntő, vagy másképpen a választások megnyerése, de ne gondoljuk, hogy csak ez számít. Nagyon is komoly súlya van, hogy egy-egy belpolitikai fejleményre hogyan reagál az európai szervezet- és intézményrendszer.

Vegyünk három példát.

Az első a Jobbik példája. Volt idő, amikor ez a párt belpolitikailag kifejezetten jól teljesített, hiszen tartósan 20 százalék körüli eredményt produkált, s úgy nézett ki, akár nagy párt is válhat belőle. Csakhogy sajátságos radikalizmusa miatt nemzetközileg semmilyen legitimációja nem volt, s ettől folyamatosan szenvedett (és részben szenved ma is). Mindenesetre nemzetközi elismerés híján a párt népszerűsége itthon is elkezdett erodálódni, és az elmúlt években a Jobbik elég érdekes változásokon ment keresztül.   

Második példánk a kormánypárt. A Fidesz fejlődése sok-sok éven át bel- és külpolitikailag egyformán, mondhatni: jó úton haladt. A rendszerváltás utáni első időszakban a Fidesz az európai liberális pártcsalád tagja volt, Orbán Viktor pedig a család alelnöke. Később (a Fidesz első kormányzása idején) átnyergeltek az Európai Néppárthoz, de még mindig párhuzamosan futott a hazai és a nemzetközi elismertség. Mára azonban a Fidesz már nem tagja a Néppártnak és más pártcsaládnak sem. Bizonyára nem lehet könnyű megélni egy itthon négy kétharmadot elérő pártnak, hogy képviselői függetlenek. Ebből a megközelítésből válik érthetővé a miniszterelnök célja: az Európai Unióban változásra van szükség. Amit most értsünk úgy, hogy a Fidesznek újra legyen pártcsaládja, és az méretében ne kicsi legyen.

A harmadik példa pedig a Demokratikus Koalíció. Ezt a pártot – teljes jogú tagszervezetként – épp a minap vették fel az Európai Szocialisták pártjába. Ha abból indulunk ki, hogy itthon régóta a DK a legerősebb (s olykor úgy tűnik: az egyetlen) ellenzéki párt, akkor hozzátehetjük: belpolitikai erejét immár a nemzetközi szinten történt fejlemény is megerősíti. Az ilyesmi kétségkívül önbizalomnövelő. De az is tény: lesz még konfliktus abból, hogy az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójában mostantól két teljes jogú magyar párt ül.

De lépjünk is túl e három példán, és nézzük milyen tanulságok adódnak számunkra.

Nagyon általánosan fogalmazva az a tanulság, hogy a nemzetközi szervezetek a mai politika rendkívül fontos részei. Retorikailag lehet persze bírálni őket, s megkérdőjelezni demokratikus jellegüket, vagy elszakadásukat a néptől. De mégsem célszerű leragadni azon a ponton, hogy milyen deficittel küzdenek ezek a szervezetek és intézmények. Ennél sokkal fontosabb megérteni, hogy a fejlett nyugati világ politikusainak és állampolgárainak miért fontosak annyira ezek az intézmények és az általuk képviselt értékek.

Erre azért is kell felhívnunk a figyelmet, mert a magyar közéletben Európának – minden látszat ellenére – marginális szerepe van. Az állampolgárok keveset tudnak róla, tudásuk pedig nagyjából pártpolitikai. Jó esetben tudjuk, melyik magyar párt melyik pártcsalád tagja. Vagy azt, hogy a magyar kormány régóta küzd Európával. És itt nagyjából meg is áll a tudomány, és megcsappan az érdeklődés.

Márpedig lenne min elgondolkodni. Például azon, hogy a ma is működő európai intézményrendszernek (azaz nem csak az EU-nak és az Európai Parlamentnek) hosszú évtizedekre nyúlnak vissza az alapjai. Ezek az intézmények a 2. világháború után két egyenrangú cél érdekében jöttek létre: egy érdekbeli (ha tetszik: gazdasági, mint az Európai Unió elődje, az Európai gazdasági Közösség) és egy filozófiai cél játszott itt szerepet. Az érdekek szintjén meg kellett kezdeni összeegyeztetni az addig divergáló nemzeti érdekeket és gazdaságilag újra kellett építeni a háború utáni Európát. A filozófia szintjén pedig meg kellett határozni egy új kompozíciót, az egységes Európát, s annak alapvető értékeit. Az akkori konkrét gazdasági célokon talán túllépett az idő. De a filozófiai célok ma is aktuálisak, s vannak olyan fontosak, hogy ismerjük és tiszteljük őket.   

Ez annak a tolerancia-ajánlatnak a másik oldala, amelyről a magyar kormány annyit beszél.

Csizmadia Ervin

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr318258019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2023.11.14. 10:43:38

A nemzetközi megítélés a magyar politikai életben vagy a választási sikerekben eléggé mellékes már egy ideje. A három példával élve: a Jobbikot mindig is utálta a nemzetközi fősodor, ettől függetlenül eljutottak 20+%ig. Akkor is azért buktak meg, mert a szavazóik döntő többsége gondolta úgy, hogy a korrupt FIDESZ jobb választás, mint az, hogy összeálljanak a DK-val, még ha kormányon is lennének.

A FIDESZ gyakorlatilag 2015 óta jelentős nemzetközi ellenszélben van, de már 2012-2013 tájékán kezdődött a berzenkedés ellene, akkor még gyengén. A migránsválság és a nemzetközi politikusok képmutatása ekkor katapultálta Orbán a nemzetközi főgonosz, a keleti minta barbár, az EU országok vezetői közül a gonosz diktátor pozícióba. Ettől függetlenül a FIDESZ él és virul + jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy az ellenzéknek középtávon vége, mindenesetre nem tudom ki bízik abban, hogy 2026-ban majd az ország Dobrev Klárára szavaz.

A DK és MSZP nemzetközi státusza nagyjából arra elég, hogy egy-kétszer a külföldi nagytestvérekre, a bálványozott szent nyugati demokráciákra tudjanak a hálás szavazótábor előtt mutogatni, hogy lássátok feleim, a gonosz Orbán mennyire barbár. Más hatása nagyjából nincsen, plusz pénzt nem nagyon kapnak nyugatról, ahogy alternatív megoldásokat sem sikerül találni, hogy hogyan lehetne a magyar emberek boldogulását javítva hasznosítani azt a pénzt, amit elvtársaik elzártak a gonosz Orbántól és sleppjétől.

Az EU parlament fő problémája a tét nélküliség. Mindenki tudja, hogy ez egy döntéselőkészítő valami, amit a föderalista rajongók próbálnak valódi hatalommal felruházni. De még mindig parkoló / pihenőpálya egy kicsit a nemzeti politikai tér mellett, ahol van "igazi" tét. Annyiban még könnyebb pálya is, hogy nincs igazi tét, a végén úgyis a Bizottság vagy a kormányfők döntenek. Ez meghatározza a parlament karakterét is, ahol mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti és a saját agendáját próbálja nyomni. Orbánnal sohasem az volt az igazi problémája az EP-nek, hogy milyen elveket sért meg, illetve hogyan. Ahogyan Viktornak "Gyurcsány" a lottó ötös, úgy az EP-nek Orbán Viktor. Fel lehet építeni vele a gonosz antieurópai mintafiguráját és lehet vele kampányolni.

Egy német zöldpárti vagy egy francia kommunista izgatottan ökölbe szorítja majd a kezét, megnyalja a szája szélét és elégedetten mondja ki, hogy: "Igen, Orbán. A gonosz. Elnyomja a saját népét, a hülye megvezetettek meg rá szavaznak. Meg Putyin, Erdogan és XI Jin Pin seggét is nyalja. Egyértelmű diktátor. Utálja a szexuális kisebbségeket és migránsokat. Egy fillért se neki!!!!!" A szavazótábor pedig tapsol, a kép ismét szép és harmonikus: mi vagyunk a fejlett, demokratikus, civilizált nyugat-európaiak, akik segítik a migránsokat, a homokosokat, annyira humanisták vagyunk, szemben ezzel a gonosz diktátorral. Orbán tehát egy főnyeremény, a viselkedése a mi jobbak vagyunk sztereotípiát erősíti meg a nyugati szavazókban. Ebből következik az is, hogy az EP baloldali pártjainak semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy valaha pénzt adjanak Magyarországnak, ha rajtuk múlik örökre blokkolni fognak, hiszen a szavazóiknak akkor bemutathatják, hogy a szent háború jól megy a gonoszság ellen!

A fő kérdés mégsem ez, hanem az unió jövője. Az elmúlt 70 évben az uniót úgy sikerült fejleszteni, hogy egyre divergálóbb, egyre különbözőbb területekre terjed ki. Egy svéd problémái nagyon jelentősen eltérnek egy magyar vagy egy bolgár problémáitól. Az első nagy jel, hogy gond van, az euroválság volt, ami majdnem bedöntötte az EU gazdaságát és az oka pontosan, hogy a különbözőség, diverzitás volt. Innentől két stratégia lehetséges, az egyik a stagnálás, a másik a mindig szorosabbá váló unió.

Az EU Parlament tagjainak, illetve általában az EU bürokráciának elsősorban az utóbbi az érdeke, mert így sokkal több hatalomhoz jutnak. Ahogy az EU nagy országainak is ez az érdeke, mert sokkal jobban tudják egy vétó nélküli, többséges rendszerben érvényesíteni az érdekeiket. A menet ugyanakkor egyre jobban feszíti szét az egészet, Nagy-Britannia már ki is esett. Ezért kellene lassítani vagy megállni.
süti beállítások módosítása